Egy szó elég

H

atalomváltás van kialakulóban, Isten már látja, hogy a Perzsa Birodalom legyőzi Babilont (Ézs 47,1-15). Az eddig rettegett nép napja leáldozik, bár ezt senki nem gondolta. Nem csak tudja Isten a bekövetkező történéseket, hanem Ő hívta el Círust, vagyis Tőle kapja a hatalmát népe érdekében. A nagy birodalmak is eszközök Isten kezében, és ha ezt nem látják, vagy túllőnek a célon, az Úr elveti őket, és számon kéri tetteiket. Jó látnunk, hogy minden birodalom ideje egyszer lejár, és lejár a saját életünk is. Ezért soha ne emberektől függjünk, ne rettegjünk, az Úr kezében jó helyen és biztonságban van az életünk.

Maga Babilon is úgy vélte, minidig ő marad a világ ura. Őket nem lehet legyőzni, biztonságban tudták magukat, a népek leigázása által pedig jólétet alakítottak ki a maguk számára. Ez a jólét elringatta őket, mint ahogy minket is elaltat, azt gondoljuk, ez már soha nem ér véget. A jólét kialakítja bennünk azt is, nincs szükségünk Istenre, mi mindent meg tudunk oldani. Jó lenne azonban, ha meglátnánk, a jólét egyszer véget ér. Megváltoznak az erőviszonyok, aki ma fent van, az holnap lekerülhet. Akinek tapsolnak, vagy akinek a szavára mindenki figyel, holnap elfeledett ember lehet. Mindenkiből lehet tönkrement vagy a Betesdába kitett ember, aki másokra van utalva, aki várja, hogy megálljon mellette valaki. Olyan jó tudnunk, hogy már most megáll mellettünk Jézus, megkérdezi, akarsz-e meggyógyulni, akarsz-e a modern világ, jólét bálványából kigyógyulni? A választ nekem kell megadnom. Jó, ha meglátom, hogy e világ minden kincsénél nagyobb kincs áll meg mellettem, mert Jézusnál, Isten megismerésénél nagyobb kincsre nem lelhet az ember. Nekünk elsősorban Őreá van szükségünk. Akkor lesz békességünk és válunk kiegyensúlyozottá, ha Ő lesz életünk legfontosabb személye, ha Ő kerül az első helyre.

Babilónia jóléte irgalmatlanságon alapult. Ami nekik jólét volt, az sokak számára nyomorúság. Így van ez ma is. A mi jólétünket sokan megszenvedik, és nem mindenki él úgy, ahogyan mi. Nem mindenütt vannak tömve az áruházak, hanem sok helyen éheznek, fáznak, a puszta létért küzdenek emberek. Látjuk-e mindezt?

Babilont utoléri a baj, meg fogja tapasztalni azokat a nyomorúságot, amiket el sem tudott képzelni. Fejlett társadalomban éltek, és úgy gondolták, őket elkerülik a járványok, katasztrófák, erős hadseregük pedig minden külső ellenség ellen védelmet biztosít. Az ige hirdeti, hogy eljött az idő, amikor nekik is súlyos megpróbáltatásokat kell átélniük. Mindez azért történik, hogy felismerjék, egyedül Izráel Istene az Úr. Minden azért történik, hogy az Úr közelébe vigyen minket, hogy rádöbbenjünk, mennyire tehetetlenek vagyunk, és rá vagyunk utalva Isten segítségére. Amíg jól mennek a dolgok, nem érezzük a rászorultságot, addig magas trónra helyezzük magunkat, imádjuk egymást és a különféle bálványokat. Most rá kell döbbenni, hogy a bálványaink tehetetlenek, a jósok, a sok babona sem segít. Azonban Isten kegyelme ma is elérhető. Isten ajtaja nyitva áll, mehetünk úgy, ahogy vagyunk, szennyes ruhában, utálatos szívvel, mert Ő fogad. Mellénk lép, nyakunkba borul, mert szeret. Isten szeretete formálja át a szívünket. Ő végzi el, hogy egy új természet, krisztusi természet részesei legyünk. Amikor ez megtörténik, mindig az Ő közelségébe vágyunk, azt szeretnénk, ha állandóan velünk lenne az Úr. És Ő velünk is van, ma is mellénk ül, amikor olvassuk az igét, szól hozzánk. Az a kérdés, hogy mi is erre vágyunk-e? Az Úr Jézus jelenlétére vagy áldásaira vágyunk, arra, hogy elrendezze, amit mi nem tudunk, aztán hagyjon minket tovább menni a magunk útján? Isten ennél sokkal többet akar adni: Önmagát.

