Légy bátor és erős!

I

sten előtt nincs rejtve népének élete, sőt, az egész történelem Előtte zajlik (Dán 10,1-11,1). Nincs távol a világunktól, és akik szeretik Őt, megtapasztalják kegyelmét. Azok üzenetet kapnak Tőle, és így készíti fel gyermekeit a nehéz időszakokra. Mert az ige nem arról beszél, hogy ebben a világban az Ő népe mindig jó helyzetben lesz. Isten gyermekeit mindig üldözték, Dániel is fogságban van, de ott tapasztalja Isten jelenlétét. Isten közel van népéhez, segítségül hívhatják még ott is, és az eseményeket is javukra fordítja. Bűneik büntetése érte őket, de el fog jönni a szabadulás napja. A bűn jelen van, és oly sokszor szembesülünk következményeivel, de jelen van a kegyelem is. Urunkat segítségül hívhatjuk, mert Ő a Szabadító. Az Úr közel van Hozzád, figyelj Rá, és fordulj Hozzá.

A próféta betekintést kapott a láthatatlan világba, ez a látás megrendítette, ereje is cserbenhagyta. Egyrészt valóság lett előtte Isten világa, amiben eddig is hitt, az teljesen valóságossá vált. Isten világának közvetlen közeléből jelent meg számára az a gyolcsruhás férfi, benne az Úr Jézus személye sejlik fel előttünk. Az Ő csodálatos lénye jelenik meg, Ő, Aki uraknak Ura és királyoknak Királya. Azért jelenik meg, hogy erőt merítsen Dániel, és ne féljen, egyben lássa meg, nincs sem ő, sem népe magára hagyva. Isten világa körülvesz, de hányszor nem érzékeljük, annyira tompák vagyunk, és ez a világ elvonja a figyelmünket, hogy Urunkat észre sem vesszük. Nem halljuk szavát, és így magunkban botorkálunk. Kérjük, ragadja meg lényünket, könyörüljön rajtunk, hogy mindenkor Rá tudjunk hangolódni. Isten világa körülvesz, amikor elcsendesedünk, igét veszünk kezünkbe, koncentráltabban élhetjük át jelenlétét. Az ige által hallhatjuk szavát, és ez erőt ad.

Isten üzenete megérthető, amikor nehezebben érthető részeket olvasunk, ne adjuk fel, hanem szánjunk rá időt. Dániel három hétig imádságban kereste az Urat, kereste a látomás jelentését. Tehát az igére időt kell szánni; amikor nem értünk egy matematikapéldát, többet foglalkozunk vele, gyakoroljuk, amíg teljesen meg nem értjük. Az igével is kell foglalkoznunk, nem csupán a vallás egyik kelléke, hanem az Úr Jézus szerint kenyér, lelki táplálék. Bizony, az étkezésre is időt kell szánnunk, és így a lelki táplálkozásra is. Szükség van alázatra, nem csupán egy régi szöveget olvasunk, hanem Isten beszédét, hozzánk intézett szerelmes levelét. Ezzel a feszültséggel és vággyal vegyük kézbe, az Úr szól hozzánk.

Dánielt felsegíti és biztatja a vele beszélő. Ne félj, mert Isten meghallgatta szavaidat. Ő nem tudta ezt azonnal, de ez vigasztalhat minket is, Isten meghallgatja imádságunkat, még ha azonnal nincs is válasz, és mi nem veszünk észre belőle semmit. Ő mindig a maga idejében küldi válaszát, ezzel próbálja hitünket, és kitartásra nevel. Ne adjuk fel azonnal, hanem bízzunk Benne akkor is, ha nincs azonnal eredmény.

Az Úr megszólít - ne félj -, és halljuk ezt úgy, hogy valóban nekem szól, ott, ahol vagyok. Nem kell félnem, mert Ő jelen van és beszél hozzám. Szavából erő árad. Ő nyitja meg szánkat és tesz képessé a beszédre, a bizonyságtételre. Bátorít, légy bátor és erős, vagyis bátran merjük tenni, amit mond. Ne féltsük magunkat, hanem vigyük az igét, vigyük a Tőle nyert életformát. 

