Jöjjetek énhozzám, mindnyájan

M

indannyian boldogulni szeretnénk az életben (Ézs 57,1-58,14). Ehhez mindenféle eszközöket felhasználunk. Ha elakadunk, segítségül hívjuk bálványainkat, az égitestek járását tanulmányozzuk, jósokhoz fordulunk, mégsem úgy alakulnak dolgaink, ahogy szeretnénk. A bűn, a sok okkult dolog egyre zavarosabbá teszi állapotunkat, egyre jobban elbizonytalanodunk, Isten azonban mégis felajánlja segítségét. Így szól: Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom Őt. Az életünk nem esik kívül Isten látókörén, nem tudunk elrejtőzni Előle, látja életünket. És annak ellenére, amilyenek vagyunk, hogy annyiszor hűtlenné váltunk, most lehajol hozzánk. Azt ígéri, mégis meggyógyít. Olyan csodálatos szó ez: „mégis”. Azt jelzi, bűneink, nyomorúságaink, méltatlanságunk ellenére is hozzánk fordul az Úr.

Isten mégis-kegyelme Jézusban érkezett el a világba, a Tőle elszakadt, bűn útján járó, és ennek következtében megkötözötté és beteggé vált embereket meggyógyította, felszabadította. Nem veti senkinek a szemére, merre járt eddig, hanem a most Hozzá fordulókat kiemeli a testi-lelki gyötrelemből. Miért? Mert ezek az emberek akartak a bűnből kijönni, de nem voltak rá képesek, ezért Jézushoz fordultak, és Ő nem utasít el senkit. Ezen áll: meglátom, hogy én nem vagyok képes rendbe hozni életem, és segítségül hívom Őt, vagy továbbra is magamban bízok? Azt ígéri az Úr, hogy az alázatos és megtört lelkűvel is lakik, vagyis ha bűnbánattól megtört szívvel jövünk Hozzá, meghallja imádságunkat.

Azért is keressük Őt, mert ha mi nem is boldogulunk, sok rossz döntést hozunk, Ő kész megmondani, hogyan boldogulunk. Tehát Ő olyan tanácsot ad, ami élhető, ami megáll a mai világban is. Isten szava ma is élhető, sőt, ha igazán komolyan vennénk az igét, egészen más lenne az élet. Sok eddig megoldhatatlan probléma megoldhatóvá válna. Ha csak a tíz igére gondolunk, és azt komolyan vesszük, vagyis elkezdjük megcselekedni, sok minden más lesz. Saját erőnkből erre képtelenek vagyunk, megromlott szívünk nem engedelmeskedik az Úr törvényének, de lehetséges Jézus Krisztus által új szívet kapni. Ez a szív már Istenért dobog, és az Ő szava élteti. Gondoljuk végig, ha nem lenne ölés, lopás, paráznaság, és ha nem kívánnánk a másikét, akkor nem volna élelmiszerprobléma, nem lennének tragédiák, egyben maradnának a házasságok. Mennyi áldás származna belőle. Amit azonban mi művelünk? Hát, az valóban nem használ. Nézzünk csak önmagunkba, és megláthatjuk, hogy amíg a magunk feje után megyünk, mennyire elrontunk mindent. Azonban azért szól az ige, hogy tudakozzuk az Úr akaratát.

Elcsendesedve kell végiggondolni, milyenek is ünnepeink, mit jelent a számunkra az Úr napja, vagy éppen a böjti időszak. Valóban az Urat keresem az istentiszteleteken, Érte megyek a gyülekezetbe, vagy valami mást keresek? A nyugalom napja valóban nyugalomnap? Vagy mi is letudjuk azzal a néhány perccel, amit a templomban töltünk, de utána megyünk a magunk dolgai után? Bizony, gyakran az Úr napja nem nyugalomnap, hiszen ugyanúgy rohanunk, vizsgára készülünk, és egyéb dolgainkat végezzük. És pont ezzel leplezzük le magunkat, mert aki igazán szereti Jézust, az nem elégszik meg ötven perccel, az többre vágyik. Ha kiszámolnánk, mennyi időt töltünk csak vasárnap is, például úrvacsoraosztást követően saját kedvteléseinkkel, tévé, számítógép, internet előtt, meglátnánk, mennyire nem az Úr és nem a mellettünk lévő másik ember a fontos. Urunk arra hív, hogy mostantól tegyünk másként, hagyjuk abba minden saját dolgunkat az Úr napján, és keressük Őt, ne a magunk ügyeivel foglalkozzunk, hanem Vele és egymással. Gyönyörködjünk az Úrban.

