Szeret az Úr

V

isszaemlékezik Mózes a mögöttük lévő útra, benne Isten értük végzett munkája, a nekik adott kijelentésre és a szövetségkötésre (5Móz 5,1-21). Mielőtt birtokba vennék a földet, felelevenítik az Úr csodáit, és szívükbe vésik a szövetségkötés alapokmányát, a tíz igét. Isten a szívükbe akarja írni parancsolatait, hiszen ebből fognak erőt meríteni, és ez határozza meg további életüket. Ismerni kell ahhoz, hogy tudják alkalmazni. Az igét ismerni kell, mert benne jelenti ki magát az Úr, és e kijelentés által ismerhetjük meg. És csak akkor tudjuk az Úr akaratát képviselni, akkor szabhatjuk életünket az igéhez, ha ismerjük. Mennyire ismerem én az igét? Táplálék az számomra, vonz engem, szomjas vagyok rá?

Mózes emlékezteti őket a szövetségkötésre, ez azt jelenti, nem egy nép ők a sok közül, hanem Isten tulajdonba vett népe. Életük eseményei nem véletlenül mennek végbe, hanem az Úr akaratából, mert kiválasztotta és elhívta őket. Lássuk meg mi is, hogy nem véletlenül vagyunk a világban, nem véletlenül értük meg a mai napot sem. Az Úr Jézus Krisztusban szövetséget kötött a bűnös emberrel, azt akarja, hogy éljünk. Aki ezt meglátja, felismeri élete célját. A szövetség az Úrhoz való tartozást jelenti, azt, hogy Őt képviselem ebben a világban. De erőt is ad, mert tudom, hogy tartozom Valakihez, és azt is tudom, ki az a Valaki. Jézusé lehet kegyelemből az életem, és Őt ismerem, tudom, miket cselekedett, hallottam tanítását, és átéltem megmentő kegyelmét. Tudom, hogy értem halt meg a kereszten, a borzalmas szenvedést értem vállalta, és jó ehhez a Jézushoz tartozni. A te szíved is öröm járja át, hogy Jézushoz tartozhatsz?

Izráel népe megkapja a szövetség alapokmányát, a tíz igét. Ez lesz a látható pecsétje Isten elhívásának, annak, hogy ők valóban Hozzá tartoznak. Életük Isten szolgálatában áll. Kit szolgálok én?

Megtudjuk az okmányból, hogy Egyiptomból az ígéret földjére a szabadítás vezet. Isten szabadítása az az út, amely elvezet a rabszolgaságból az életbe. Így van ez ma is, a szabadítás útja által juthatunk el a bűn világából Isten országba. Ezt készítette az Úr számunkra. Van szabadítás. Saját erőből képtelenek vagyunk elhagyni a szolgaság házát, szabadításra van szükségünk.

A szabadítás a hit forrása, belőle meríthetünk frissítő, megújító vizet. Általa megbátorodunk, reménység gyúl a szívünkben, mert a múltban átélt szabadítás a jelenben reménységgel tölt el, és rámutat: ma sem reménytelen a helyzet, mert Isten számára semmi sem lehetetlen.

Fontos, hogy soha ne feledjem el, honnan hozott ki az Úr, szolga voltam, a bűn földjén, és ha az Úr nem könyörül rajtam, még ma is a gonoszt szolgálnám, vagy nem is élnék már. Olyan könnyen megfeledkezünk arról, hogy kik voltunk, és ez gőgössé tesz. Azonban Isten gyermeke soha nem feledheti el, honnan indult, mert ez mindig hálára kötelezi és alázatban tartja.

Mindkét kőtábla igéi Istentől való jelzőtáblák, segítségek a számunkra. Segítik és helyes mederben tartják az Istennel való kapcsolatunkat. Az első kőtábla nélkül bálványimádókká válunk, istenképzeteinket vetítjük bele az anyagba vagy a természetbe, és azt imádjuk. Az ige azonban világosság teszi, hogy Istent kiábrázolni nem lehet, mert Ő élő valóság. Őt nem lehet belemerevíteni semmilyen ábrázolásba, Ő ma is él és cselekszik.

A második kőtábla pedig formálja emberi kapcsolatainkat, jelzi, milyen irányba alakítsuk őket, de védelmet is nyújt a gonosz rombolása ellen. Azért van szükség ezekre az igékre, hogy megismerjük az Isten szerinti életet, és ehhez tartsuk magunkat. A világ egészen másképp él, másképp éli meg a másik emberhez való viszonyulását is. Isten népe az ige nyomán fel tudja mutatni, mit jelent Isten országában élni. Mert ha ezt megtartja a nép, mindenki számára láthatóvá válik, hogy Isten népe ők. Vajon látható-e, hogy Isten gyermekei vagyunk? Mert ez nem a teológiai tudásunkban, hanem az életünkön válik láthatóvá.

A következő levélben csupa dicséretet, pozitívumot olvasunk (Jel 3,7-13). A filadelfiai gyülekezetet nem feddi meg az Úr, ők hűek, kiállják a próbát, vállalják Urukat életveszélyben is. Nekik is elmondja, hogy tudja a dolgukat, vagyis ismeri őket. Így azután arról beszél, amit lát náluk. A levélben róluk van szó. Ők nemcsak úgy érzik, hogy róluk beszél János, hanem valóban róluk és hozzájuk szól az Úr. Amikor igét olvasok, látnom kell, hogy rólam van szó. Mert az Úr mindig hozzám szól, és velem akar beszélgetni, az én életem a téma. Mindig az én történetem a lényeges, és nem a másé. Isten, amikor velem beszél, nem egy másik személlyel foglalkozik, hanem mindig velem.

Kevés erőd van, mégis megtartottad beszédemet - mondja az Úr. A kis gyülekezet, a kevés lehetőségekkel rendelkező közösség is hű maradhat. Mégis megtartottad beszédemet; meg lehet maradni az Úr szavánál, annak ellenére, hogy nehéz körülmények közt élünk. Megtartotta, mert az Úrból merített hozzá erőt. Ő az erőtlent nagyon erőssé teszi. Nem tagadta meg az Úr nevét a megpróbáltatás, szorongatás idején sem. Nem a könnyebb utat választotta, nem alkudott meg, hanem vállalta Megváltóját, élete veszélyeztetésével is.

A gyülekezet azért van jelen ebben a világban, hogy élete által felmutassa Isten szeretetét. Mindenkinek meg kell tudni, hogy Isten szereti a bűnös embert, és őket ez a szeretet élteti. Nem a külső körülmények, a jobb megélhetés, az anyagi gazdagság, hanem Isten szeretetének a felmutatása a cél. Nem is tudásban, képességben különbözünk, hanem abban, hogy jelen van az Úr. Hiszen az agapé szeretet Ő maga.

Ismét szól az Úr a megpróbáltatásról, Isten népe mindig számíthat próbákra, sőt, az egész emberiség megpróbáltatik, és így kiderül, kihez ragaszkodik, kiben bízik. A nyomorúság mindig hűségpróba, mindig megmutatja, mi van a szívünkben. Szól a bátorítás: tarts ki, tartsd meg, amid van, mert eljövök hamar. Ez azt jelzi, hogy nem tart sokáig a megpróbáltatás, az Úr véget vet neki. Mert mindig elkészíti a szabadulás útját is, és nem rak ránk több terhet, mint amit el tudunk hordozni. Hamar eljön az Úr, ez erősítsen, vigasztaljon és lendítsen át a holtponton.

Velem vándorol utamon Jézus

1. Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő, a győzelmes, hű vezér,

Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény.

Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét.

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én,

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.