A csend lehetősége

A

z új életnek, a benne való növekedésnek van feltétele, mégpedig a bálványoktól való megszabadulás. Ezzel lezárul a múlt, és egy egészen új kezdődik (5Móz 12,1-32). Mert új élet csak ott van, ahol a múlt lezáródik. Teljesen pusztítsátok el mindazokat a helyeket - számunkra ez azt jelenti, hogy a szívünket teljesen meg kell tisztítani, ne maradjon ott semmi a bűnből, a régi szokásokból. El kell távolítanunk mindazt az életünkből, ami korábban fontos volt, de most akadállyá válna az új életben. Az efézusiak máglyára hordták varázsszereiket, babonás irataikat, amikor befogadták Jézust az életükbe. Az Úr egész szívünket és életünket akarja, nem csak belőle egy kis sarkot, hanem az egészet.

Azért is fontos a bálványoktól való szabadulás, mert azok visszahúznak, eltávolítanak az Úr útjáról. Az is lényeges, hogy új közösségbe kerüljünk, a régi élet cimborái helyett az Úr tanítványaira támaszkodjunk. Megállni csakis az Úrral való élő kapcsolat által lehet. A régi társaság, a régi szokások visszahúzó erővé válnak. A régi szokások helyett új, krisztusi szokásokat alakíthatunk ki. Vele lehet másképp élni. Ilyen új szokás lehet a rendszeres igeolvasás, a gyülekezetbe járás. Jó szokás, ha felkelés után most már a Bibliához nyúlunk, az Urat keressük és Őt kérdezzük. Ne magunkban tervezzük meg a napot, hanem figyeljünk Urunk vezetésére.

Nem elég a régi élet felszámolása, szükség van az új felépítésére. Ebben már Jézus a középpont. Izráel népének is meg kellett tanulnia, hogy a bálványok helyett az Úrban bízzon, és megtartsa az Ő parancsolatait. Isten beszédét komolyan kell venni. A növekedés, az életünk rendeződésének feltétele az Úr szavának a megtartása, az ige cselekvése. Akkor lesz jó dolguk, ha az Úr minden igéjét meghallgatják és komolyan veszik. Az élet a megtartott, a megcselekedett igéből árad.

János fehér ruhába öltözött nagy sokaságot látott, akik a nagy nyomorúságból érkeztek (Jel 7,9-8,6). Azt üzeni ez, hogy mindig lesz népe az Úrnak. Minden nép között munkálkodik a kegyelem, és lesznek, akik átélik a megmosattatást. A Bárány vére tisztít meg. Ő mossa fehérre ruhánkat. Bármely nép fiai közé tartozzunk is, csak a Bárány vére által juthatunk az életre. Nincs más segítség, csak Jézus vére. Ez a jelenet azt is üzeni, hogy a legnehezebb időszakokban is van segítség. A legsötétebb korszakokban is világít az ige lámpása. Reménységet és erőt meríthetünk az igéből, mert a nehéz időszakokban is meg lehet maradni a hitben. Az Úr meg tud tartani, és van lehetősége megőrizni a gonosz félelmetes tombolása idején is.

Csodálatos kép, amit ma látunk, a Bárány a trón közepén van, erre van szükség, Ő legyen mindenkor életünk közepében, és ha így történik, akkor meg tudunk állni. Miért? Mert Ő vezet friss legelőre és élő vizek forrásaihoz. A legnyomorúságosabb időkben is megvannak az Úr lehetőségei. Ő mindenkor képes Övériről gondoskodni. Látja azt is, hol tartunk. Ha reménytelennek ítéled meg a helyzeted, most engedd, hogy Ő álljon az élre, te pedig mindig a nyomába lépkedj. Ő tudja, hol találhatók a sziklák, amiken keresztül a túlpartra juthatunk. 

A hívők számára sem könnyű az élet, a nyomorúságok minket sem kerülnek el, könnyek is lesznek, de az Úr jelen van és letörli könnyeinket.

A hetedik pecsét felnyitását csend követi. Az események sodrásába mindig beiktat az Úr egy csendet, ezt azért teszi, hogy meghalljuk a szavát. A világ igyekszik elnyomni az Úr hangját, mert azt csak csendben hallhatjuk meg.  Keressük a csendet, hogy meghalljuk a halk és szelíd hangot.

A csend által lehetőséget és időt kapunk életünk átgondolására és megváltoztatására. Nem elég látni a problémát, hanem változtatni is kell rajta. Az időt mindig megtérésre kapjuk. A csend, amolyan vihar előtti csend is, ezért jól kell felhasználni, jól kell élni vele. A csend ideje elmúlik, és ítéletes idők jönnek. Nagy és súlyos események mennek végbe, de hogyan érnek minket? Mert az a lényeg, hogy Krisztussal vagy Nélküle éljük-e meg ezeket.

A csendet nagy megrázkódtatás követi, megrendül a föld, és trombitálásra készül a hét angyal. De fel vagyok-e készülve? Honnan érkezem ebbe az időszakba: a világból, a gondjaimból, a pénz, a siker és a hatalom hajszolásából, vagy a csendből, az Úr elől?

Ma még van lehetőségünk belépni a csöndbe, odaborulni az Úr elé, amint Mária is tette. Éljünk vele! Ragadjuk meg a lehetőséget, és figyeljünk az Úr szavára. Kezdjük el tenni, amit mond. A csend idején újrakezdhetjük immár Vele az életünket. Ne halogassuk, hanem vegyük komolyan, az Úr ma még segítséget ad. Bárhol legyünk is, Vele újat kezdhetünk. Még van időnk, azonban a csendesebb időszakok is végükre érnek. Ezért jól használjuk ki, keressük Őt, lépjünk rá a keskeny útra, és maradjunk meg állandóan a nyomában.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.