J
|
eruzsálemet szólítja meg az az Úr, azt kéri, készüljön a
népe hazatérésére, mégpedig ékes ruhában várja őket (Ézs 52,1-15). Ez azt jelenti,
örüljön, mert a nép megváltozott szívvel jön haza. Új élet kezdődik immár el.
Nem lép be ide többé tisztátalan, nem, mert az Úr megtisztítja őket. Tehát többről van szó, mint csupán egy idegen
országból való hazatérésről, mert az önmagában még kevés. Izráel népe a bűntől
való szabadulást is megtapasztalja. Átélik, hogy Isten nem kívül lesz, hanem
a szívükben fog élni. Erre hív minket is az Úr, a szívünkben akar lakni. Azt
szeretné, ha megértenénk, nem környezetváltozásra, hanem a szív megváltozására,
új életre van szükségünk. Amennyiben csak a külső dolgok változnak, de mi
magunk azok maradunk, akik voltunk, akkor tulajdonképpen nem változott semmi.
Ahhoz, hogy valóban változzon az élet körülöttünk, bennünk kell változásnak
végbemenni. Az igazi változás pedig az Úr előtti bűnbánat által történik,
amikor rádöbbenek elveszett voltomra, és kegyelmet kérek.
Isten célja népével az, hogy megismerje az Ő nevét, és ez nem változott
ma sem. Nem vallásos ismeretet vár tőlünk, hanem az Ő személyes megismerését.
Ott van-e a szívemben Isten ismeretének vágya? Szomjazom-e az igét, hajt-e,
hogy minél többet kézbe vegyem, mert az Urat szeretném igazán megismerni? Tudni
akarom, kicsoda Ő és mi a terve az életemmel? És Istent igazán a kijelentésből
ismerhetjük meg, abból, amit elmond magáról. Ne más forrásra támaszkodjunk,
hanem forduljunk az igéhez, keressük Őt.
Keressük Őt, mert megtalálható, azt mondja: Itt vagyok! Igen, amikor
őszintén közeledünk Hozzá, Ő is közeledik mihozzánk. Segít, hogy megtaláljuk. Most is így szól:
Íme, itt vagyok! Halljuk meg a szavát és
induljunk el Felé, mert Ő nincs távol egyikünktől sem. Ne engedjünk idegen
hangoknak, hanem bízzunk abban, amit Ő mond. Ha így szól, itt vagyok, akkor itt
is van, akkor megszólítható, és Ő is válaszol. Isten soha nincs távol, nem hagy magunkra, inkább mi kerülünk messze
Tőle, ám akkor is mindig utánunk jön, és hazasegít.
Az örömhírmondó jó hírt mond, aminek a lényege: Isten uralkodik! Már
sokan elcsüggedtek, úgy gondolták, azért vannak fogságban, mert Isten hatalma
véget ért, de nem így van, Ő örökkévaló, és mindenütt jelenlévő Úr. A szabadításban fogják uralmát
megtapasztalni, amikor átélik, hogy megnyílik a hazafelé vezető út, amit nem is
gondoltak, valósággá lett.
Felszólítja még az Úr edényeinek hordozóit, hogy ők is távozzanak
Babilonból, letelt a rabság, eljött a
távozás, az újrakezdés ideje. Minket is távozásra szólít fel az Úr, menjetek ki
a világból, vagyis, ne a világ szerint éljetek, hanem Isten akarata
szerint. Halljuk-e a felszólítást, vagy
olyan jól érezzük már magunkat a világban, annyira összefonódtunk vele, hogy
képtelenek vagyunk kijönni? Isten nem az
utcára, hanem haza hív, mert nem a világ az otthonunk, hanem az Ő országa. Kínálja a szabadságot, békét és örömöt, amit
mindig is keresünk, és azért válunk rabokká, mert rossz helyen keressük. A
világ nem tud békességet adni, esetleg egy időre felejteni segít, de az igazi
megoldás a Golgotán található, ott lehullnak a terhek, és megbékülhetünk
Istennel. Az igazi békesség és szabadság Isten ajándéka. Békességünk a
Hozzá való tartozásból fakad.
