Uram, segíts rajtam!

A

 fogság nemcsak a hűtleneket, hanem a hitben hűségeseket is érintette (JerSir 3,1-33). Mindenki átélte a nyomorúságot, a szenvedést. Jeremiás leírja mindazt a lelki gyötrődést, amit átéltek, amin keresztülmentek. Nehéz volt feldolgozni mindazt, ami érte őket, sokan lelki krízist tapasztaltak, még a gúnyolódást is el kellett viselni. Hiszen a hívőket kinevették: látjátok, nem segített Istenetek. Mert nem önmagába néz a bűnös ember, nem azt látja, hogy jogos az ítélet, mert vétkeztem az Úr ellen. Ilyen vallomáshoz bele kell tekinteni Jézus lényébe, ahogyan Péter is tette, és akkor meglátjuk magunkat annak, akik igazából vagyunk. Péter szívéből előtört a vallomás: menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram.

A fogságban sokan elcsüggedtek, úgy látták, reménytelen a helyzetük, nincs esélyük a visszatérésre. Istent is távol érezték maguktól. Tehát nagy mélységben, lelki nyomorúságban voltak. A csüggedés olyan gyorsan benyomul a szívünkbe, elreménytelenít és feladásra késztet. A csüggedés lefelé nyom, egyre távolabb sodor az Úrtól. Sötét felhőkkel borítja be fejünk fölött az eget, és úgy tűnik, már mindig ilyen sötét marad. A gonosz igyekszik is egyre jobban elreményteleníteni, mindent megtesz, hogy ne is akarjunk felfelé nézni, túllátni a felhőkön. A gonosz azt akarja, hogy csak magunkra nézzünk, de ha így teszünk, elkeseredünk. Mit lehet ilyenkor tenni? Figyeljünk másokra? Siránkozzunk, hogy nekik milyen jó a dolguk? Pont ezt akarja a sátán, nézz másokra, és lásd meg, hogy akik Isten nélkül élnek, azoknak mennyivel jobb a soruk. Az istenteleneknek minden sikerül, de te itt szenvedsz. Ez nem jó ötlet, soha ne másokra, hanem mindig az Úrra nézzünk. És tegyük ezt hittel, vegyük komolyan, amit mond, hiszen annyit olvastuk: nem feledkezem meg rólad.

Mit tehetünk a csüggedés mocsarában? Azt, amit Jeremiás javasol: újra gondoljam át a dolgokat az Úr előtt. Ez fontos. Mielőtt félretennénk az igét, szakítanánk a gyülekezettel, gondoljuk ismét végig mindazt, amit az ige Istenről mond. Mindig Őt keressem, és úgy, ahogyan Ő bemutatja magát. Ha közelítek Hozzá, rádöbbenek, hogy szeret az Úr. Csodálatos felismerés, olyan jó, amikor ez átmelengeti szívünket. Szeret az Úr, igen, szeret, és fontos vagyok a számára, és ezért nem feledkezik meg rólam. Drága testvérem, engedd a szívedhez az igét, szeret az Úr, és ha ezt hittel fogadod, oszolni kezd a sötét felleg. Mert soha ne feledd, az árnyék mögött fény lapul, és amire nézek, az vagyok. Nézhetsz az árnyékra, de túl is lehet tekinteni rajta, és akkor felragyog a világosság.

Lehet, azt mondjuk, szeret az Úr, de nem látszik meg az életem alakulásán. Pedig szeret, mert ha nem így lenne, már végünk lenne. Szeretetéből ad még időt, hogy jobban megismerjük, hogy végre őszintén keressük Őt. Ha levenné rólunk kezét az Úr, már végünk lenne, hiszen ahogy mi élünk, azzal pusztítjuk magunkat. Szeret, mert a fogság még nem a vég. Mi gyakran úgy éljük meg a nehéz pillanatokat, hogy ez a vég, nem, ez által is keres és formál az Úr.

Szeretetét akkor fogjuk igazán megtapasztalni, ha már reggel keressük. Ez fontos, mielőtt a szívünk és a gondolataink a világ dolgaival, a magunk felől való aggódással megtelne, keressük Urunkat, mert Ő is már reggel jön elénk. Minden reggel megújítja kegyelmét és szeretetét. Jó mennyei Atyánk előtt csendben lenni és Vele kezdeni a napot, egész más így indulni a munkába, így nekifogni dolgainknak. Mert ha Tőle indulok, Vele, a Tőle való békességgel mehetek tovább. Azzal a hittel, hogy nem vagyok magam, velem van az én Uram.

Jóságát azok tapasztalják, akik Hozzá fordulnak, akik Rá várnak. Jó csendben várni az Úr szabadítására. Bizony, ez nem könnyű, mert mi szeretnénk aktívak lenni, mi akarjuk megoldani életünket. Igénk azt üzeni, tanuljunk meg csendben Rá várni. Fontos, hogy ne féljünk a terhektől, a szenvedéstől, mert ezek is formálnak. A terhek hordozása formál emberré. Ne meneküljünk előle, hanem vegyük fel Urunk igáját, és akkor nem egyedül, hanem Vele hordozhatjuk. Mert az Ő igája jó.

Az élet soha nem könnyű, mindig vannak bajok, nehéz és számunkra megoldhatatlan szituációk, azonban a Szentírás elmondja, hogy ezekben a helyzetekben is van hová menni (Mt 15,21-28). Szabad felkeresnünk Jézust, higgyük, hogy Ő az egyetlen reményünk, és az igazi megoldás, ha Őt keressük. Mostani igénkben egy nem zsidó asszony keresi fel Jézust. Nem könnyű a helyzete, mert nem zsidó, hanem pogány, és így még plusz hátránnyal indul. Azonban ő nem a hátrányra figyel, hanem hittel tekint az Úrra. 

Mindezt azért teszi, mert nem ő ment zsidó területre, hanem Jézus lépte át a határt, és ebből ő azt szűrte le, ha idejött, akkor én is bátran mehetek Hozzá. Mert Jézus itt is ugyanaz. Ő nem fog elküldeni, hanem jött és hozza számunkra is Isten kegyelmét. Urunk senki elől nem zárja el a kegyelem forrását, hanem inkább feltárja azt. 

Ez az asszony Jézus után kiáltozik, nem szégyell nő és pogány létére egy tanító után kiáltozni. Hányszor pont Jézust, az igét, a szabadulás, az új élet utáni vágyat szégyelljük. Sok világi szöveget, tisztátalan beszédet és viselkedést hányszor egyáltalán nem szégyellünk. Az asszony Uramnak szólítja, felismeri, Jézus Úr, az élet Ura, az ő életének is az Ura. Kicsoda nekem Jézus? Kinek látom Őt?

Azonban most nem úgy folytatódik a történet, ahogy várnánk, Jézus nem válaszol. Van ilyen is, nem válaszol azonnal, de ez is válasz. Megpróbálja a hitünket, és üzeni, ne add fel. Próba ez a tanítványok felé, hogyan élik meg ezt a helyzetet, mi van a szívükben? A tanítványok ismét kezükbe veszik az irányítást, de nem bátorítanak, nem azt mondják, gyere bátran, kérd tovább Jézust. És nem is viszik oda, Uram, könyörülj rajta. Ők nem odaviszik, nem közbenjárnak érte, hanem elküldetnék Jézussal. Ismét ők mondják meg, mit tegyen az Úr. Olyan szomorú ez, mennyire önzők tudunk lenni, még Jézust is kisajátítanánk. Pedig Ő mindenkihez jött, és inkább örülnünk kellene, ha egy elveszett bűnös Hozzá jön, és segítségét kéri.

Jézus válasza a tanítványokhoz szól, azt mondja, amivel korábban kiküldte őket, de ebben benne van: igen, ti még itt tartotok, de vegyétek észre, hogy továbbléptünk, elindultam a pogány népek felé. De nem veszik észre, csak magukra gondolnak. Jézus minden Hozzá érkezőt meg akar szabadítani, minden emberért jött.

Az asszony azonban megy tovább, nem figyel a tanítványokra, csak egyedül Jézusra. Nem mások véleménye számít neki, hanem egyedül Jézus. Hányszor másokra hallgatunk, és nem az igére. Amit környezetünk Istenről gondol, ahhoz tartjuk magunkat, az asszony azonban meg akarja ismerni Jézust. Hittel közeledik Felé, hiszi, hogy nem utasítja el őt az Úr. Hidd te is, és haladj Felé tovább, borulj le lábai elé, és úgy kérd: Uram, segíts rajtam! Csodálatos imádság. Nem törődik másokkal, hanem kiált: bajban vagyok, segíts! Kiálts te is! Ő meghallgat. Ez a legjobb megoldás, ezt bármikor meg lehet tenni.

Még mindig nincs gyógyulás, tovább vezeti őt az Úr. Meg kell próbálni a hitét, mert Jézus nem kuruzsló, varázsló, csodadoktor, hanem az Isten Fia. Ő a bűnösökért jött. Nem csak a lányt akarja meggyógyítani, hanem az asszonyt is. Mert neki személyesen is szüksége van a Megváltóra, a kegyelemre.

Az asszony nem sértődik meg, hanem beáll a helyére, pogány kutya vagyok, és nem is akarok más lenni, de a kutyák is kapnak morzsát. Uram, Te a kutyát sem küldöd el. Csodás hit. Elég a morzsa is. Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, hát ez az asszony sem akar többet, a morzsa hitből élet fakad, gyógyulás, új kezdés, történés. Mondjuk mi is, Uram, elég a morzsa, és megtapasztaljuk a csodát, az új életet.

 Lelkem drága Jézusa

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.