Megsebez, de be is kötöz

C

sodálatos a mai ige, végig Isten beszél, így már most Rá hangolódhatunk (Hós 6,1-11). Tanácsát olvashatjuk. Mi is tanácsol az Úr? Mit kér tőlünk? Térjünk vissza Hozzá! Ezzel lehetőséget ad még ma is arra, hogy rendbehozzuk az életünket, hogy korrigáljunk. Benne van az is, hogy tisztában van velünk, Őt nem lehet semmivel sem megtéveszteni, tudja, hogy eltértünk Tőle. Az életünk tulajdonképpen vall, elmondja, milyen irányba tartunk, hogy mi a fontos a számunkra, és mit tartunk iránytűnek. Izráel élete a bálványokról beszélt. Hiába próbáltak magyarázkodni, megvolt a nyoma az elhajlásnak, a hűtlenségnek.

Isten azonban még mindig számol velünk. Nem mondott le rólunk, ezért hív vissza magához. Ez a visszahívás rámutat arra, hogy már elindultunk követni az Urat, tele volt a szívünk az első szeretet tüzével. Minden alkalmon részt vettünk, állandóan kérdeztünk, bújtuk az igét, de az idő múlásával egyre jobban elcsendesedett a szívünk. Háttérbe kerül már az ige, nem Istent kérdezzük, hanem betolakszik a világ. Ez a betolakodás nem mindig bűnök képében jön. A megváltozott, krisztusi életet észreveszik, bevonnak a társadalmi életbe, egyre többet akar belőlünk a környezetünk. A hívő megbízható, tud mindenre megoldást, és nem csügged el. Másabb az élete, mint a világ fiainak. Ez a változás a mind nagyobb igénybevétel, az, hogy fontosakká válunk, bekerülünk a reflektorfénybe, elvon az Úrtól. Kevés szabad időnk marad, fogalmunk sincs, hogyan osszuk be, kevesebbet olvassuk a Szentírást, ritkábban járunk már az alkalmakra. A gonosz úgy irányít, hogy az Úrtól vegyük el az időt, pedig pont az Úrra szánt idő ad erőt, tölt fel.

Ezért üzeni az Úr, hogy térjünk vissza Hozzá. Ő vár! Talán megdöbbenünk azon, amit olvasunk, Ő megsebesített. Isten megsebez - tesszük fel a kérdést. Megengedi, hogy sebeket kapjunk, ha elhagyjuk Őt. Mindezt azért, hogy rádöbbenjünk, rosszul cselekedtünk. Gyakran csak akkor ébredünk rá hűtlenségünkre, amikor keményebb probléma származik belőle. Az Úr mindig szól és keres, de nem halljuk ezt meg. Annyira belebonyolódunk a világba, hogy nem jut el szava a szívünkig. Ekkor erősebben szól, abban bízik, hogy a fájdalom, a nyomorúság elgondolkodtat. Ő be is kötöz, tehát ott áll, hogy segítsen. A nyomorúság vagy az ellenség támadása rádöbbent arra, hogy csak az Úr segíthet rajtunk. A magunk elképzelései nem hoznak gyógyulást. Nemcsak bekötöz, tehát nem csupán elsősegélyben részesít, hanem meg is gyógyít.

Ennek az ígéretnek a beteljesedéséhez segítségül kell Őt hívnunk. Ne álldogáljunk némán és félelmek között, mint Saul király és a hadserege, hanem álljunk bátran Góliát elé, az Úr nevében. Dávid felismerte, hogy a hadseregük nem tud segíteni, de az Úr igen. A fegyverektől elfordulva, kezdjünk el bízni az Úrban. Dávid az Úr nevét hívta segítségül. Ezt tette Péter is az Ékes kapuban. Ő már a feltámadott Úr Jézus nevében cselekedett. Már tudta, hogy Jézus nevében erő van, az Ő neve gyógyulást, erőt, új lehetőségeket ad. Pünkösd után nem élhetünk tehetetlenül bezárkózva. Jézussal a szívünkben, nevével az ajkunkon szállhatunk szembe a gonosz minden munkájával. Mindazzal, ami elszívja az erőnket, ami megbénít. Isten gyermeke Jézusban tettre kész.

Mi már ismerjük a harmadik nap csodáját, feltámasztotta Jézust, hogy Általa éljünk. Csodálatos, mindenek felett való Urunk van. Azonban az ember nem Őt akarja. Nem az élet és halál fölötti Urat keressük, hanem az Isten nélküli halhatatlanságot. Úgy gondoljuk, a technika és a tudomány által kikerülhetjük Istent. Nem kell már Hozzá térni, élhetünk a magunk kedve szerint, majd mi a pénzünk segítségével legyőzzük a halandóságot. Mennyire balgán gondolkodunk. Ahelyett, hogy odaborulnánk az Úr lábai elé, és ingyen merítenénk a kegyelem forrásából, mi erőlködünk. Isten mindig mindenkit hív, és minden ember számára elérhetővé teszi kegyelmét. A kereszt megközelíthető mindenki számára. A bűnbocsánat nem függ az anyagi vagy a társadalmi helyzetünktől, egyedül bűnbánat szükségeltetik, és a bűntől való elfordulás. Az emberi megoldások mindig azoknak kedveznek, akik azt meg tudják fizetni. A betegek, szegények kimaradnak belőle. Az ember szelektál, Isten kitárja az ajtót, és hív: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve.