Urunkat kísérhetjük a szenvedés útján, és közben legyen bűnbánat a szívünkben (Mt 26,47-75). Lássuk meg, hogy mindezt értünk szenvedi. Elfogásától a főpap udvaráig látjuk szenvedéstörténetét. Tanítványa elárulja, egy másik megtagadja, bár előtte fogadkozik, de ő sem tud mást, mint odacsapni. Milyen tanítvány vagyok én? Mit látni az én életemben? Nem gyakran én is csak fogadkozom, a magam erejére, képességére építek, aztán marad a tagadás, a csapkodás és a sebokozás? Mennyire másként jelent meg világunkban az Úr, mindvégig az Atya akaratára figyel, és nem emberi megoldásokat alkalmaz. Olyan szomorú, hogy a mai tanítványok is gyakran csak odacsapni képesek, sebeket osztogatnak, ellentétben az Úrral, Aki gyógyítja még az általunk okozott sebeket is.

Jézus nem fegyverre épít, tudja, hogy Isten országának belső ereje győzi meg az embereket, és nem a fegyverek éle, nem a kényszerítés. Amikor Péterrel elteteti a kardot, megóvja az evangélium ügyét, hiszen ha fegyverrel védené magát, a világ  fegyverrel válaszolna, mert fegyverre mindig fegyver a válasz. De így nem oldódnak meg a problémák, a sebeket a megbocsátás gyógyítja. Azt se feledjük el, hogy Jézusnak nincs szüksége a mi fegyvereinkre, a mi védelmünkre. A kereszt nem véletlen, hanem megmentésünkért történik.

A balga ember azt gondolja, Jézust kényszerítheti. Isten Fiát mi nem kényszeríthetjük, Ő akkor is szabad, amikor vádlói előtt áll. Sőt, mi kerülünk Előtte a vádlottak padjára, mert vádol a bűnös szívünk. És ennek a bűnös szívnek az orvosságát dobtuk el magunktól. Áldott legyen az Úr, hogy ennek ellenére a feltámadás által adott még lehetőséget bűneink megbánására és a megtérésre.

Az Úr bizonyságot tesz az Ő eljöveteléről. Igen, mindenki meg fogja Őt látni. És jó, ha úgy látjuk meg, hogy már rendezve van az életünk. Hiszen, még akik nem hittek Benne, azok is szembesülnek a ténnyel, hogy minden igaz, amit a Biblia kijelent, Jézus az Isten Fia, és Ő él, örökkön örökké. És el fog jönni, hogy megítélje a világot. Várjuk Őt, mint életünk Urát, Akivel jó lesz együtt lenni, jó lesz abban a világban lenni, ahol nincs jelen a bűn, ahol mindent az élet hat át.

Jézus bizonyságot tesz a főpap előtt, Péter pedig tagad egy szolgálólány előtt. Micsoda különbség. A drága Úr vállal minket, mi pedig hányszor nem merjük Őt vállalni. Szívünk gyáván remeg, és félti magát, félti azt a rövid földi életet, ami úgyis eltelik. És amikor elmegyünk, minden itt marad. Urunk könyörüljön, hogy ne legyünk tagadók, merjük mindenütt vállalni Őt, az Életet.

Jó megszívlelnünk azt is, hogy vannak veszélyes területek, a világ tüzénél nem ajánlatos melegedni, bármilyen vonzó legyen is. Urunk ismeri jól a szívünket, és amikor felkészít mindarra, ami vár ránk, fogadjuk el, amit mond, sőt, kérjük kegyelmét. Kérjük, hogy adjon erőt a hűséghez, a tanúságtételhez, és ne bízzunk a saját erőnkben. Egyedül Benne bízzunk. Az jó, hogy amikor a kakas megszólal, nem marad érzéketlen, hanem fáj neki a tagadás. Jöjjünk mi is sírva, és bánjuk meg tagadásunkat, hűtlenségünket, gyávaságunkat, és kérjük, bocsásson meg. Ne legyen természetes a bűn, ne térjünk napirendre fölötte, hanem valljuk meg könnyek közt az Úrnak. Uram, ennyi telt tőlem, de könyörülj rajtam.

Azt az éltet vágyom élni

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.