Ő bűnhődött

C

sodálatos ez  a fejezet, meglátjuk Benne a mi drága Megváltónkat, megtudhatjuk, mit tett értünk, és magunkról is valós képet kaphatunk (Ézs 53,1-12). Mint egy röntgenfelvétel, olyan ez az ige, megmutatja rólunk a valóságot, azt, amit nem akarunk látni, sőt, amire gondolni sem szeretünk. Miért? Mert úgy gondoljuk, minden rendben van az életünkben, meg vagyunk magunkkal elégedve, az ige pedig lerántja az elégedettség leplét, és feltárja a valóságot. De, mint mindig, most sem csak leleplez az Úr szava, hanem megmutatja a megoldást, amit Ő készített el a számunkra.

A Megoldás az Úr Jézus Krisztus, mert mindaz, amit olvasunk, Róla szól, Benne teljesedett be. Tehát most szemléljük Urunkat, az Ő Lényét, és tegyük ezt alázattal, bűnbánattal. A szöveg hangsúlyozza: nem a szép megjelenésre tette az Úr a hangsúlyt, nem alakjával, szépségével vonzotta az embereket, hanem belső tartalmával. Lényének tisztasága, bűnösök iránti szeretete vonzotta a segítségre szorulókat. Az Úr mindig így vonz - a gyülekezetnek is belső tartalmával, életvitelével kell hatást gyakorolnia. Ne a külső dolgok ragyogása, az emberi szervezettség, hanem a tartalom, Isten Lelkének jelenléte vonzzon. Ne az érvényesülést keresőket, hanem a megvetett bűnösöket vonzza. Az egyház ma is a bűnösökért van jelen.

A megvetettséget a kereszten élte át igazán Urunk, magára hagyták, nem törődtek vele. Látjuk-e a kereszten függő Jézusban, hogy fájdalmainkat hordozza, betegségeinket viseli? Minden szenvedésünket magára vette, és alattuk roskadozik. A kereszt valóságát hozza elénk az ige, Jézus értünk kapta sebeit, a mi bűneink miatt törték össze. Igen, az a kereszt miattam áll, az én bűneim miatt kellett felállítani, nem volt más mód megmentésemre. Magasztaljuk Urunkat, amiért vállalta az összetörettetést, vállalt engem. Nekem kellett volna elszenvedni mindezeket, de Ő a helyemre lépett. Látom-e ezt a cserét? Felismerem-e elveszett bűnös állapotomat? Látom-e, ki vagyok? Veszendő utolsó bűnös. Mielőtt tovább mennénk, valljuk meg őszintén Előtte minden bűnünket, mert a kereszt valóság, nem húsvéti kellék, hanem véres valóság.

Azért bűnhődött Jézus a kereszten, hogy nekünk békességünk legyen. Amit ez a világ nem adhat meg, azt Ő szenvedése által megszerezte számunkra. Jöjj most Hozzá összetörve, nem magyarázkodva, magad mentegetve, hanem vállalva: bűnös vagyok. Az Ő sebei gyógyító sebek, ha feltárjuk szívünk szennyes tartalmát, meggyógyulunk. Azért szenvedett Ő sebeket, hogy a bűn okozta sebeink meggyógyulhassanak. A kereszt azt jelenti, van hová menni elrontott életünkkel, van egy hely, ahonnan élet árad a bűnös, elveszett emberre. A keresztből fakadó forrás megtisztítja életünket, jöjj a Golgotára, hogy életet nyerj.

Rólunk is beszél, elénk tartja a tükröt, és megláthatjuk, kik is vagyunk. Az ige szerint tévelygő juhok. A büszke emberről, aki úgy véli, a legjobb irányba halad, a legjobb úton jár, kiderül, hogy tévelygő. Bizony így van, el vagyunk tévedve, nem találjuk életünk értelmét és célját. Ezért kerül sok ember válságba, nincs igazi életcélja, és ezt a kereszt tövében találhatjuk meg. Miért tévedtünk el? Mert mindenki a maga útját járta, tehát nem az Úr által elkészített útra lépünk, hanem a magunk választotta úton indulunk. Ez az út pedig a pusztulásra vezető széles út. Miért ezen haladunk? Mert természetünktől fogva ez vonz minket. Az Istentől való elszakadottság következménye, a bűn a rossz utat kódolta belénk, és olyan csábítóan mutatja, be, hogy elhisszük, jó úton járunk. Azután sokan is járnak rajta, ezért megbízunk benne, mivel sokan használják, azt gondoljuk, csakis jó lehet. Mert amit sokan használnak, sokan megvesznek, vagy ahogyan a többség cselekszik, azt legtöbbször jónak tartjuk.

Jézus halála nem véletlen, az Úr akarta, és Ő önként vállalta, mégpedig értünk. Halála által van esélyünk az örök életre. Azért halt meg, hogy visszaállítson a bűn útjáról az Atya útjára. Isten akarata célhoz jut Jézus által. Az az akarata, hogy a bűnösök megtérjenek és éljenek, így hát ezen a napon is életre juthatunk. Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

Jézus viszi a gyógyító evangéliumot, és jönnek is Hozzá, Tőle várják életük rendbejövetelét (Mt 9,27-38). Jöjj te is, hozd elromlott életed. Mert nemcsak testi vakság és betegség van, hanem a lelkünk is megbetegedik, és nincs máshol gyógyszer, csak Jézusnál. A két vak is ezt ismerte fel, vakságukra csak Jézus a megoldás. Azonban a gyógyulás nem automatikus, nem rendelőt nyitott az Úr, és nem a hozzá tartozó kerület betegeit várja. Mert a gyógyulás, az új élet nem jár, hanem ajándék, Isten ajándéka. Ez az ajándék hit által lehet a miénk. Egyetlen feltétele van: Hiszed-e, hogy Jézus meg tudja tenni, amit kérsz? Hiszed-e, hogy Ő ma is szabadító? Kicsoda neked Jézus? A vakok azt felelték, igen, Uram! Te mit mondasz? És ez nem sablon szöveg volt, nem azért mondták, mert ezt várták tőlük, hanem azért, mert valóban ezt hitték. És az élő hitnek következménye van, meggyógyultak. Úgy lett, amint hitték. Úgy lesz, ahogy hiszed.

A gyógyítások mindig Isten országa evangéliumának a hirdetését kísérik. Tehát nem önmagukban vannak, hanem jelzik, Isten országa elérkezett, lépj be. A kapu pedig Jézus, a kereszt. Ez az ország gyógyító, megújító erővel tölt fel. Itt az Úr kegyelme jelenik meg a bűnös ember felé. Lehetővé válik, hogy az elveszett, bűnös ember Isten gyermekeként élhessen. Ebben az országban az Úr szava a lámpás, és ha rá figyelünk, nem tévedünk el.

Urunk látja az elgyötört, elveszett embert, igen, ezek vagyunk mi, és azt szeretné, hogy az elveszettek megtaláltassanak, ehhez azonban munkásokra van szükség. Szabad az Urat kérni, hogy küldjön munkásokat. Talán azt mondjuk, már lassan sok lesz a lelkész, a hitoktató, de vajon mindenkit az Úr küldött? Mindenki úgy áll szolgálatba, mint az Úr aratásába? Én hogyan vagyok a helyemen? Az Úr munkása vagyok, akinek az a fontos, hogy be legyen takarítva a termés? 

Ó, Krisztusfő, te zúzott

1. Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!

2. Ékességed, te drága, Melytől máskor remeg :/: Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?

3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; :/: Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.

4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; :/: Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.

5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, :/: Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.

6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, :/: A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.

7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, :/: Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.

Isten áldásával.