Mi az élettörekvésünk? Mire igyekszünk? Milyen céljaink vannak? Így, adventbe érve, mi motivál? Az Úr arra serkent, hogy Őt igyekezzünk megismerni! Az az élet legfontosabb feladata, hogy megismerjük Őt. Ezért vagyunk a földön. Nem azért, hogy magunkat istenítsük, és mi győzzük le a halandóságot, hanem, hogy az Urat keressük és ismerjük meg. Ha Őt megismerjük, az élet kérdéseire is feletet kapunk. Megtudjuk, hogy Tőle vagyunk, és Hozzá tartunk. Azonban a bűn miatt csak Jézus által közelíthetjük meg. Aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, az üdvözül, vagyis örök életre tartatik meg. Aki Jézusé, annak örök élete van, az Hozzá tart. Igyekezzünk Őt megismerni! Hogyan ismerhetjük meg? Az igén keresztül.

Hálaadás és könyörgés, a gyülekezet fontos eszköze (1Tim 2,1-15). Általa járhatunk közben azokért, akik még nem ismerik az Urat. Az ima által ellehet érni másokat, és formálhatjuk a történelmet is. Ha imádságban hordozzuk a vezetőket, az ő életük is Krisztus által megváltozhat, és az ránk is kihat. Éljünk az imádkozás lehetőségével. Adjunk hálát azokért, akik már megismerték az Úr kegyelmét.

Azért is imádkozzunk, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön.  Igen, Ő nem mond le senkiről, és amíg itt vagyunk, mindent megtesz értünk. Küldi az evangéliumot, és bármilyen is az életünk, meghallhatjuk. Igen, a legmélyebben lévő ember is meghallhatja: Isten szereti Őt, és Fiát adta érte. Azonban ne gondoljuk, hogy a kegyelemre csak a nagyon bűnös embereknek, a társadalmi mércével is rosszaknak van szüksége. Isten igéje szerint minden ember a bűn alá van rekesztve, nincsen egy igaz sem. Ez azt jelenti, hogy a jómódban, megbecsülésben és elismerésben részesülő embernek is meg kell térnie. Az emberi érdemek Isten előtt nem számítanak, a bűnt egyedül Jézus vére törli el.   

Mindez azért lényeges, mert egy a közbenjáró: Jézus! A maga erejéből senki nem jut Istenhez, de a szakadékot csak a kereszt hidalja át. Semmilyen emberi teljesítmény, jóság nem vezet el Istenhez. Nem elég hinni, az igazság megismerésére is el kell jutni, sőt, ebben napról napra növekedni kell. Az igazság Jézus. Az Ő élete és tanítása. Nem elég egy-két igét kiemelni, minden tanítására, és az egész életére figyelnünk kell. Önmagát adta váltságul, azért, mert szeret, és nem volt más megoldás. Jézus halála az egyedüli megoldás. Őbenne rendeződik az Istennel való kapcsolatunk.

Az áldott orvos közeleg...

1. Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus; Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

2. Ki minden vétket megbocsát S bűnünk eltörli: Jézus. :/: Megnyitja a menny kapuját S vezérel minket Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

3. Kiszenvedt Bárány, tisztelet S dicséret néked, Jézus! :/: Te vagy a legfőbb szeretet, Csak érted égek, Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

4. Elmúlik minden fájdalom E drága névtől: Jézus! Édes örömmel hallgatom A te nevedet, Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

5. Testvéreim, ó, jöjjetek, Áldjuk e nevet: Jézus! Dicsérve énekeljetek: Megváltó, drága Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

6. Ti gyermekek, kicsik, nagyok, A tietek is Jézus. Csak az ő útján járjatok, És veletek lesz Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

7. S ha egykor égbe térhetünk, Előttünk lesz majd Jézus. Trónjánál zendül énekünk E drága névtől: Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.

Szabadságharc

N

agy a romlás Izráelben, a hely, amit Isten házának neveztek, „bűn háza”, Isten annak látja (Hós 5,1-15). Hogyan is látja a mi életünket és gyülekezeteinket? Azok vagyunk-e, akiknek tartjuk magunkat? Mi a belső tartalmunk? Isten háza, vagyis a Szentlélek temploma vagyok-e? Mindaz, ami megnyilvánul belőlem, az a Szentlélek jelenlétéről tesz-e bizonyságot? Mert az Úr Jézus tanítványa a Szentlélek temploma, így olyan tartalmat hordozhatunk, ami Róla tesz bizonyságot. Nem mindegy, mit nézünk, mi szórakoztat, milyen vágyaink vannak. A templomba sem viszünk be bármit, akkor a Lélek templomába se engedjünk be bármilyen tartalmat. Csak olyat, ami Urunkról tesz bizonyságot, ami megmutatja, mit is jelent az Úr követőjének lenni.