Az Úrnak csodálatos békessége van, nem zúgolódik, hanem belesimul az Atya akaratába (Mt 11,25-12,8). Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan Ő szeretné, akkor is kimondja: Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Azért vagyunk békétlenek, mert nem tudjuk kimondani: igen, Atyám. Mi lázadunk, zúgolódunk: azért sem, és én ezt nem fogadom el, majd megmutatom - és ebbe a harcos felfogásba beleroppanunk. Nagy kegyelem, amikor felismerjük, az a jó számunkra is, amit az Úr jónak lát, amit Ő akar. Igyekezzünk felismerni és elfogadni Isten akaratát, akkor is, ha az ellentétes a mi akaratunkkal. Igen, Atyám, és akkor béke árad a szívünkbe. Harc helyett alázattal járjuk a keskeny utat, mert tudjuk, ez a jó út.

Az Atyát csakis Jézus Krisztus által ismerhetjük meg. Benne jelenti ki magát Isten, vagyis nem minden vallás és út vezet Istenhez. Istenhez Jézus az út. Nincs más út. Azért hív magához, hogy megismerjük az Atyát. Ő azért jött, hogy megismertesse velünk Isten üdvtervét. Benne láthatjuk meg, ki az Isten.

Jézus hív: Jöjjetek énhozzám mindnyájan. Ő ma is hív, ez a tanácsa: ha elkeseredtél, nem látsz kiutat, jöjj Hozzám. Hallgassunk szavára, és induljunk el Felé. Ő leveszi az eddigi élet terheit rólunk, és egy új életre szabadít fel. Azt mondjuk, Ő is igát tesz ránk, azonban ez az iga jó, használható, és az Ő terhe könnyű. Persze, most felháborodunk, és azt mondjuk, Isten útja nehéz. Azonban csendesedjünk el, és figyeljük meg, hogy a sok élet és kapcsolat nem azért megy tönkre, mert Isten igéjét komolyan vették és elindultak Jézust követni. Nem azért éhezik az emberiség nagy része, mert Istenre hallgatunk. A baj velünk, a szívünkkel van. Ezen egyedül a kegyelem, az újjászületés segíthet.

 Az ige azt mondja: „De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Tim 6,8). Ha megelégedetten élnénk, elég lenne az élelmiszer, a nyersanyag mindenkinek, és jó életet élhetnénk. Ha az állandó szerzési vágy helyett adnánk, ahogy Pál apostol utal Jézusra - jobb adni, mint kapni - minőségileg változna az élet körülöttünk. De bizony, még mi, hívők sem vesszük komolyan az igét, pedig valóban könnyű az Ő terhe. Könnyű, mert lehullik az aggodalmaskodás batyuja rólunk, és helyette az Úrban való bizalom tölti be a szívünket. Fogadjuk meg tanácsát, és vegyük fel az Ő igáját!

Mennyi apróságba belekötünk, ragaszkodunk hagyományainkhoz, amelyek nem visznek sehova. Visszatérünk olyan szokásokhoz, amelyekből néhány évtizeddel ezelőtt megtértek, és azt mondjuk, most van élet. Azokat a szokásokat gyakoroljuk, amelyektől az ébredés idején megszabadultak, és közben büszkén emlegetjük ennek az időszaknak a nagy alakjait. Hasonlók vagyunk mi is a farizeusokhoz, nem akarjuk meglátni a lényeget, ami a Krisztus. Jézus nagyobb hagyományainknál, Ő nem áldozatot kíván, hanem irgalmasságot. Azt akarja, hogy éljünk úgy mint Ő, és éljük az igét a Lélek szerint.

 Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.