Még ma, még Jézus hív

M

ózes átvette a kőtáblára írt igéket, maga Isten készítette el és adta át a számukra (5Móz 5,22-33). Ennyire szerette őket, saját kezűleg készítette el a táblákat és adta nekik. Ebben benne van az Úr törődése, azért készítette Ő maga, mert így fejezte ki, mennyire szereti őket, milyen fontosak a számára. Isten időt és erőt fordít népére, így törődik velünk is. Hányszor gondoljuk azt, hogy magunkra hagyott minket az Úr, ám ez nem így van. Ő soha nem hagyja el népét, rengeteget foglalkozik vele. Igen, Ő sok időt fordít ránk. Nekem mennyi időm van Őreá? Mert végül is nekem fontos, hogy minél többet legyek Vele.

A nép hallotta Isten szavát a hegyről, a tűz közepéből. Az a lényeges, hogy Isten szól, van szava, mert Ő élő valóság. Isten nem néma, hanem van szava hozzánk. Ez jó, mert így lehet Vele beszélgetni, folyamatosan kapcsolatban állhatunk. Ő ma is szól, az igén keresztül mondja el mindazt, amit közölni akar velünk. Az ige az Ő szava. Vegyük így a kezünkbe: Isten szavát nyitom ki, a Szentlélek által megszólít és elmondja, amit ma mondani akar, amire fel akarja hívni a figyelmünket. Az igén keresztül kaphatjuk meg a napi parancsot, de innen tudhatjuk meg, mi a helyes egy konkrét helyzetben. Isten az igén keresztül tanácsol, segíti az életünket. Olyan jó, hogy odafordulhatunk Hozzá és tanácsot kérhetünk.

Azonban nem elég csak hallgatni az Úr szavát, mert amikor Ő szól, az nem egy színpadi előadás, nem egy izgalmas darab szövegét halljuk, hanem az élő Úr szól, Aki sokféleképpen megbizonyította, hogy Ő él. Ezért, aki hallgatja, az kezdje el cselekedni. Meghallom és cselekszem az Úr szavát - ennek kell működnie az életünkben. De vajon működik-e? Tesszük-e, amit mond, vagy csodáljuk szavait, milyen szép beszéd, ahogyan az igehirdetéssel is szoktuk tenni, és aztán tovább megyünk? Az ige, bármilyen formában szóljon is, nem szórakoztatni akar, hanem hatni és cselekvésre ösztönözni. Hányszor csak szép beszédként, irodalmi alkotásként, egyedi élményként kezeljük az igét, és amikor megszólít, ha beleszól az életünkbe, rámutat vétkeinkre, változtatásra serkent, megsértődünk. A sértődés azért van, mert nem éljük át Isten valóságát, nem rendülünk bele jelenlétébe, és csak egy embert látunk magunk előtt.

Úgy cselekedjetek, ahogy az Úr parancsolta, tehát Isten szava nem lehet mérlegelés tárgya. Ne térjetek el se jobbra, se balra.  Nagyon komolyan kellene ezt vennünk, hiszen nagyon ritkán tartjuk meg úgy az igét, ahogyan olvassuk, ahogyan az Úr mondja. Mindig keresünk könnyítést, kiskaput. Isten azért szól, hogy azt tegyük, amit mond. Egészen más lenne az életünk, ha így cselekednénk. Ha azt mondja, kelj fel, felkelnénk, vagy amikor kihív a lelki sírból, kijönnénk, mozdulnánk, haladnánk, nem félnénk és nem aggódnánk. Mert ha Ő mondja, akkor mindez lehetséges is.

Az utolsó levél a hétből, amit most olvasunk, és ebből azt láthatjuk, milyen könnyen elengedjük magunkat (Jel 3,14-22). Igen, Isten gyermekei elengedik magukat, elkényelmesednek, langyossá válnak, amikor a körülmények javulnak. Mennyire körülményektől függők vagyunk. Ebben a gyülekezetben nem látunk üldözést, szenvedést, és itt a jólét van jelen. Szinte versenyre kelt a gyülekezet a várossal, ha annak lakói jól élnek, ők sem akarnak elmaradni. Ugyanazt az életszínvonalat igyekeztek biztosítani maguknak. Így aztán azt érték el, hogy más gyülekezetek úgy látták, minden rendben van Laodiceában, talán még irigyelték is őket, nincs mártírhalál, nincsenek tönkrement családok, nyugalomban zajlik az életük. Ez a gyülekezet beépült a társadalomba, annak megbecsült tagjává vált. Gazdag polgárok is csatlakoztak hozzájuk, volt pénz bőven, sok mindent meg tudtak tenni. Talán mi is irigyeljük őket, de jó nekik, nem kell segélyre várni, mindent önerőből képesek megoldani.