Az egész Izráel elfordult az Úrtól, és ebben a vallási és társadalmi vezetők jártak az élen. A papok is bálványimádóvá lettek, mert ezt várták el tőlük. Azért fizették őket, hogy azt hirdessék, ami a királynak tetszik. Ha bizonytalan a trombita hangja, bizonytalanná válik a nép is. Ha a szolgálattevők elfogadják a bűnt, hamis tanítást mondanak, akkor az emberek megtévednek. Ezért lényeges, hogy mindig az igére figyeljünk, és aki hitben van, az éljen Isten akarata szerint. Mi mutassuk meg a krisztusi életformát. Az is lényeges, hogy ne fogadjunk el mindent csak azért, mert azt igehirdető, képzett ember mondja. Vizsgáljunk meg mindent, vessük össze az igével, és akkor elkerüljük a tévedést. Isten igéje lámpás, eloszlatja a sötétséget, és felragyogtatja az Úr világosságát. Járjunk világosságban.

Izráel népe látta a problémát, felismerte, hogy beteg, azonban nem a megfelelő helyre fordult a gyógyulás érdekében. Nem Istent keresték, nem Tőle kértek gyógyítást. Asszíriától várták a segítséget. Megdöbbentő! Isten népe nem Urától és Királyától vár szabadítást és oltalmat, hanem a pogányoktól, a bálványoktól. Kihez fordulok problémáimmal? Azonnal az Urat keresem? Vagy előbb mindenféle kitérőket teszek? Kiben bízom? Az Úr hatalma az első a számomra, vagy én is mindenhová futkosok, mint Izráel? Mi már tudjuk, hogy az Úr eljött, itt van, megközelíthető. A keresztyén hit nem csupán vallás, vagyis formalitás, hanem az élő Megváltóval való kapcsolat. Itt arról van szó, hogy bár az Úr Jézust megölte az ember, de Isten kihozta a halálból, így Ő a juhok nagy Pásztora. Ő Úr, Akinek van hatalma és lehetősége cselekedni. Azért jött, hogy szabaddá tegyen a bűn átka alól. Magára vette ezt, és új élettel ajándékoz meg. Mindez a Belé vetett hit által lehet az enyém.

A gonosz és a világ igyekszik megtéveszteni. Elhiteti, hogy minden problémánkra nála van a megoldás. Azonban aki már a világtól kért és várt segítséget, rádöbbenhetett arra, hogy ez hazugság. A gonosz  nem képes meggyógyítani. Nem veszi le rólunk a bilincseket. Mindezt egyedül az Úr Jézus teszi meg. Ezért forduljunk Felé, kérjük segítségét. Kiáltsunk Hozzá, mint oly sokan tették: Uram, Jézus, könyörülj rajtam! Azért szenvedett a kereszten, hogy felszabadulhass. Az Ő halála életet jelent a Benne hívő számára. És már megszabadulva, az Ő vezetésével élhetünk tovább. A megszabadult, lelkében meggyógyult ember Neki szolgál. Nincs jobb, mint az Úrnak szolgálni.  Mindezt, amit a Szentírás Jézusról mond, ki lehet próbálni. Aki ezt megteszi, megtapasztalja, hogy minden valóság. Ami ezredévekkel ezelőtt megtörtént, az ma is megtörténhet, a saját életünkben. Jézus ma is Szabadító.

Pál apostol a kiáradó, egész embert átformáló kegyelemről ír (1Tim 1,12-20). Mert a kegyelem nem egy szakkifejezés, hanem Isten életet formáló tette. A kegyelem ma is valóság. Elvégzi azt, amit nem is gondolunk. Az apostol a saját életében tapasztalta meg, hogy olyan embert formált át és tett szolgává az Úr, akiről senki nem gondolta, hogy valaha is Jézus tanítványa lesz. Még ő maga sem gondolt ilyet. Jézus ellensége volt, ám kiáradt a kegyelem, nemcsak cseppekben, hanem mint egy folyó, elárasztotta Pált, majd nem maradt bezárva a mederbe, hanem tovább áradt mások felé. A kegyelem ma is bőven árad, engedjük, hogy elárassza az életünket, és más emberré tegyen. Ahol a kegyelem megjelenik, ott újjá lesz minden. Ott tele lesz igaz örömmel és békességgel a szív, és ott valóban új irányt vesz az élet.

Pál belső embere megváltozott, erőszakoskodóból a szeretet himnuszának írója és a mindig örömnek az apostolává lett. A kegyelem csodálatos munkát végez, tedd ki hatásának az életedet. A kegyelem azt jelenti, vége az erőlködésnek. Nincs görcs a gyomorban, mert Ő munkálkodik. Vele a lehetetlen is lehetségessé válik.

Pál saját életében élte át, hogy Jézus küldetése nem az igazakhoz, a vallásukban megelégedettekhez szólt, hanem a bűnösökhöz. Azért jött, hogy megmentse a bűnösöket, azokat, akik ezt maguk is látják. Pál elsőnek látja magát a bűnösök közt, ezért van tele a szíve hálával. Egy Krisztust üldözőhöz is eljött  a kegyelem, egy ilyen bűnöst is megment az Úr. Ha ez így van, nincs reménytelen eset. Pál élete alátámasztja: bizony, így van, Isten a nagy mélységből is felemel, megment.

