Életre szóló program

I

sten országa egy egész életre szóló elhívás (5Móz 18,1-22). Nem csupán kóstolót kapunk belőle, hanem földi életünket már benne zarándokolhatjuk végig. Ehhez az Úr ad segítséget, az Ő szent igéjét, a Szentírást. Azonban ez akkor segít, ha egész életünkön keresztül olvassuk. Ezt nem elég egyszer átvenni, hanem napról napra kell élni belőle. Az ige lélekátömlesztést hajt végre bennünk. Lecseréli a régi, bűnös természetünket új, krisztusi természetre. Enélkül nem tudunk igazán tanítványokká lenni. Most már élek nem én, hanem él bennem a Krisztus, írta Pál apostol, azt jelzi ez, hogy nem ő élte meg az új életet, hanem a benne élő Krisztus. Krisztussal egy új, egész életre szóló életprogramot kapunk. Mindez az igéből bomlik ki a számunkra. Arra kapjuk, hogy megvalósítsuk.

A lévitákat arra rendelte az Úr, hogy teljes életükkel Őt szolgálják. Ne legyen saját tulajdonuk a nép között, ezáltal szabadokká válnak az anyagi dolgok hatalmától. Isten pedig megígérte, hogy gondoskodik róluk. Ez meg is történt, mert az Úr gondoskodik, és ez ma is így van. Aki Neki szenteli életét, arról Ő soha meg nem feledkezik.

Ismét hangsúlyozza az Úr, hogy ne tanuljuk el a világ dolgait. Ne az ő életvezetésük és megoldásuk legyen a minta a számunkra. Ez nagyon lényeges, ne az vezéreljen, mit hogyan csinál a világ, hanem mindig figyeljünk az Úrra. Azt ígéri, hogy megtanít, melyik úton kell járnunk. Ő tanít, de nekem kell taníthatónak lenni. Ebben benne van, hogy elfogadom, amit mond, és amitől tilt, azt komolyan veszem. Isten a bűnt nem tűri meg, ki akarja takarítani az életünkből. És ha ez megtörtént, lesznek tilossá vált területek, mert a gonosszal játszani nem lehet.

Prófétát ígér népének az Úr, olyan személyt, aki továbbítja a Mindenható üzenetét számukra, mivel ők féltek és nem akartak személyes kapcsolatban lenni Vele. Isten számunkra már a Fiút küldte el, Vele személyes kapcsolatba kerülhetünk, és ő megtanít minden szükséges dologra. Az élet dolgait, az Atya akaratát tanítja nekünk Jézus. Elmondja, mit tett értünk, és mennyire szeret az Atya. De az igehallgatás felelősséggel jár. Ha valaki nem hallgat az Úr igéire, azt majd Ő fogja felelősségre vonni. Az Úr Jézus többször figyelmeztet, hogy akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek. Egyszer nekünk is el kell számolni a sok igével, amit hallottunk. Számot kell adni, hogyan éltük meg.

A történelem megy tovább, sok nép és nemzet fog harcolni egymással (Jel 11,1-14). Királyok uralkodnak a népek fölött, és a gyülekezet feladata az evangélium hirdetése. Azért nem jött vissza az ő idejükben az Úr, mert a továbbhaladó történelemnek az evangéliumra van szüksége. Az évszázadok kavargásában is szólt mindig az ige. A legsötétebb időszakokban is jelen volt. Ma is az a feladatunk, hogy mondjuk el, amit Isten elvégzett az életünkben, adjuk tovább, amit kaptunk.

A templom megmérése jelzi, az ott imádkozók, az Isten gyermekei az Úr oltalma alatt állnak. Ők csak imádkozzanak, és az Úr megőrzi népét. Szükség van az imádkozó tanítványokra, akik odaállnak a vártára és könyörögnek a népért. Szükségünk van Isten kegyelmére, mert a pogányság ott van a külső udvarban, közel van. Isten városa odaadatott a pogányoknak, és a kijelölt ideig tapodják. Azonban az imádkozók hordozhatják őket. Isten népe a pogányok számára is hirdeti az evangéliumot.

Az Úrnak minden időben vannak tanúi, akik életükkel is bizonyságot tesznek az Ő nevéről. Az Úr védelmet nyújt számukra, amíg el nem végzik küldetésüket. Tetteik az Úr hatalmáról tesznek bizonyságot. Azonban ezek a jelek sem győzik meg az embereket. Nem követi megtérés munkásságukat. Ne arra figyeljünk, hányan térnek meg, hanem végezzük a ránk bízottakat. Hirdessük az igét, álljunk elő vele, és bízzuk a többit az Úrra. A tanúk nem rettennek vissza a támadásoktól sem, elvégzik küldetésüket.

Olyan szomorú látni, hogy a világ az Úr tanúit ellenségnek tekinti, harcol ellenük. Nem akarják meglátni, hogy nem ellenségek, hanem az Úr, az új élet követei ők. Isten nélkül nem tudják megoldani sem saját, sem a világ problémáit. A követek ellen azonban harcolnak, mert rámutatnak bűneikre. Aki nem akar megváltozni, az Isten szavát igyekszik elhallgattatni. Inkább a bűn útját járják, mintsem az Úrra bíznák magukat.

A fenevad elhiteti az emberekkel, hogy boldogságuk akadálya Isten és az Ő követei. Megölik a két tanút, ahogyan az ő Urukat is megölték. A tanítványok útja is ugyanaz, mint az Úré. A hűséges szolgákat ma is kinevetik, üldözik és akár meg is ölik. A világnak nem kell az evangélium. De vállaljuk-e Urunk útját, vagy szenvedésmentes életről álmodozunk? Gyakran beszélünk arról, hogy nem kellene a világgal barátságban lennie az egyháznak, de a tanítványok többsége ugyanolyan anyagi biztonságra, kényelmes életre törekszik, mint a világ fiai. A két tanú egyszerűen és híven élt, akár az Úr. Ő mindent maga mögött hagyott értünk. Számára a legnagyobb kincs az ember, ezért menti őt ma is. Saját életét adta értünk, áldott legyen szent neve. Vajon én kész lennék-e Érte odaadni az életemet?

A két tanú halála ünnep és öröm napja. Ez tulajdonképpen ellenkarácsony. Karácsonykor Jézus születésének emlékére ajándékozunk. Isten Fiát adta nekünk. Most az emberek a tanúk halála örömére ajándékoznak. Az első karácsonykor Jézus születése volt az örömhír, most a két tanú halála. Megdöbbentő, mennyire kifordul magából a világ.

Isten azonban cselekszik, élet lelkével ajándékozza meg hűséges tanúit. Az embereknek látni kell Isten hatalmát. Azonban erre sem veszik komolyan a dolgokat, nem térnek meg, hanem félnek. Az Úr azért mutatja meg hatalmát, hogy bűnbánatra jutva Hozzá térjünk. Amikor az Úr felvitte őket a mennybe, nagy földrengés keletkezik - az elutasításnak mindig következménye van. Jézus halálakor is volt földrengés. Ez jel is: ébredj, ember, mert él az Úr, de az idő telik.

Az Úr Isten az én reménységem

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.
2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.
3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.
4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.
5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.
6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

Isten áldásával.