Egy római százados keresi fel Jézust, egy szolgája érdekében jön (Mt 8,5-13). És ez annyira megrendítő, ennek a rabszolgatartáshoz szokott embernek fontos egy szolgája. Amikor többnyire értéktelen tárgynak tartották őket, most fontos neki egy szolga. Hogyan lehetséges ez? Mivel Galileában szolgál, megismerte a zsidók hitét, közel került Istenhez, és ez átformálta. Új látást és értékrendet kapott. Most már a szolgában is meglátja az embert, nem kidobni való haszontalan tárgy, hanem érték, mert Istentől kapott élet. Minden élet érték, és nem tekinthetünk tárgyként, kísérleti alanyként vagy fogyóeszközként senkire. Olyan érték, akiért Isten elküldte a Fiát. Te is érték vagy, ne vesd meg magad. Érték vagy akkor is, ha betegséggel küszködsz, vagy mások fogyatékkal élőnek titulálnak. Az élet mindig érték, Krisztus életébe került.

Nézzünk ma szembe azzal a kérdéssel, kicsoda számomra a másik ember, az, aki mellettem él? Termelőeszköz csupán, vágyaim kielégítője, vagy kincs? Meglátom-e a másikban az ajándékot, az értéket?

Jézus hajlandó elmenni a századossal, kész meggyógyítani a beteg szolgát. Azonban a százados mély hittel feleli: nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Hittel jött Jézushoz, hiszi, hogy elég Neki egy szót szólni, és a betegség eltávozik. Mert az élet parancsnoka Jézus. Minden Neki engedelmeskedik. Ahogyan a teremtéskor is szólt, és meglett, úgy történnek meg most is mindazok, amiket Jézus mond. 

A százados alázatos szívvel keresi az Urat, látja, hogy nagyobb nála, és ez nem kis dolog, hiszen a százados a római hatalmat képviselte, nála és a császárnál nem volt nagyobb. És ő mégis látja Jézusban a mindenség Urát. Felismeri, hogy császárok jönnek-mennek, de Jézus örökkévaló. Így látom-e Őt, mindennél hatalmasabb Úr, akinek a szava gyógyíthatja meg az életemet? Látom-e, hogy Jézus a Parancsok, szavára a gonosz, a romboló, a betegítő erőknek is távozniuk kell? De még ennél is fontosabb: Ő-e az életem parancsnoka? A százados azt is megvallotta, hogy elfogadja Jézust élete Urának. Úgy fog Neki engedelmeskedni, ahogyan a katonái engednek neki.

A századosnak azt mondja az Úr, menj el, és legyen a hited szerint. Egy szót kértél, egy szót mondok, de nem azt, amit vártál, csak ennyit: menj el. Ha Parancsnokoknak tartasz, akkor el fogsz menni úgy, hogy még nem történt semmi. Most megmutathatod, hogy én vagyok az Úr, te pedig a szolga. És ha így teszel, akkor annak jó következménye lesz. Menj el, és legyen a te hited szerint. Minden a hitünk szerint alakul. Ha úgy megyek el Jézustól, hogy mindent Rá hagyok, mert tudom, hogy úgy lesz, ahogy mondja, akkor is, ha még ebből semmi sem látszik, akkor megláthatom majd az eredményét.

Menjünk mi is hittel tovább, merjük életünk minden égető kérdését Rábízni, mert az felszabadulást ad. Halljuk meg, amit Jézus mond: Menj el, és legyen a te hited szerint. A mi hitünk szerint, vagyis nem lehet más hitére építeni, csak a sajátunkra. Hiszem-e, hogy elég egy szó Jézustól? Hiszem-e, hogy Jézus egyedül elég?

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.