Mindezt azért teszi, hogy életünk által legyen láthatóvá mások számára is Isten hatalmas munkája. Megváltozott életünket látva reménységet találnak azok, akik még a távol vannak az Úrtól. A megtértek élete azt üzeni: az én életem is megújulhat. Van remény, ha Őt meg tudta menteni az Úr, akkor engem is. Ha a gadarai megszabadult, akkor Jézus által az én életem is újjá lehet.

És ha ezt felvállaljuk, Krisztus katonái leszünk. Erre kapunk elhívást. Harcoljuk meg a nemes, a krisztusi harcot. Ez a harc a gonosz pusztító ereje és munkája ellen irányul. Ez igazi szabadságharc. Nem fegyverekkel, hanem igével, imával és a Szentlélek által.

A BÖRTÖNÖMNEK ZÁRÁT

1.  

A börtönömnek zárát az Úr nyitotta ki,

A békességem árát az Úr fizette ki.

Hadd zengjen hát az ének az Ő nagy, szent nevének:

Dicsőség Őneki, Dicsőség Őneki!

2.  

Az Úr az élet kútját fogyni nem engedi,

A lábaimnak útját az Úr egyengeti.

Hadd zengjen hát az ének az Ő nagy, szent nevének:

Dicsőség Őneki, Dicsőség Őneki!

3.  

A szívem nincs már szennyben, az Úr emelte ki,

A helyemet a mennyben az Úr rendelte ki.

Hadd zengjen hát az ének az Ő nagy, szent nevének:

Dicsőség Őneki, Dicsőség Őneki!

Isten áldásával.

Az evangélium szerint

A

z Úr a mai ember életét sem látja jobbnak, másnak, mint amit Izráel mutatott fel (Hós 4,1-19).  Ma is elmondható: nincs igazság, nincs szeretet, nincs istenismeret. Mitől is lenne mindez? Magunktól nem rendelkezünk vele. Az Úr Jézus úgy ítélte meg, „szükség nektek újonnan születnetek” (Jn 3,7). Enélkül nem megy. Csak akkor keressük igazán Istent, és lesz az Ő akarata fontos, ha újjászületünk. Amikor Isten számára megszületünk Szentlelke és igéje által, egy újfajta élet kezdődik el. Most már Őreá figyelek, és szava a mérvadó. Izráel népére nem ez volt a jellemző. Hiába tartották magukat Isten népének, letértek az Ő útjáról. Bálványistenekhez fordultak, és ezek kultuszai határozták meg életvitelüket is. Mi határozza meg az én életemet? Hová fordulok tanácsért? Kire nézek fel példaképként?

Izráelben a társadalmi élet fejlődésnek indult, nem azt jelentette az Úrtól való elfordulás, hogy rosszabbul éltek, mint korábban. Egyre jobban éltek, és így elhitték, hogy mindez Istentől van. Tetszett nekik környezetük szabados élete. A bálványkultusz népünnepély volt. Mindent megkaptak, elérhető volt az alkohol, és kultikus paráznaság is együtt járt a termékenységistenek imádásával. Itt nincs az Úrnak törvénye, nem mondja senki, ne paráználkodj, ne kívánd! Itt mindenki azt csinál, ami neki tetszik. Ez a gondolkodás csábította el Izráelt. A mi világunkban is jelen van ez a gondolkodás, sokakat csábít is. Azonban megvan ennek az ára. Ha Isten népe nem ismeri az Urat, elvész. Ha nem járatos az igében, elvész a nép. A megmaradás feltétele az élő Isten megismerése. Ez a legfontosabb. Annyi ismeretre szert tesz a mai ember, de vajon ismerjük-e Azt, Akinek köszönhetünk mindent? Minden az Ő ajándéka.

Azonban amíg szól az ige, amíg lehetőség van gyülekezetbe menni, addig még a kegyelem időszakát éljük. Még ma kereshetjük Istent, és megismerhetjük Őt. Mi már abban a kiváltságban vagyunk, hogy eljött az Úr erre a földre. Szemlélhetjük Őt, és minél inkább megismerjük, annál inkább átformálódunk. Jézusban Istent látjuk. Ő az, Aki utánamegy az elveszettnek, aki megindul lelkében Lázár sírjánál, Aki leoldja a bűn bilincseit. Istennek fáj az ember nyomorúsága, szenvedése. Azért jött el Jézusban, hogy megszabadítson, és országa polgárává tegyen. Isten országában öröm és békesség van. Ott Ő az uralkodó,  törődik népével, gondját viseli.

Egymás után érkeznek a levelek, Pál apostol termékeny író. Vagy mondhatjuk: az Úr Jézus Kriszts gondol az övéire, és küldi számukra az igei eledelt. Mert ezek a levelek hitben táplálják azokat, akikhez eljut. Pál is felismeri: nem elég hitre jutni, abban növekedni és megmaradni kell. És az Úr Az, Aki megtart. Magunktól sem újjászületni, sem megmaradni az új életben nem tudunk. A születéshez is igére van szükség. Az Úr romolhatatlan igéje által születhetünk újjá, és ez az ige tart meg az üdvösségre is. Ezért fontos minél jobban megismerni az Úr szavát. Foglalkozzunk vele minél többet, engedjük, hogy átjárja lényünket. Mert ha bennünk van az ige, akkor fog tanácsolni, utat mutat, amikor nem látjuk jól az irányt.

Krisztus Jézus a mi reménységünk. Igen, aki megismerte Őt, és Rábízta az életét, annak mindig és minden körülmény között Jézus a reménysége. Azt jelenti ez, hogy ne a problémákra, feladatokra nézzünk, hanem Őreá. Mert ha épp le is blokkoltunk, és úgy látjuk, itt képtelenek vagyunk továbblépni, vagy nem tudjuk megoldani a feladatunkat, emeljük fel a fejünket, és nézzünk Őreá! Ő a reménységünk, azt jelenti, hogy nem csüggedek, mert tudom, hogy Ő meg tudja oldani. Dávid körül mindenki a legyőzhetetlen Góliátot látta, ő azonban nem a filiszteusra, hanem az Úrra figyelt. Őt látta nagynak és erősnek, és így győzött. A világ meg akar félemlíteni, hatalmasként terpeszkedik fölénk, elhiteti, hogy legyőzhetetlen. Azonban mi tudjuk az igéből, hogy Jézus győzött a kereszten.

Timóteusnak tévtanításokkal kellett megbirkóznia, ezek sem voltak kevésbé félelmetesek, mint Dávid Góliátja (1Tim 1,1-11). Ma is annyiféle tanítás, ötlet vesz körül bennünket, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket. Nem könnyű kiigazodni a sokféle vallásos és igeinek látszó gondolat között. Pál apostol rámutat: mindent az evangéliumhoz mérjen. Az evangélium a mérőzsinór. Az Ószövetséget is már Krisztuson keresztül értelmezhetjük. Csak azok a tanácsok állnak meg, amelyeket az Újszövetséggel össze lehet egyeztetni.

Az ige megtisztítja a szívünket és a szeretetünket. Kimunkálja bennünk a feltétel nélküli szeretetet. Képessé tesz arra, hogy mentő szeretettel szeressük a bűnöst, és arra is, hogy felmutassuk: egyedül Krisztus kegyelme által van üdvösség. Semmivel nem szerezhetjük meg. Isten kegyelméért mi nem fizethetünk. A bálványkultuszok épülnek arra, hogy az ember ad valamit az istenségnek, és annak fejében elvár valamit. Visz a pogány oltárra áldozatot, és elvárja, hogy ennek fejében jó legyen a termés, legyen gyermekáldás. Az élő Istent nem lehet lefizetni, Ő ingyen kegyelemből kínálja az üdvösséget, az új életet. Ő csak bűnös szívünket kéri, hogy újjá tehesse, és majd megújult életünk hálás szolgálatára vár. De mindezt önként. Isten országában nem működik a valamit valamiért elv. Bár felismernénk ezt, és nem is ajándékokat várnánk Istentől, hanem Őutána vágyakoznánk. Az Ő megismerése mindennél többet ér. Nem valamire, hanem az Úrra, a Vele való élő és rendszeres kapcsolatra van szükségünk.

Új szívet adj

1. Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak teérted ég,

Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, te lakhelyed,

Hol egyedül a te hangod szól,

Mely véled van tele, csak véled van tele.

3. Jézus, a te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

Én is tudom, bűntelen leszek

Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.

Isten áldásával.

Békesség az Úrban

H

a figyelmesen olvassuk ezt a könyvet, láthatjuk, hogy a leírtak nagy részét közvetlenül Isten mondta el a prófétának (Hós 3,1-5). Ő beszél, nem fordul el némán tőlünk. Megvallja az Úr, hogy szereti Izráel fiait. Ha eddig nem vették volna észre, most ki is mondja. Mert ki is kell mondai, meg kell vallanunk Urunknak, hogy szeretjük Őt. Pétert is megkérdezte az Úr, szeretsz-e engem. Szeretem-e Őt? És ha még nem tudok erre a kérdésre válaszolni, az Úr megelőz, és elmondja: Szeretlek. Nemcsak mondja ezt, hanem meg is bizonyította. Szeretetből lett emberré, és jött el közénk, és hív a Vele való élő kapcsolatra. 

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mondja majd Jeremiás is, ennek ellenére mégis házasságtörő lett Izráel. Mégis hűtlen az ember az Úrhoz, pedig Ő mindent megtett értünk. Isten felől rendben vannak a dolgok, de mi legtöbbször Őt hibáztatjuk, mert mindig a másik a hibás. Pedig a baj nálunk van. Csábít a világ. Szívünk pedig, ha nem született újjá, enged a csábításnak. Izráelt is a környező népek szokásai csábították. Hogy vonz ma is a világ. Mindent megtesz, hogy az ő kínálatát vegyük észre. Vonzanak a reklámok, és megyünk. Megyünk akkor is, ha kielégítetlen marad a szívünk. Mert amit keresünk, amire a lelkünk vágyakozik, azt ez a világ képtelen megadni. Rossz helyen keressük, ezért marad minden a régiben, vagy még rosszabb lesz az állapotunk. 

A próféta ismét jelképes tettet hajt végre. Üzenete van ennek a kapcsolatnak is. Megmutatja Isten hűségét. Szereti a hűtlen népet is. Megvásárolja magának, és pont ez történt. Megvásárolt az Úr Jézus vére által a kereszten. Nem ezüstöt, aranyat, hanem a Fiú életét fizette értünk. Kell-e ennél több? Nem indul-e meg a szívünk viszontszeretetre? Isten azt ígéri: „veled maradok”, és ez örömteli, ez biztonságot nyújt. Jó tudnom, Ő velem marad, nincs távol tőlem. Ha én nem járkálok mások után, nem hagyom el Őt, Ő nem hagy el sosem.

Nagyszerű jövőképet mutat az ige: azután megtérnek, és keresik Istenüket, az Urat. De mikor lesz ez? Nincs időpont, és ez azt üzeni, bízzunk és várjuk az Úr munkáját. Bízzunk, hogy azok, akik még nem ismerik az Urat, majd elkezdik keresni Őt. Lehet, hogy hosszú idő eltelik addig. Majd ha csalódnak a bálványokban, akkor elkezdenek kiáltani. Izráelt mindig a nyomorúság, az idegen népek elnyomása késztette kiáltásra. Amikor a bűn ránk teszi a kezét, amikor az élet terhei nehézzé válnak, zörget egy súlyos betegség, vagy egy tragédia toppan be, elkezdjük keresni az Urat. Ilyen esetekben átéljük, hogy senki nem segít, csak egyedül az Úr. Ő képes bekötözni sebeinket és újjáformálni életünket. Ő hív és vár ma is. Azt akarja, hogy már most keressük Őt. Folyamodjunk jóságához, és ne várjuk meg, amíg minden összeomlik. Ő egy új és teljes életre hív. Az Úr Jézussal bővelkedő élet lehetősége tárul fel előttünk. Mehetünk ma is Vele. Igéje hív, áldása vár, tárd ki a szíved, tárd ki hát!

Pál rámutat arra, hogy nem mindenki élete követésre méltó, sőt, ne is figyeljenek másra, csak arra, amit ő mondott és ahogyan élt (2Thessz 3,6-18). Mert Pál apostol be is mutatta, mit jelent Krisztuskövetőnek lenni. Az élete felmutatott egy új irányt. Jézust követni azt jelenti, hogy életvitelünk, a magatartásunk is Hozzá igazodik. Az apostol élete példaértékű volt. Vajon milyen az én életem? Én is példa vagyok mások számára? Jézus élete lesz nyilvánvalóvá általam? Ma sok rossz bizonyságtételt látunk, vannak, akik rendetlenül, tehát nem az Úr igéje szerint élnek, és ez rossz bizonyságtétel. 

A rendetlenül élő is testvér, a mi életünk lehet bizonyságtétel a számára. Sőt, az a feladatunk, hogy az életünk az Úrhoz vonzza őket. Az ige az, ami világosságot ad. Megmutatja, mi a hiba, a Szentlélek pedig képessé tesz a javításra. Az a csodálatos, hogy Urunk ad lehetőséget a javításra. A hiba lehetősége fennáll, de azt ki lehet javítani. Az idősebb fiú megharagudott hazatérő öccsére, de az atya kiment utána, beszélt vele. A probléma nem az volt, hogy nem fogadta a fiút, hanem miután az atya beszélt vele, továbbra sem ment be a házba. Nem változtatta meg a véleményét. Az a gond, amikor az ige rámutat bűneinkre, megmutatja, mit rontottunk el, de nem változtatunk. Nem fordulunk ismét oda Hozzá, és nem hallgatunk az igére, ez a probléma.

Pál az Úr Jézust a békesség Urának nevezi. Igen, Ő békességet hozott. Ami azt jelenti: megbékülést Istennel. Lehetővé tette, hogy a bűnös ember megbékélhessen az Atyával.  Aki vágyakozik erre, az kegyelemből elnyerheti. Ha letesszük bűneinket, Ő megbocsát, békességet ad, és ez kihat egész életünkre és kapcsolatainkra. Aki kapcsolatban van Vele, az minden helyzetben átéli a békességet. Ha Ő mellettem van, nem félek. Békesség van a szívemben, mert tudom, hogy Ő nagyobb minden problémámnál és ellenségemnél. A Tőle való békesség azt üzeni, hogy amit teszek, az Tőle van. Ha az Úr útján járok, és cselekedeteim összhangban vannak az igével, békességem lesz. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Aki hiszi, hogy az Úr kezében van az élete, az nem nyugtalankodik. Mert a kisgyermek, akiről szülei gondoskodnak, miért is nyugtalankodna? A kisgyermek nem ismeri a nyugtalanságot, mert ismeri szüleit, és bízik bennük. Aki ismeri az Urat, és bízik Benne, az nem nyugtalankodik a holnap felől sem.

A BIBLIÁT HA FELNYITOD

1.  

A Bibliát ha felnyitod,

Mily nagy csodát mutat neked!

Megnyílik benne fenn az ég

S itt lenn a szíved és szemed.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

2.  

E drága könyv tükör neked,

Megláthatod te szívedet;

Oly szennyes az s oly elveszett,

De Jézus által új lehet!

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

3.  

Az Úr szerelme benne szól,

És zengve zúg Atyánk szava,

Az elveszettnek így mutat

Napfényes utakat haza.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

4.  

Elmondja a kereszthalál

S feltámadás örömhírét,

Mint vitte végbe Jézusunk,

Mit kezdettől Atyánk ígért.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

5.  

Új élet magva szent Igénk,

S e pusztán át a manna is,

A lábunknak szövétneke,

Amíg utunk hazánkba visz.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

Isten áldásával.

Van kegyelem!

A

z Úr kicsalogatja népét a pusztába, ahol csak Vele lehet egyedül (Hós 2,16-25). Ott nem lesznek idegen hangok, csak csend és a csendben megszólaló Úr. Ott meghallhatják az Ő szavát, megtapasztalhatják jelenlétét. De vajon kimennek-e a pusztába? Kimész-e a pusztába? Keresed-e tudatosan azt a helyet, ahol távol lehetsz a  világ fényeitől és zajától, és csak Vele lehetsz együtt? Ő hív, de neked kell mozdulni és elindulni Felé. Ne mondd, annyi dolgom van, nem érek rá. Indulj, amikor hív!

Miért menj ki a pusztába? Mert ott nagy dolgok történhetnek. Isten azt ígéri Izráelnek is, hogy a pusztában megtapasztalják Őt, és ennek következtében már nem a Baalhoz fordulnak, hanem mindent az Úrtól várnak. Átélik, Isten az, Aki megáldja munkájukat, és nem a termékenységistenek. Az Örökkévaló az egyedüli Úr a termékenység felett is. Nem kell semmilyen technikához fordulni, bálványokat segítségül hívni. Csak arra van szükség, hogy teljes szívvel imádjuk az Urat, és elfogadjuk kezéből mindazt, amit elkészített. Isten ad igazi, semmihez sem fogható békességet. Mindez Krisztusban lehet a miénk. Nélküle képtelenek vagyunk megszerezni Isten áldásait. Nem is kell nekünk erőlködni, elég az Úr Jézushoz fordulni, bűnbánattal leborulni a kereszt alatt, és átvenni a bűnbocsánatot. Innentől kezdve már kérhetünk az Ő nevében. 

A csöndben ismerjük meg igazán az Urat. Minél többet vagyunk együtt az Úrral, annál jobban megismerjük Őt. Az ige tárja fel előttünk Lényének mélységeit.  És amit az ige feltár, azt az élő kapcsolat és az engedelmesség által a gyakorlatban is megtapasztalhatjuk. Isten nem elméleti felkészítést tart, hanem a mindennapokban vezet és formál. A növekedésben az engedelmesség jön segítségünkre. Amikor tesszük, amit mond, még jobban feltárul előttünk az Úr hatalma. Átéljük a különféle élethelyzetekben az Ő megoldásait. Minél több dolgot bízunk Rá, annál inkább láthatjuk, kicsoda Ő. Izráel is mindig a saját életében megtapasztalt szabadítás és gondoskodás által ismerte meg Istennek újabb oldalát. A tanítványok is az Urat követve, tetteit látva jutottak el a felismerésre, hogy Ő az élő Isten Fia.

Csodálatos ígéret, nagyszerű jövőkép tárul fel Isten népe előtt. A próféta hirdeti Isten kegyelmét. A lehetetlen lehetővé válik, ha hallgatnak Rá. Isten megbocsát. Megkegyelmezek nincs kegyelemnek. Micsoda ige ez! Az Úr Jézus Krisztus által látjuk ennek beteljesedését. Isten ma is azt üzeni, megkegyelmezek, annak is, akinek azt mondták, nincs kegyelem. A Jézushoz forduló lator a kereszten megtapasztalja mindezt. Kimondták rá a halálos ítéletet, nincs kegyelem a bűnösnek, mondja az ember, még ma velem leszel a paradicsomban, szól az Isten Fia. A Hozzátérő, az Őt segítségül hívó bűnösnek mindig van kegyelem. Mert Ő szenvedte el az ítéletet. Nincs az a mélység, ahová ne hatolna le az ige szava: megkegyelmezek. És nincs az a bűn sem, amire ne lenne Krisztusban bocsánat. Ehhez nem kell más, mint őszinte bűnbánattal Hozzá fordulni. A kereszt a kegyelem királyi trónszéke. Itt hangzik el Krisztusért a felmentő ítélet. Megláthatom a fára szegezve adóslevelemet, nincs több követelés, mert a Fiú tökéletesen eleget tett.

