Vigyázzatok!

D

ániel ismét látomást kapott, mert nem ő dönti el, hogy legyen látomás, vagy ne legyen, adjon az Úr üzenetet, vagy ne (Dán 8,1-14). Ő eszköz a Mindenható és Önmagát kijelentő Isten kezében. Olyan eszköz, aki kész magát mindig az Úr rendelkezésére bocsátani. Dániel nyitott lélekkel jár a világban, és kész az Úrtól jövő kijelentést befogadni. Vajon kész-e az én életem mindig az Úr szava meghallására? Kész vagyok-e mindig azt cselekedni, amit Ő kér? Hányszor a saját kényelmünk, lustaságunk akadályoz az Úr útján való haladásban, előbbvaló a jólét, az érvényesülés, mások véleménye, mint Isten akarata. Dániel azonban mindenek elé az Urat helyezi, ezért mindig megszólítható. Legyünk mi is mindig megszólíthatók.

Most sem vidám üzenetet kap, hanem megrendítőt, amely ismét bemutatja, hol is tart az ember. Birodalmak jönnek és mennek, de az újabb hatalom nem jelenti azt, hogy előrébb is jutunk. Nem hozza magával az ember megjobbulását, mert az tör elő belőlünk, ami bennünk van. És a bűn tölti meg szíveinket, és így azután csupa harc, gonoszság jelenik meg a világ palettáján. Dániel látja: az újabb birodalmakat is az erőszak szüli, nem az emberek élete van szem előtt, hanem mindig csak a saját érdekek, és ezeknek milliók élete van beáldozva. A külső ragyogás, a viszonylagos jólét eltakarja a szemünk elől a valóságot, és ha nyugodtan hagynak küszködni, akkor elvagyunk, akkor az emberek többsége úgy gondolja, minden rendben, és majd az idő múlásával az ember is jobbá válik. Ezek a látomások mindezt nem támasztják alá, sem a Dániel óta eltelt idő. Nem mondhatjuk, hogy mi már a harcot, a pusztítást, az önzést, a hazugságot magunk mögött tudjuk. Nem, mert mindezek ma is szerves részei mindennapjainknak.

Az emberen nem segít más, csak Isten kegyelme. A drága kegyelem, amit Jézus által küldött el a számunkra. Bárcsak felismernénk, hogy Nélküle ma sem boldogulunk. Csakis a Benne való élő hit formálhat újjá bennünket. Ha Jézust befogadjuk a szívünkbe, lehetünk más, az Ő akarata szerint élő emberek. Jézus élete csodálatos, Ő nem a maga hasznát kereste, megalázta magát, vállalta a szenvedést és a halált értünk. Az Ő szeme előtt mindig a mi megmentésünk és az Isten hatalmáról való bizonyságtétel lebegett.

Semmi nem változik, a fékevesztett hatalom, a sikerektől megrészegedett vezető Isten népe ellen fordul. Annyira látható az Isten elleni gyűlölet, és mindez az övéi elleni támadásban nyilvánul meg. Isten népét mindig üldözték, az ószövetségit is, és üldözik az újszövetségit is. A világ úgy véli, ha az egyházat elpusztítja, semlegesíti, megszabadul az Úrtól is. Ám az Úr nem elpusztítható, és Ő szereti az ellene lázadókat is, és ad nekik mindig jelzést magáról, ad esélyt a megtérésre. 

A gonosz tombolása meghatározott ideig tart, az Úr megoltalmazza övéit. A tombolás időszaka egyben a kegyelem időszaka is, mert amíg tombolhat a fenevad, addig a megtérésre hívó szó is hangzik felé. Amikor a bűn útján járunk, az Úr  már keres, azt akarja, hogy szavát meghalljuk és visszatérjünk Hozzá. Ó, ha azonnal megítélne, nem maradna esélyünk a kegyelem megismerésére, nem volna esélyünk az örök életre. Urunk hosszan tűr, mert nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem azt, hogy megtérjünk és éljünk.

Vigyázzatok, szólt a figyelmeztetés a tegnapi igében, és újra szól ma is (Mt 25,1-13). Miért? Mert az Úr úgy látja, hogy nem vesszük ezt komolyan. Nem figyelünk a sátán trükkjére, aki el akar altatni. És az alváshoz felhasználja a világba, annak élvezeteibe, a szórakoztatóipar termékeibe való belemerülést. A világ kínálata által elvon az Úrra figyeléstől, Gazdánk visszavárásától.

Urunk rámutat ezzel a példázattal, hogy nem elég az egyszeri megtérésélmény, nem elég lámpásra szert tenni, hanem folyamatosan töltekezni kell. Az olajat állandóan pótolni kell, mert elfogy, és ha nincs nálunk tartalék, akkor kialszik a lámpa, megszakad a kapcsolat az Úrral. Az autó tartálya is lemerül, és ha nem állunk meg a töltőállomásnál, nem tudunk tovább utazni. És ugye, senki nem tartja a tankolást fölösleges időtöltésnek? Ugyanígy, nem fölösleges a csendességre, az ige olvasására és az imádságra fordított idő. Ha nem töltünk időt Urunkkal, lemerülünk. Az igében kínálja számunkra a feltöltődést.

A tartalék olaj utalhat arra az időre, amikor nem lesz elérhető számunkra Biblia, és sokat jelent, ha ismerjük, fel tudjuk magunkban idézni, sőt, tudunk részeket kívülről. A csüggedéstől óv meg, ha Isten szavával tudjuk magunkat megerősíteni.

Az olaj jelenti a Szentlélek jelenlétét szívünkben, és az Úrral való állandó, élő kapcsolatot. Aki mindig kapcsolatban van az Úrral, mindenütt tapasztalja jelenlétét. Isten ismeretét és a Vele való kapcsolatot nem lehet hirtelen kialakítani, nem lehet majd akkor, ha úgy gondoljuk, hogy közeledik a találkozás ideje. Akkor kell elindulni Felé, és építeni a kapcsolatot, amikor Ő szól, és amikor még van időnk.

Vigyázzatok tehát, szól Urunk, és ezzel rámutat, most készülj, most gondold végi: enyém-e már az életed? Átéltem-e már az Úr szabadítását, tanítvány vagyok-e már? Ha nem, akkor most hívjuk segítségül, kérjük bűneink bocsánatát. És ha már az Övé az életünk, akkor azt vizsgáljuk meg, élő-e még a kapcsolat? Nem szakadt-e meg a vonal, mert most még újra Hozzá fordulhatunk, és az igéből feltöltekezhetünk. Hitünknek mindennap frissnek kell lennie, konzerv hitből nem lehet megélni. Az Úr mindennap ad kenyeret, ezt is kérjük az Úr imádságában, és legtöbbször csak a testi ételre gondolunk, ám nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami az Úr szájából hangzik. Ha keressük és kérjük Őt, mindennap ad friss kenyeret.

Siessetek, hamar lejár!

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

Ha elkésel, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Lezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

Elszáll a perc, az életed,

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát.

Isten áldásával.