I
|
sten elhívta
Círust, a perzsák királyát, és általa szabadítja meg népét a babiloni fogságból (Ézs
45,1-25). Ezáltal világossá válik előttünk Isten minden embert kereső
szeretete - a pogányokat is keresi, és egy olyan személlyel is terve van, aki
nem ismerte Őt gyermekkorától kezdve. Milyen különös, hogy aki távol volt az Úr népétől, mégis megismeri Őt, és
engedelmeskedik neki. Izráel pedig, akit kiválasztott, aki számára
bemutatkozott és oly sok nagy dolgot cselekedett az életükben, nem ismerte
Urát. Hányszor megtörténik ma is, hogy akik a világ útján járnak, és éveken
keresztül nem hallanak az evangéliumról, vagy nem veszik azt komolyan, egyszer
csak hitre jutnak. Nagyszerű
életváltozásokat visz végbe az Úr. Távollévő emberek közel valóvá válnak, és
megtapasztalják a kegyelmet. Ezt követően pedig már az Úrért élnek, engedik,
hogy Ő vezesse életüket. Elmondhatom-e magamról, hogy átéltem Isten szabadítását,
belépett az életembe, és vezet?
Vigasztaló lehet a számunkra az is, hogy nem probléma, ha nincs egyházi
előképzettségünk, mert ha őszinte szívvel keressük, megtaláljuk, sőt, Ő talál
ránk. Nincs hátrányban Isten előtt az sem, akinek gyermekkorában nem adatott
meg az ige hallgatása. Aki azonban már gyermekkorában hallhatta az evangéliumot, legyen hálás érte, és vegye nagyon komolyan, hogy Isten gyermekeként élhet. Ez
nem magától értetődő, hanem kegyelem.
Mindaz, ami Círus életében végbemegy, azért történik, hogy megismerje
Istent, és rádöbbenjen, hatalma, gazdagsága Istentől van. Életünkben is minden
azt a célt szolgálja, hogy meghódoljunk az Úr előtt. A mai ember mindent maga
ér el és maga szerez meg, büszke képességére, hivalkodik címeivel, és
elfeledi, hogy mindezt kapta. Isten munkája, amikor eljutunk annak a felismerésére, hogy mim van, amit nem úgy kaptam, és leborulunk Urunk lábai elé.
Isten jelen van világunkban, keresi életünket, megmutatja szeretetét és
hatalmát. Azt akarja, hogy meglássuk, a bálványok hiábavalók, nem tudnak segíteni. Ha
életünk értelmét, célját keressük, és szeretnénk tudni, honnan jöttem és hová
tartok, mi van a halál után, Őt kérdezzük. Miért? Mert Isten teremtette meg a világot, az élet
az Ő ajándéka, ezért tudja, mi van a halál után. Mi már tudjuk, hogy Jézus
feltámadása által legyőzetett a halál diadalra, már nem az övé az utolsó szó. Hanem
Jézusé. Ő Úr a halál fölött is. Aki hittel fordul Hozzá és bízik Benne, nem
kell félnie, mert a halál után is Vele lehet. Az újjászületett ember élete
Hozzá tart, van helyünk az Atya országában, mert Jézus helyet készít, és majd
elvisz magával, hogy mindig ott legyünk Vele.
Az Úr örök szabadulást készített, mert aki hisz a Fiúban, az valósággal
szabad. Ez azt jelenti, senki és semmi nem uralja az életünket, nem a világ
sodrásában élünk, hanem Jézus vezetésével. Most már lehet nemet mondai a bűnre, és képessé válunk igent mondani Isten akaratára. Aki Hozzá tér, megszabadul, várja, hogy mi is Hozzá térjünk, és aki ezt megteszi, annak szól
az ígéret: nem vallotok többé szégyent és gyalázatot. Olyan jó ezt az ígéretet olvasni, mert bizony, hányszor azt látjuk, hogy Isten népét félretolják, nem számít, gyakran üldözik is. Amennyiben figyelünk Rá, az élet nehézségei és viharai között is megtartja az
egyházat. Nem vallotok szégyent - ez azt jelzi, Isten népét nem lehet elpusztítani,
és milyen jó, hogy nem lehet, mert ebben az egyre sötétebbé váló világban van
fény. Mert Jézus a világ Világossága.
Megdöbbentő és elgondolkodtató dolgokat mond Jézus: nem mindenki megy be
a mennyek országába, és lesznek olyanok, akiknek azt mondja, sohasem ismertelek titeket
(Mt 7,21-29). Azért megdöbbentő, mert
vannak, akik azt gondolják, Isten jó, és végén mindenki üdvözül. De ez nem így van, és ezt maga Jézus mondja,
nem mindenki megy be a mennyek országába.
Aztán még meglepőbb, amit mond az Úr, ha látjuk, hogy itt nem hitetlenekről,
megrögzött gonosztevőkről beszél, hanem vallásos emberekről, akik imádkoznak
is, sőt, nevében csodákat hajtanak végre. Nem is akármilyen csodákat hajtank végre.
Mintha rámennének ezeknek a cselekvésére, ez lenne a legfontosabb a számukra,
és mégsem mennek be. Hát ki, ha nem ilyen emberek?
Urunk elmondja, nem az a lényeg, mennyire vagyunk vallásosak, és milyen
csodákat viszünk végbe, hanem az, ismerjük-e Őt, mint személyes Megváltónkat. Igen,
ez a lényeg, ismerem-e Őt, személyes kapcsolatban vagyok-e Vele, és teszem-e, amit mond. Az Úr előtt nem számít
tudományos fokozat, csodatévő erő, egyházi pozíció, csak egyedül a szívünk. Az
a fontos, ki lakik a szívemben: Ő vagy én ülök a trónján?
Csak az megy be, aki cselekszi a mennyei Atya akaratát. Tehát nem a munka
mennyisége a lényeg, nem az, hogy csináljunk valamit, hanem az, hogy mindig azt
tegyem, amit Ő akar. Ő pedig azt akarja, hogy valósággá váljon az imádság: legyen meg a Te akaratod. Boldog, akinek az Úr azt mondja, ismerlek, és jöjj.
Nagy hangsúlyt fektet Jézus az ige cselekvésére, mert Ő az igét életünk
alapjának szánja. És ha úgy is kezeljük, és rá építkezünk, az élet viharait is
kiálljuk. Soha nem mondta Jézus, hogy a hívőknek nem lesznek problémáik, hogy
minden nagyszerűen alakul az életükben, mindig arról beszélt, hogy legyünk készek,
ha jön a vihar, az árvíz. Akkor leszünk felkészülve, ha az igére építünk, ha az
Úr szava lesz az alap, és minden problémára komolyan vesszük.
Úr lesz a Jézus mindenütt
1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a
meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.
2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen
szent neve, Minden napon dicsérete.
3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja
hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!
4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott
megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.
5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének
zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése