Levél az Úrtól

A

mikor a régi generáció kihalt, tovább vonult a nép (5Móz 2,26-37). Isten vezette őket, elmondta, miként menjenek keresztül más népek területén. Nem erőszakosan, hanem békés szándékkal kell belépniük az útvonalban élő népek földjére. Az országúton kell haladni, és amire szükségük van, azt megvásárolják. Isten népe nem rabló horda, hanem vándorló nép, aki ennek a világnak pusztaságából tart hazafelé, Isten országába. Mi a keskeny út vándorai vagyunk, ezt kell a mindennapokban is felmutatni. Csak akkor harcolhatnak, ha meg akarják akadályozni a továbbhaladásukat. Isten gyermekei soha nem torpanhatnak meg, a cél a mennyei otthon. A gonosz sok mindennel próbálkozik, sokféleképpen fel akar tartóztatni, de menjünk tovább. A feltartóztató erő ellen szabad harcolni. Izráel sem futamodik meg, hanem megy tovább az úton.

A vándorúton harcra is számítani kell. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy nem mindenki örül Isten gyermekei jelenlétének. Vannak ellenségek és akadályok az úton, de jelen van az Úr. Ne az ellenségre, az akadályra nézzünk, hanem Őreá. A menny felé haladva sokféle ellenséggel találkozhatunk, de ne rémüljünk meg tőlük, és meg se hátráljunk, hanem merítsünk erőt az Úrból. Izráel népének is szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy nem mindenki készséges, és nem veszi körül őket minden nép segítő szándékkal. Lesz, aki nem akarja, hogy célba érjenek. A sátán sem akarja, hogy célba érjünk, megpróbál meghátrálásra kényszeríteni. Ha elindultunk is az úton, ne menjünk végig rajta, ez a gonosz terve. És ennek érdekében, amit csak lehet, megpróbál.

Mózes az Úrra nézett, állandó kapcsolatban volt Vele, így mindig tudta, mi a megfelelő döntés, a jó lépés. Próbák idején is figyeljünk felfelé, maradjunk állandó kapcsolatban Urunkkal, és Ő vezet igéje által.

Izráel a negyven éves bolyongás alatt megerősödött, és már nem ijedt meg Szihón királyától. Harcra készek, és győznek. De a győzelmet nem maguknak tulajdonítják. Mózes többször is elmondja: „Az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adta, és levertük őt”. Ez fontos, nem az ő katonai rátermettségük, jobb fegyverzetük jelentette a győzelmet, hanem Isten. Soha ne feledjük, hogy Isten népe és a világ között soha nem a fegyverzet, az anyagi eszközök jelentik a különbséget, hanem az Úr jelenléte. Isten gyermekei nem modernebb felszerelésüknek, jobb képzettségüknek köszönhetik győzelmeiket, hanem annak, hogy a Pásztor vezeti népét. Jézus áll az élen, Ő ismeri az utat. Fontos még, hogy a mi fegyvereink az ige és az imádság. Isten igéje kétélű kard, és mi általa harcolhatunk. Minél jobban ismerjük, annál jobban nő az esélyünk a győzelemre. Az imádság pedig összeköttetésben tart a parancsnokkal, az Úrral. Arra ügyeljünk, hogy ez a kapcsolat ne szakadjon meg.

Sorra diktálja a leveleket az Úr a gyülekezetek számára (Jel 2,8-11). Mert a feltámadott Jézus a feladó, és a gyülekezetek a címzettek, János csak az üzenet kézbesítője. Tehát nem Jánoson van a hangsúly, ő elvégezte, amivel az Úr megbízta. Így rajtunk van a sor: úgy fogadjuk-e ezeket a leveleket, hogy nekünk szólnak? Igen, úgy vegyük kézbe, hogy levelem jött Jézustól. Ez nekem szól. És ha így veszem a kézbe, mindjárt izgalmas lesz, és azonnal olvasni is fogom. Mert ha a szerelmesem ír, azt első helyre sorolom a levelek sorában, azt nem teszem félre. A Jelenések könyvében a szerető Úr ír, ezért első helyre teszem. Jó azt is látnunk, hogy ezek a levelek is Jézus feltámadásáról tesznek bizonyságot, hiszen csak élő személy tud levelet küldeni, szólni és benne közölni gondolatait.

Nézzük meg, mit is mond ma számunkra az Úr, mivel erősít és vigasztal minket. Ő az első és az utolsó, így mutatkozik be, mindezzel bátorít, és azt üzeni, ne a környezetre a tomboló gonoszra nézzenek, mert övéit az Úr karolja át. Ő az első és az utolsó, Vele kezdődik az élet, a mi személyes életünk is, és Vele zárul.

Aki halott volt, de életre kelt. Meghalt, mert az ember megfeszítette, de életre kelt, mert az Atya feltámasztotta, így Ő élő valóság. Ezért meg lehet tapasztalni. Ő az, Aki ma is életre kelt a lelki halálból, mert nemcsak fizikai halál van, hanem lelki is, és ebből az Úr tud életre kelteni. Életre kelt, szól az üzenet, és reménykeltő, hiszen hányan vannak körülöttünk, akikről úgy tűnik, a lelki halálban vannak, az Úr azonban üzeni, bízzunk, mert Ő az, Aki életre kelt.

A szmirnai gyülekezet szenvedő közösség, üldözik őket, nehéz a helyzetük, ez abban is megmutatkozik, hogy gyenge az anyagi helyzetük, szegények, nehéz körülmények közt élnek, sokaknak nincs munkája, és az életük is veszélyben van. Távolból nézve nem egy vonzó társaság, de az Úr nem csupán azt látja, ami testi szemekkel látható, ami kívülről van, hanem a belső tartalmat. Látja a szívünket. Így megállapítja, hogy ez a közösség a látszat ellenére gazdag. Hogyan? Igen, gazdag, mert van Krisztusa, így mennyei gazdagsága van. Akinek Krisztusa van, az gazdag, akkor is, ha ebben a világban nélkülöznie kell sok kényelmi lehetőséget. Mert az igazi gazdagság az Úrral való kapcsolatból fakad; a világ lehet, hogy szegénynek tart, de mégis gazdagok vagyunk, mert a Krisztusban erőt kapunk a gonosz támadásai közepette is a helytállásra. Az a gazdag, aki a hitéből erőt merítve állhatatos marad, aki megmarad az Úr mellett.

Semmit ne félj a rád váró szenvedésektől, ezzel az Úr szívünkre helyezi, hogy a hűséges tanítványoknak mindig számolni kell a szenvedésekkel, a gonosz mindig támadni fogja őket. Az üldözés, a szenvedés a Hozzá való tartozás, a jó úton való haladás bizonysága. A hívő élet nem a szenvedések elkerüléséről szól, hanem az Úrral való megharcolásukról.

Azonban a nyomorúság ideje meg van szabva, nem vég nélkül kapják az Úr tanítványai, próba ez, ami a hitünket vizsgálja. Tehát ne féljünk, minden szenvedés, nyomorúság véget fog érni. Tartsunk ki, legyünk hűek mindhalálig, ahogyan az Úr is az volt. Ne csak egy darabig menjünk Vele, hanem végig a célig, amíg be nem fejeződik itt az életünk. Mert ezt is jelenti, mindhalálig hűnek lenni, végig, az utolsó szívdobbanásig, akkor is, ha az nem azonnal jön, ha nem mártírhalát jelent. Gyakran ez a nehezebb, mindvégig kitartani, megmaradni az Úr mellett, megmaradni a hitben. De azt is üzeni az Úr, legyetek hűek mindhalálig, vagyis akkor is tartsatok ki, ha a bizonyságtételetek, a hűségetek következménye a mártírhalál lesz.

A kitartást akkor tudjuk szinten tartani, ha mindig látjuk magunk előtt a célt, látjuk a jutalmat, a koronát.  A hűségesek koronát kapnak. Lesz-e koronám?

Királyi gyermek vagyok én

1. 

Királyi gyermek vagyok én,

Van hófehér ruhám.

Megváltóm kegyelme enyém,

Nem hágy el soha már.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

2. 

E földön vándor vagyok én,

Vár égi, szép hazám.

Jézussal uralkodom majd,

Van fényes koronám.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

Isten áldásával.