A
|
z Úr szolgája
vall elhívásáról, megtudjuk belőle, már az anyaméhben elhívta őt az Úr, már
akkor döntött mellette (Ézs 49,1-26). Ez csodálatos kijelentés, Isten nem
akkortól kezdve ismer és tervez velünk, amikor meghalljuk a szavát és
megtérünk, hanem Ő már az anyaméhben, formáltatásunk idején, születésünk előtt
elkészítette tervét, és elhívott Krisztus szolgálatára. Milyen nehezen és
milyen sokára látjuk meg ezt, mennyit bolyongunk, mire felismerjük, az Úrnak
terve van velünk. Ő mindent megtesz, hogy
ez valósággá váljon. Ne engedjünk a csüggedésnek, mert Isten akarta életünket,
Ő akarja, hogy éljünk, sőt, Ő ajándékoz meg az élettel. Isten életpárti, a
sátán pedig ellensége az életnek, Istennek és az embernek.
Az Úr szolgája arra rendeltetett, hogy Isten transzparense legyen ebben a
világban. Rajta és rajtunk mutatja meg
dicsőségét, általunk mutatkozik be. Vajon mit látnak az emberek? Őt, az Ő dicsőségét, nagy kegyelmét
jelenítjük meg? Az Úr dicsőségét megmutatni nem könnyű feladat, mert nem
elsősorban a jólétben nyilvánul meg. Isten jelenléte nem biztos, hogy anyagi gazdagságban, sikeres életben
mutatkozik meg. Ez a szolga elmondja,
nincs látszatja munkájának, hasztalan, a semmiért fáradozott, hiába pazarolta
erejét, így látszik ez gyakran. Hirdetjük az igét, de nem azonnal látszik az
eredmény. Hányszor elkeseredünk emiatt, ám az ige rámutat, az Úrnál van munkánk
jutalma. Igen, gyakran azért csalódunk, mert itt és most, az emberektől várjuk
a jutalmat, az elismerést. Amennyiben ez
nem történik meg, válságba jutunk, fel akarjuk adni. A szolga azonban tudja,
szolgájának teremtette az Úr, ezért nem adja fel, hanem folytatja a rábízott
szolgálatot. Ne adjuk fel, nézzük az Úrra, erősödjünk meg az Úr szava által.
A szentíró látja a feladat nehézségét, de nem magára épít, hanem az Úrra.
Azért nem hátrál meg, mert tudja, az Úrnál megvan a feladat elvégzéséhez
szükséges erő. Jó, amikor mi is látjuk, az Úrnál megvan az erő, ezért mindig az a
lényeges, hogy keressük őt, menjünk Hozzá és töltődjünk fel. Az Istentől kapott feladatok elvégzéséhez
mindig biztosítja az erőt. Amikor mi úgy érezzük, hogy erőtlenek vagyunk, akkor
válunk nagyon erőssé, mert az Úr ereje erőtlenség által mutatkozik meg. Mindig
arra gondoljunk, amikor elfáradunk, hogy az Úrnál megvan rá az erő, ezért mindig
kérjük el.
A nép számára szól a nagyszerű hír, a kegyelem napján meghallgatja és
megsegíti őket az Úr. Most van a kegyelem napja, most fogad az Úr, és
meghallgatja kiáltásunkat. Dicsőség Urunknak, mert kétezer éve egyfolytában
kegyelem napja van. Milyen hosszú is ez a nap, örvendjünk és vigadjunk ezen, és
használjuk ki ezt az időt. Vegyük
komolyan, mert mint minden nap, ez is le fog telni. Eljön a szabadulás
ideje, az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül rajtuk, a hazafelé vezető út
során is. Velük lesz, és nem feledkezik meg róluk. Ő állja a szavát, másrészt
felelősségteljes velük szemben, és tele van a szíve irántuk való
szeretettel. Soha nem feledkezik meg
róluk. Még ha az anya megfeledkezne is gyermekéről, Ő soha nem feledkezik meg.
Nagyon jó ezt látni, erre lehet építeni, ebből erő árad, akkor is, amikor pont
az ellenkezője látszik. Akkor is
építsünk az igére, Urunk szavára, és ne a látszatra figyeljünk. Hányszor
gondolta Izráel, hogy magára hagyta őket az Úr, nem törődik már velük, nincs
szava hozzájuk. Jézus születése előtt négyszáz éves prófétai csend állt be, és
ezt követően az Úr elküldte Fiát. Általa hatalmasan szólt hozzánk.
A tenger lecsendesítése után elhangzott a kérdés: „Ki ez, hogy a
szelek és a tenger is engedelmeskednek neki” (8,27)? Ez a legfontosabb
kérdés, erre meg kell találnunk a választ. És ki lehetne, ha nem Isten Fia (Mt
8,28-34)? Miből állapíthatjuk meg? Pont abból, ahogyan a hatalmát használja.
Mert nem emberi módon rendelkezik természetfölötti hatalmával. Nem pénzt csinál belőle, és nem is
fegyverekre fordítja. Az ember a
természet erőit a mai napig igyekszik megszelídíteni, energiát nyer belőle, és
pénzzé teszi. Ráadásul kevesek használnak ki általa sokakat. Az atomenergiából pusztító fegyver született. De Jézus nem
ezt az utat járja, mert Isten útja nem a pénzszerzés, a természet kirablása, de
nem is a pusztítás. Hatalmát nem pusztító fegyverekben mutatja meg, hanem az
ember érdekében és javára használja fel. Hatalma által menti az életet, a bűnös
embert.
Gadarába is azért érkezik, hogy felszabadítsa a gonosz fogságában
gyötrődőket. Azokat, akikkel az ember nem tud mit kezdeni. Csak ennyire futja,
kirekeszteni magunk közül, aztán nagy ívben elkerülni, mert veszélyesek. Mindig
a veszélyt látjuk, és csak arra törekszünk, hogy magunkat megóvjuk tőle. Csak
annyira fontos a nyomorult, amíg magunktól távol tudjuk tartani, és így biztonságot
építünk magunk köré. Ha ez megvan, már nem számít, hogy mi lesz a rabbal, a
súlyos beteggel. Nagyon önzők vagyunk, Jézus azonban pont ezért a két
személyért érkezik Gadarába. Számára ők is fontosak, ők is emberek, nem csupán esetek, hanem az Atya teremtményei, Isten képei. Így fontos számára a mi
széthullott életünk is, és azért érkezik, hogy összerakja az elkeveredett
részeket.
A gonosz megkérdi, mi dolgod velünk. Jézusnak nem vele van dolga, hanem a
megszállottal, Ő érte jött. Nem a gonosszal foglalkozik; annak parancsol, azt
kiűzi. Jézus szavára menniük kell. A két ember pedig megszabadul, új életet
kezd, immár Jézussal. Jézus bemutatja, Őt nem akadályozhatja meg a gonosz célja
elérésében, az ember megszabadításában, és számára nincs gyógyíthatatlan eset. Ő nemcsak a természetben, hanem az emberben
tomboló gonosz erők fölött is Úr. Jöjjünk Hozzá, és kérjük segítségét. Szava ma
is szabadító erő.
A gadaraiak azt kérik, távozzon. Ez szomorú. Te mit kérsz? Azt, hogy
távozzon, vagy azt könyörüljön rajtad? Mi a fontos? A disznók, vagy az
élet? A gadaraiak a disznókat, a pénzt,
a jólétet választották, Jézussal szemben. Ez megdöbbentő: gazdagság, hatalom,
jólét bármi áron. Mert nem csupán a
disznókhoz ragaszkodtak, hanem Jézus elküldésével vallást tettek a gonoszhoz
való ragaszkodásukról. Maradjon az ördög, ha még több disznót, még több pénzt
ad. Jézus menjen, nem kell az új élet, ha elvesznek a disznók, ha elmennek az
ördögök, ha elhagy a gonosz. Urunk könyörüljön, hogy tudjuk Őt választani.
EZ AZ A NAP
Ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr rendelt, mit az Úr rendelt,
Ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr rendelt, mit az Úr rendelt !
/: Örvendjünk, vigadjunk e napon ! :/
Mert ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr rendelt !
Jézus az Úr, Jézus az Úr, akit szolgálunk, akit szolgálunk,
Jézus az Úr, Jézus az Úr, akit szolgálunk, akit szolgálunk !
/: Szolgáljuk hűséggel Szent Nevét ! :/
Mert Jézus az Úr, Jézus az Úr, akit szolgálunk !
Eljön az Úr, eljön az Úr, akit úgy várunk, akit úgy várunk,
Eljön az Úr, eljön az Úr, akit úgy várunk, akit úgy várunk !
/: Egy szívvel mondjuk, hogy jöjj vissza már ! :/
Jöjj el, Uram, jöjj el, Uram, jöjj el, Úr Jézus !
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése