Közöttetek ne így legyen

A

 három ifjút semmilyen fenyegetés, még a tüzes kemence látványa sem tántorította le az Úrba vetett hitétől. Kitartottak, mert ismerték Istenüket (Dán 3,26-33). Tudták, hogy Ő nem hagyja övéit cserben, és hatalmával is tisztában voltak. Számukra valóság volt Isten. Így nem csüggedtek, tudták, még a kemence mélyéről, a tűz hatalmából is ki tudja menteni őket. A kemencét nem kerülték el, de átélték, hogy az Úr a kemencében is velük van. Ott volt köztük, vállalta a tüzet is értük. Számunkra is üzenet ez, ne a problémától való megszabadulást keressük, hanem várjuk az Úr jelenlétét. A gondok, bajok, szenvedések közepette is a legfontosabb Isten jelenléte, ha Ő velünk van, ki lehet ellenünk?

A királyt megrendíti mindaz, amit lát, az ifjak sértetlenül jönnek ki a tűzből. Felismeri, hogy ők valóban a magasságos Isten szolgái. Isten munkája mindig megrendítő, amikor egy-egy személy életén átragyog az Úr kegyelme, az mindig térdre kényszerít. Az Úr csodálatos módon képes átformálni, kihozni a bűn tüzes kemencéjéből, és hányszor tapasztaljuk, hogy nincs maradandó sérülés. A kegyelem a bűn által okozott sérüléseket is begyógyítja. Azonban a király is látja, hogy nem általános, nem mindennapi eset ez. Azokat menti meg az Úr, akik Benne bíztak. Az tapasztalja meg az Úr szabadítását, aki teljes szívvel bízik Benne. És itt a bizalom nem csupán szavakból áll, mert könnyű mondani, amikor minden rendben, hogy mennyire bízunk, azonban ennek a vallomásnak az üldözés, szenvedés és nyomorúság idején lesz igazán súlya. Ezek az emberek nem csak beszéltek, hanem kockára tették Istenért az életüket. Semmi, még az életük sem volt drága, csakhogy bizonyságot tegyenek, hogy a pogányok is meglássák Isten felségét. Urunk is kockára tette az életét értünk, vállalta megmentésünkért a kereszt szenvedéseit és a halált is.

Ezek az ifjak nem voltak rendbontók, lázadók, végezték a mindennapi faladataikat, de volt egy határ, amin túl nem mehettek. Amíg a mindennapi munkavégzésről volt szó, engedelmeskedtek a királynak, de amikor a hitük megtagadásáról, akkor nemet mondtak. Ezt kell látnunk világosan ma is. Van, amikor nemet kell mondani, nem azért, mert engedetlenek vagyunk, hanem azért, mert amit kérnek, az már sérti Isten személyét. Legyen számunkra is mindennél, még az életünknél is fontosabb az Úrnak való hűség. Az is világossá válik, hogy a kétfelé sántikálás, a két úrnak való szolgálat a gonosz műve. Ezek nem mondták: ha leborulunk is a szobor előtt, még hívők maradunk, továbbra is imádhatjuk atyáink Istenét is. Vagy Isten, vagy a bálványok, de kettőt egyszerre szolgálni nem lehet, mert az meghasadt élethez vezet.

A király lényét nem járja át ez a bizonyságtétel, még mindig parancsol. Azonban Isten tiszteletét nem lehet emberi parancsszóval megkövetelni. Isten nem ezt akarja, Ő arra vár, hogy mindenki keresse és személyesen ismerje meg Őt. Személyes szeretetünkre, a velünk való élő kapcsolat kialakítására törekszik, és nem rendeleteknek való engedelmességet vár. A szívünket kéri, arra vár, hogy megszeressük és magunktól kövessük, dicsőítsük Őt. Sokszor tévedt erre a hamis útra az egyház, azt gondolta, hogy a kötelező keresztség, a formális hitvallás elég Istennek. Ő nem kényszeredett imákat, hanem szívből jövő hálaéneket vár. Szerető szívek impulzusait igényli. Ne erőltessük másokra hitünket, hanem úgy éljük meg, hogy az vonzó legyen a számukra.

Mennyire nem ismerik még Jézust és Isten országát a tanítványok (Mt 20,20-34). De vajon mi ismerjük-e? Nem látják, hogy Isten országa egészen más, itt más törekvések vannak, mint a világban. Itt nem minta az, ami a világban elfogadott. Bár mi is meglátnánk, hogy Isten országa, és benne az egyház élete, nem mehet világi mintára. Nálunk már nem lehet az a rend, az a szokás, amit a világ vezetőitől, amit a nem hívő emberektől látunk. Ami természetes a világban, nem lehet természetes az egyházban. Vizsgáljuk meg szívünket és életünket. Ha így teszünk, meglátjuk, mennyire csak elmélet számunkra az ige, mert belülről ugyanazok az impulzusok hajtanak, mint a világ fiait. Minket is bizony az érvényesülés, a jobb megélhetés, a kényelmes élet, a jólét motivál. Mindezt tagadjuk, mert ráterítettük az egyház köntösét. Mindezeket az egyházon belül éljük meg, és gyakran beborítjuk a szolgálat palástjával, de tudjuk, hogy nem a szolgai lelkület, hanem az érvényesülés hajt. Akarunk valakik lenni. Ha már a világ trónjára nem ülhetünk, ülünk egyházira, hadd lássa mindenki,  mi sem vagyunk kevesebbek, mint a világ fiai.

Amíg Jézus a szenvedéséről és haláláról beszél, Zebedeus fiait az érvényesülés, a mindenkinél előkelőbb hely megszerzése foglalkoztatja. Urunk a keresztre ment, megalázta magát, szenvedett értünk, de mi hat át minket? Mi foglalkoztat? Hogyan szerezhetek hatalmat? Miként léphetek szakmám legmagasabb polcára?

Jó ma is szem előtt tartani Urunk szavait: De közöttetek ne így legyen. Ha valamit úgy kívánok megoldani, elérni, ahogy azt a világban teszik, halljam meg: ne így legyen közöttetek. De meghalljuk-e ezeket a szavakat?

Isten országban a felfelé vezető lépcsők lefelé visznek, a szolgai életforma felé. Az a nagy, aki magát megtagadva szolgál az Úrnak és a másiknak. Aki első akar lenni - mennyire szeretünk elsők lenni, de halljuk-e a feltételeit: legyen a rabszolgátok? A szolgálatban, a rabszolgai munka végzésében legyünk elsők. Olyan szolgálatban, amit senki nem végez szívesen, amit senki nem akar. A keresztet sem akarta senki, ám Urunk önként magára vette értünk.

Mindenben Ő jár előttünk, Ő valóban szolgál, és ez élete odaadásában csúcsosodik ki. Urunk soha nem a maga személyét emelte ki, nem törekedett emberi pozíciókba, nem tört a csúcsra, hanem mindvégig alázatosan szolgált. Vajon mit szól a mai egyházhoz, az életünkhöz, amikor minden rólunk szól, mindig magunkat láttatjuk, és nem Őt?

Szelíd szemed, Úr Jézus

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus.

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus.

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus.

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus.

Isten áldásával.