De vajon hogyan látja őket az Úr? Mi a véleménye a Főnek, a Gazdának? Mert soha ne feledjük: sem a tanítvány, sem a gyülekezet nem a maga Ura, a mi Urunk Jézus. Bizony, Ő nem örvendezik, nem dicsér. Ezt a gyülekezetet nem dicséri, hanem azzal fenyegeti, hogy kiköpi a szájából. Vízhez hasonlítja, amely sem nem hideg, sem nem meleg. Tehát se nem ivóvíz, ami felüdít, se nem gyógyvíz. Langyos, ami nem jó semmire. A langyos élet nem jó, nem azért állít ide az Úr, hogy belelangyuljunk a világba, hanem azért, hogy üdítsünk, gyógyítsunk. Mert az Ő Lénye gyógyító, és ha ez árad rajtunk keresztül, mi is éltetővé válunk.

Mindenük megvolt, és megelégedtek magukkal, úgy látták, nekik már semmire nincs szükségük - nagy veszély ez. Már az Úrra sem volt szükségük, azért került az ajtó elé. Hol van a mi életünkben Jézus? Szükségem van még Rá? Talán én is úgy gondolom, hogy magam mindent megoldok, sok ismerősöm van, sok pénzzel rendelkezem, és megnyílnak a kiskapuk előttem, vagy látom, hogy senki sem vagyok Jézus nélkül.

Megrendítő, amikor az Úr mondja: nincs rád szükségem, kiköplek a számból. Azonban mindezt azért mondja, hogy felébredjünk, azt is tudomásunkra hozza, mit tegyünk az életváltozásért, tanácsot ad. Ennek a lényege: mindent Tőle vegyünk, Hozzá forduljunk testi-lelki orvosságért, Tőle várjuk anyagi problémánk megoldását, és kérjük a fehér ruhát. Ne a világ, hanem az Ő segítségére támaszkodjunk. Ne ennek a világnak a módszereit használjuk, ne ezek szerint éljünk, hanem Isten országa gazdagságából merítsünk. Az életünk tisztátalanságát csak a Tőle kapott fehér ruha képes betakarni, eltüntetni. Egyedül Jézus vére tisztít meg. Az igazi kincs pedig a Jézussal való élő kapcsolat. Jaj nekünk, amikor a világ vonz, amikor annak gazdagsága betölti szívünket.

Olyan örömteli olvasni és nagyon felemelő, hogy az Úr nem sértődik meg, amikor kívülre szorul. Nem hagy magunkra, hanem itt marad és zörget, be akar jönni. Halld meg a hívást, a zörgetést, és nyisd ki az ajtót. Ismerd fel: minden zűrzavar azért van, mert Ő kiszorult a szívedből, nagy teret adtál a világ dolgainak, és talán meg is elégedtél vele. Jézusnál kevesebbel ne elégedj meg, mert Ő az élet teljessége. Ő nemcsak zörget, hanem ha kinyílik az ajtó, be is jön hozzánk, és helyreállítja a teljes kapcsolatot. Az Úrral való vacsorázás a mély, lelki közösséget ábrázolja. Erre van szükségünk. Adja az Úr, hogy nyíljon az ajtó és táruljon a szív.

 MÉG MA, MÉG JÉZUS HÍV

1.        

Még ma, még Jézus hív,

Nyíljon az ajtó, táruljon a szív,

Holnap talán késő!

2.        

Jövök Hozzád, Uram,

Kérlek, fogadj el, halljad meg szavam,

Tarts meg mindörökké!

3.        

Jézust áldjad, szívem,

Halála árán van új életem,

Illesse Őt hála!

4.        

Zengjünk mind Neki hát,

Dicsérjük együtt Isten szent Fiát!

Téged is vár még ma!

Isten áldásával.