Beszél még az Úr szolgájáról az ige, aki nem emberi szempontoknak felelt
meg, ezért nem ismerték meg, sőt, egyenesen félreismerték. Erről beszél a nagyhét: virágvasárnap
éljenzik, nagypénteken keresztre feszítik Jézust. Miért? Mert félreértették Őt.
Saját elképzelésüket akarták Vele megvalósíttatni, és amikor Ő ezt nem tette,
halálra adták. Ismerem-e én Jézust? Megláttam-e, hogy nem Jézuska Ő, hanem a
menny Királya, Úr, aki előtt térdre hullva kellene hódolnunk. Azért jött, hogy
megmentsem a bűnből, és örök életet adjon. Ő nem jólétet hirdető politikus, nem
a szavazatainkra pályázik, hanem bűntől való szabadulást és új életet hoz. Szabad nekünk ezt elfogadni, és
élni úgy, ahogyan Ő vezet. Mert az az igazi élet, amit Ő élt.
Jézus tevékenysége teljesen új volt, különbözött minden addigi iskolától,
sőt, még a próféták életmódjától is (Mt 9,14-26). Nem az önsanyargatásra, a félrevonulásra
épített, hanem épp ellenkezőleg, belevitte a mindennapokba Isten jelenlétét,
hozta a sötétben élők számára a fényt. Ez nem azt jelenti, hogy Ő is úgy élt, mint általában a kortársai, nem, mert Ő bűn nélkül való, szent életet élt, de
ezt úgy, hogy gyógyulássá, reménységgé váljon mások számára.
Tanítványait sem a külsőségekre tanította, hanem az Atyának való
engedelmességre és az ige megélésére. Jézus nem ruhák megszaggatását, hanem a
szívünk bűnbánat általi megszaggatását várja. Azt akarja, hogy a bűntől
szabadulva új életet éljünk, hogy valóban világossággá váljunk ebben a
világban. Tehát Jézus nem a régi életet foltozza, nem a vallásosság foltját
teszi rá, hanem azt mondja, egy egészen újra van szükség. Ez azt jelenti, nem
azt kéri, hogy ezután néha menjünk el a
templomba, hanem azt akarja, hogy térjünk meg, kezdjünk Vele egy egészen új életet.
Vagyis, mostantól éljünk másképp, becsületesen, nem a szórakozásra, a pénzre, a hatalomra, hanem az Úrra figyelve. Az igazi változás belülről fakad, nem a rendeletek
megtartása, hanem a szív változása viszi végbe. És ez a változás minőségi életet
jelent. Erre hív az Úr, vallásossággal beborított életből új, őszinte életre.
Tehát nem az a megoldás, ha vallásossággal leterítjük a bűnt, vagyis vasárnap
keresztyének vagyunk, hétköznap pedig úgy élünk, mint a világ fiai, mintha
Jézus nem jött volna el. Ő azt akarja,
hogy életünk minden percében az Ő élete ragyogjon át rajtunk.
Jézus éli is, amit mond, most két ember élete gyógyul meg a Vele való
találkozás által. A Jézussal való találkozásban gyógyulnak, helyreállnak,
megújulnak az életek. Ő új reményt ad, de vajon a velünk való találkozás is ezt
jelenti-e? Meglátják-e általunk az Életet, a Szabadítót?
A vérfolyásos asszony csodálatos hittel megy az Úrhoz: „Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok.” Mi
hogyan jövünk? Ott van ez a hit, elég, ha csak lényemmel megérintem Őt, ha a
közelébe kerülök, ha szavára figyelek, és meggyógyulok, megszabadulok? Hiszem
én, hogy Jézus ma is élő valóság? Hiszem, hogy Általa van bűneimre bocsánat,
hogy Ő a feltámadás és az élet?
BŰNÖS VAGYOK
1.
Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,
Én Istenem!
Ki gyógyítná meg beteg szívemet,
Hacsak Te nem?
2.
Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,
Ha nem szeretsz,
Nem bírok járni, ha nem támogatsz,
Ha nem vezetsz!
3.
Nincs örömem, körültem, mint az éj,
Minden sötét,
E bús homályt a tiszta égi fény
Hadd űzze szét!
4.
Ó, Jézusom, mossa el bűnömet
A drága vér,
Amit Te ontál, égi szeretet,
A bűnökér’!
5.
Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,
Szívem óhajt,
S hűséged árja égő szomjamat
Eloltja majd.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése