M
|
a is vannak, akik a szerencsében bíznak és a sorsban hisznek (Ézs 65,8-25). Nem az élő
Istenbe vetik bizalmukat, hanem úgy gondolják, a vak szerencse irányít mindent.
Mások pedig úgy vélik, nem lehet tenni semmit, mert a sorsunk előre meg van
határozva. Ez van megírva, mondják, és legtöbbször ez a nyomorúság, a bűn
megmagyarázására szolgál. A sorsban való hit eltereli az ember saját
felelősségéről a figyelmet. Nem tartjuk magunkat bűnösnek, nem én vagyok a
hibás, hanem valaki más, a meg nem személyesíthető sors vagy a szerencse. A
legmegdöbbentőbb, amikor Isten gyermekei térnek le a hit útjáról és fordulnak a
sors felé. Igénk rámutat, hogy a sors és
a szerencse útját járók kimaradnak az Úrtól készített áldásból. Mert bár e
földi életben nem mindig az áldások jelentik a különbséget Isten gyermekei és a
nem hívők között, az ő életük célba ér. Isten gyermekei hazafelé tartanak, az örök hazába. Hová tartok, milyen irányt vett fel az
életem? Boldog, aki Isten mennyei országába tart, akinek üdvbizonyossága van.
Isten nem tart bizonytalanságban, aki Jézus Krisztusban hisz, annak örök élete
van. Ez csodálatos, természetesen nem érdemlem, mert nem érdem szerint megy ez,
hanem kegyelem. A bűneiket megbánó
vétkesek osztályrésze a kegyelem, az örök élet.
Olyan jó olvasni az Úr ígéretét: új teremtést fog készíteni övéi számára.
Mennyire más Ő, mint mi vagyunk. Nem leszámol a Tőle elfordult emberrel, a bűn
útján járókkal, hanem megtisztítja őt, és egy új, bűn nélküli világot készít a
számára. Hát nem nagyszerű jövő ez? Nem
melengeti meg a szívünket, hogy az új föld felé tartunk? Az új teremtés egészen más lesz, mint amit
itt tapasztalunk. Nem a föld formájában vagy berendezkedésében lesz más, hanem
minőségében. Nem lesz jelen a gonosz, a bűn, aki és ami megrontotta a föld
életét. Olyan életet, lehetőséget biztosít az Úr, ami felülmúlja ezt a mostani
világot. Aki részese lesz, nem fogja a régit emlegetni. És ez nagy dolog, mert
szeretjük a múltat emlegetni. Gyakran
megszépül a múlt, és azt állítjuk, jobb volt, mint a mostani. Izráel is a
pusztai vándorlás során visszatekintett a már megszépült egyiptomi múltra. Aki belép Isten országába, aki Vele lehet
örökké, már nem fog ebbe visszakívánkozni. Aki átadja az életét az Úrnak, az
már most sem kívánkozik vissza a régi életébe. Az meglátja, hogy Isten országa
csodálatos, gazdag és minőségében sokkal jobb világ.
Ott nem lesz sírás, jajkiáltás, semmi nem lesz, amit a bűn okoz, ott
vigadozás lesz. Ez a vigasság Isten jelenlétéből, a Neki való örömből fog származni.
Az öröm forrása az Úr lesz. Nem hiába fáradoznak, aki az Isten országába áll be, az nem hiába fáradozik, még ha azonnal nem is mindig látszik az eredmény. A
magvető példázatában is láttuk, hogy sok ellensége van a vetőmagnak, de végül
lesznek, amelyek százszoros termést hoznak.
Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok - hányszor már most is
megtapasztalhatjuk, hogy ennyire egy ritmusra mozdul övéivel az Úr. Tudja, mire
van szükségünk, látja életünk minden nyomorúságát, minden rezdülését. Bízzunk
Benne, legyen ma ez az erőforrásunk: még beszélnek, én már meghallgatom.
A mennyek országa kincs, elrejtett kincs, amit meg kell keresni (Mt
13,44-52). Kincskeresők lehetünk, a
legnagyobb kincsre, az örök életre, a Krisztusban felkínált kegyelemre
találhatunk rá. Keressük Őt, mert ígéretünk van: aki keres, az talál. Az Úr nem
hagyja, hogy hiába keressünk, mert Ő megtalálható. És Isten országának minden kincse Őbenne van
elrejtve. Csak az a kérdés, milyen kincs után járok és hol keresem. Kincs e nekem Isten országa? Az Úr Jézus
mindennél többet ér-e? Megláttam-e, hogy Jézus az igazi kincs? Induljak el
keresni, mert megtalálható.
Ez az ember, amikor megtalálta, mindenét eladta, mert felismerte, hogy mindent
megér a kincs. Megéri a kockázatot. Isten
országa mindent megér. Csak akkor lehet az enyém, ha minden eddigi kincsemet
odaadom, Ha elengedek mindent, akkor lesz enyém. Az Isten országa nem a régi
élet mellé tartalék fedezet, hanem leváltja a régi életet. Azt jelenti, az
egész eddigi életem leteszem az Úr kezébe, és Érte mindent elhagyok, és
teljesen rábízom magam.
Urunk mindet otthagyott értünk, mert csak arra figyelt, hogy megmentsen. Ott
mersz-e mindent hagyni Jézusért? El merem-e hagyni a régit, az újért cserébe? A
szántófölddel a kincs is az övé lett. Krisztussal minden a miénk lehet.
Azért is indulhatok kincskereső útra, mert az Úr Jézus is elindult, hogy
megkeressen. Vállalta a szenvedést, a veszélyt, majd a halált is értem.
Vállalta, mert látta bennem a nagy értéket. Amikor ezt még senki nem látta,
amikor csak lenéztek, megvetettek, és úgy gondolták, nem lesz ember belőlem, Ő
látta a gyöngyöt. Mindenét odahagyta, csakhogy megszerezhessen. Ne feledjük el
soha, milyen küzdelembe került az életünk az Úr számára. Ő a szó szoros
értelmében mindenét odaadta, az életét is. Ilyen Úrnak örömmel adom oda magam, mert aki a saját életét kész volt
odaadni értem, annak a kezében a legjobb helyen van az életem.
A háló sokféle halat bekerít, azonban a válogatás ideje még nem jött el.
A tanítványok feladata a halászás, és nem a válogatás. Az a dolgunk, hogy kivessük a
hálót, a többit pedig bízzuk Rá. Majd eljön a szétválasztás ideje is, de ezt a
munkát nem mi végezzük. Már csak az a kérdés, megértettük-e ezt. Megértettük-e, mi a kincs, és a mi a mi feladatunk? Néha azt látni, nem igazán értjük, vagy csak
nem akarjuk érteni, amit Urunk mond. Kérjük a Szentlélek Istent, hogy értesse meg
velünk igéjét.
AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR
1.
Amit szívünk esdve kér,
Földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
2.
Ne a test legyen urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi Őrá figyelünk.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
3.
Tartsd kezedbe’, hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak Rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
4.
Lelkedet reánk kitöltsd,
Érjen így a jó gyümölcs;
Lássa mindaz, aki él,
Életünk, hogy mit beszél.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
5.
Ó, mi áldás, kegyelem
Benned élni szüntelen,
Eszközöd gyanánt, Uram,
Függni Tőled untalan!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése