A Bárány győz

A

 föld birtokbavétele utáni teendőket mondja el Izráel népének az Úr (5Móz 26,1-19). A legfontosabb: soha ne feledjék, hogy mindezt Istentől kapták. Nem ők választották ki és szerezték meg azt a földet, hanem Isten ajándékozta oda a számukra. Ő készítette el népnek a tejjel és mézzel folyó földet. Így kaptunk mi mindent az Úrtól. Hányszor saját ügyességünket vagy őseink hagyatékát látjuk javaink mögött. Csak a saját verítékünket jegyezzük meg, pedig minden ajándék. A legnagyobb Jézus, és Általa a kegyelem. Aki üres kezét nyújtja Felé, annak megtölti e kezeket.

Így azután az első teendő a hálaadás, ami nem csupán szavakból áll. Hálájukat a föld termésének legjavával fejezhetik ki. Ez azt jelenti, hogy a legjobbat elviszik az Úr házába és az oltárra helyezik. Ezzel fejezik ki: mindent az Úrtól kaptam. Mindenből a legjava az Urat illeti. Mit adunk mi az Úrnak? Oda tudom adni a legjobbat? Ott van a szívemben, mindent neked adok, Uram, és ha adok, akkor a legértékesebbet? Isten a legdrágábbat adta ide, egyetlen Fiát. Mit adok én Neki? A legdrágább a saját életem, odaadtam már? Felajánlottam az Úrnak a szívemet? Itt van, Uram, bűnös szívem, neked adom, ki alkotád. Hányszor csak a selejtet adjuk az Úrnak, amire már nincs szükségünk.

Az oltár előtt meg kell vallani mindazt, amiért hálás az áldozat bemutatója. Hálás, mert Isten szabadítását megtapasztalta. Az egyiptomi elnyomás alól Isten szabadította fel őket. A hálaáldozat a szabadításból táplálkozik. Aki átéli Isten munkáját az életében, aki már rácsodálkozott a kegyelemre, az tud hálás lenni, és kész a legjobbat az Úrnak adni. Izráel népét is mindig a szabadításra való emlékezés motiválta. Hatalmas impulzusokat nyertek ebből mindig. Az új életre születés is ilyen motiváció, soha nem feledhetjük az Úr munkáját, ami nem jár nekünk, hanem kegyelem.

Az is benne van, és jó üzenet, hogy segítségül lehet hívni az Urat. Ahogyan Izráel kiálthatott Hozzá, úgy mi is. Gyakran elfeledjük ezt; bárhol vagyunk, bátran kiáltsunk. Ne magunk igyekezzünk megoldást keresni, hanem keressük Őt. A Vele való élő kapcsolat, Lényének jobb megismerése vigyen mindig előre. Isten meghallotta szavukat, meglátta nyomorúságukat, és megkönyörült rajtuk. Ő ma is szabadító Úr. Azonban ne a szabadulás, a rossz megoldása, hanem az Ő személyes megismerése legyen a cél. Mindig Őt törekedjünk megismerni. Azért jött el Jézusban, hogy ez lehetséges legyen. Isten kijelenti magát azoknak, akik őszintén keresik, akiknek Őreá van szükségük.

Isten tőlünk is azt kéri, hogy legyünk tulajdon népe, igen, az egyház az Ő szent népe, Krisztusban megvásárolt a sátántól, és így az Övéi vagyunk. Sokba kerültünk Neki, ezért ne elméletben, hanem a mindennapi életben is legyünk az Övéi, éljünk Neki, cselekedjük akaratát. Vajon látszik-e rajtunk, hogy az Úréi vagyunk?

János látomása tovább folytatódik, de nem hatalmas ébredéseket lát, nem a világ evangelizációját és annak nyomán megtérését, hanem paráznaságot (Jel 17,1-18). Az ember hűtlenné válik Istennel szemben. Az egyházat pedig megkísérti a világ. Nagy kísértés, hogy nem szolgálni, hanem uralkodni akar Isten népe, holott ettől óvta az Úr. Ez a világ gyakorlata, a vezetők uralkodnak, Isten gyermekei szolgálnak. Nagyon könnyen összefonódik az egyház és a hatalom. Mennyire szeret az egyház a politikára támaszkodni, holott mindig az Úrra kell támaszkodnunk és Belé vetni minden bizodalmunkat. Elfelejtjük, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel. Miért? Mert a világ nem Istent akarja szolgálni, mindig Ellene lázad, sőt, azt látjuk, a fenevad harcol is majd ellene.

A világot egyedül az ige formálhatja újjá, és nem a politikai szövetség. Ránk a jó hír továbbadása és megélése lett bízva. Az a feladatunk, hogy világítsunk és ízesítsünk. Az egyház a só ebben a világban, a só pedig mindig az ételbe kerül, ahol átadja az ízért. Nem a só veszi át az ízt, hanem az étel a só ízét. Hányszor mi vesszük át a világ szokását, életmódját.

Milyen szomorú az asszony szerepe, elvegyül a világban, csak a hatalom és a gazdagság érdekli, Jézus követőit nem tudja elviselni. János nagyon elcsodálkozik. Miért? Mert nem azt várta, amit látott. Megdöbbenti mindaz, ami történik. A hűtlenség, az Úrtól való eltávolodás soha nem lehet természetes, mindig megdöbbentő. Az ember eltávolodott Istentől, de vajon én hol tartok? Távolodok Tőle, vagy közeledek Hozzá? Mert lehet közeledni, hiszen mindig vannak hűségesek, kitartók, akik nem hódolnak meg a világ előtt, akik egyedül az Urat imádják, és Neki szolgálnak. A mai kitáruló lehetőségek, a jólét csábítása sokakat megingat. Nagy karrier lebeg ma a hívők előtt, óriási pályát futhatnak be, az élet minden területén számítanak rájuk, és bizony, ez könnyen a saját népszerűségünk kereséséhez vezet, és már nem figyelünk az Úrra.

Azt látjuk, hogy a világ megutálja a paráznát, a nagy szeretetből gyűlölet lett. Az ízét vesztett sót kidobják és eltapossák az emberek. Ezért ne hódoljunk be a világ előtt, vállaljuk a világ szemetje szerepét, vállaljuk, hogy mi az Úr által küldött só vagyunk. Ne akarjunk más lenni, mint amivé az Úr formál.

A Bárányellenes koalíció vereséget szenved, olyan megdöbbentő, hogy a Bárány ellen van összefogás, az érdekében nincs. A kereszt alatt mennyire egyöntetűen kiabálta a tömeg: feszítsd meg. Bár abban jutnánk egyetértésre, hogy kiáltani kell: Urunk, könyörülj rajtunk. Ahol ketten vagy hárman egyetértenek, hogy az Úrra van szükség, és imádságban Hozzá fordulnak, Ő ott van közöttük.

Itt van szívem, neked adom, Uram

1. Itt van szívem, neked adom, Uram, Neked, ki alkotád! "Rossz a világ, énnékem add, fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hűségem hű kezedbe adja, Itt van szívem, itt van szívem!

2. Itt van szívem: fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; :/: Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bűnös vággyal van betelve, Száz bűnnek nyomja régi terhe, Bűnös szívem, bűnös szívem.

3.      Itt van szívem! Üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, :/: S így szól: Uram, te vagy minden javam, Halálod életem! A Megváltó sebébe mélyed És ott lel vigaszt, békességet Hívő szívem, hívő szívem!

Isten áldásával.