Én népem vagy te. Csodálatos szavak: a nem népből újra nép lesz. Kegyelem. Ezt élhetem át. Nem nép voltam, nem tartoztam Hozzá, nem éltem gyermekeként, és mégis az lehetek kegyelemből. Jézus által Hozzá tartozom, népe vagyok, és most már élhetek is úgy. Sőt, úgy is kell élnem, hogy látszódjon, hogy az Ő gyermeke vagyok. Őt képviselhetem ebben a világban.  És nincs annál nagyobb dolog, mint Isten nagykövetének lenni. Hány ember vágyakozik az Unió, az ENSZ és más egyéb hatalmak, szervezetek kötelékébe tartozni. Mi a leghatalmasabb, az örökkévaló Király követei lehetünk. Nincs nagyobb áldás, mint az Ő országba tartozni. Ott megelégszik a szív. Nincs nagyobb öröm, mint Őt szolgálni.

Pál apostol nemcsak maga imádkozik, hanem bevonja ebbe a szolgálatba a gyülekezetet is (2Thessz 3,1-5). Imádkozzanak ők is másokért, az ige terjedéséért. Hordozzák Pál apostol szolgálatát, hogy terjeszkedjen az Úr beszéde. Fontos nekem, hogy eljut-e az ige másokhoz? Azt mondod, mit tehetek én ezért? Pál üzeni, a legtöbbet: imádkozhatsz. Mindenki odaviheti az Úr szavát Isten elé. Kérhetjük, hogy áldja meg az ige hirdetését, könyörüljön, hogy mindenütt jó talajba hulljon, és termést hozzon.

Nálunk dicsőíttetik-e az Úr szava? Mindennél fontosabb-e az Úr igéje nekem? Minden, amit az életről és az üdvösségről tudni kell, Benne van. Innen nyerhetjük a legstabilabb információt Istenről és az Ő országáról. Az ige tárja fel az Úr terveit Övéi előtt. Az ige hoz változást az életekbe. Ezért hirdessük, és dicsőítsük érte az Urat. Ő ma is az ige hirdetése által végzi munkáját. Nem változtatott módszerén, akkor sem, ha ma még nagyobb bolondságnak tűnik a keresztről szóló beszéd, mint Pál korában. Isten nem cseréli le az igét másra. Mindig az ige hirdetése, az Úrról szóló bizonyságtétel kap elsőbbséget az Úr munkájában. Sátán az ige értékét csökkenteni akarja, úgy tünteti fel, lejárt a hirdetett ige, a szó ideje. Legyen minél rövidebb az igehirdetés. Azt hazudja, a mai ember nem tud már figyelni. Dehogynem! Amire akar, arra ma is tud figyelni. Sok mindennel töltünk ma hosszú órákat. Akinek a szíve megnyílik az Úr előtt, aki látja, hogy mit tett érte Jézus, az megtelik hálával. Az tud és akar Vele lenni minél többet. Mindenre időt kell szánni. Egy új szakmát is időbe kerül elsajátítani, vagy egy új készülék kezelésének a megtanulásához is időre van szükség. Miért gondoljuk, hogy a Krisztusi élet megtanulható öt vagy tíz perc igehirdetésből? Isten igéjét folyamatosan kell tanulmányoznunk, akkor tárul fel minden kincse előttünk.

Hű az Úr! Igen, Őreá lehet számítani. Hűséges, ami azt jelenti: kész bajlódni velünk. Nem hagy ott, amikor értetlenkedünk vagy nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogyan mutatja. Sőt azért juthatunk előre, mert Ő tesz alkalmassá rá, megerősít, írja Pál. Jézus követésére nem magunktól vagyunk alkalmasak, Ő erősít meg. Amikor úgy gondoljuk, nem bírjuk tovább, belefáradtunk, vegyük komolyan, amit Pál mond: Ő megerősít.

Ó, érthetetlen kegyelem

                  

    

Ó érthetetlen kegyelem, mely rég utánam jár, ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon, egyszer csak rám talált!

Félelmektől megszabadít, szent félelemre tanít, S ahol csak meg jelen e drága kegyelem, bűnöst megigazít.

Hozzá bajok, vészek között mindig járulhatok, megőriz, megvéd, s bőségesen elég elérni otthonunk.

Az Úr, íme, jót ígért nekem: Vár Nála biztos jövő, Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő, életfogytiglan Ő!

S ha végsőt dobban majd a szív, az élet véget ér Túl titkok fátyolán a lelkem igazán szent békességre tér.

Sok ezredév, ha eltelik, - kevés, akár egy nap-, Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy - oly érthetetlen az.

Isten áldásával.

Útjelző

H

óseás könyvét kezdtük el  olvasni (Hós 1,1-2,15). Ő az északi országrész prófétája volt, azé a népé, amely a kettészakadás után egyre gyorsabban és egyre messzebbre távolodott Istentől. Hóseás korában már teljesen más irányba tart ez az országrész. Isten azonban nem mondott le róluk, küldi prófétait, és szól általuk hozzájuk. Ő sohasem mond le rólunk, mindig keres, még amikor mi elfeledkezünk is Róla, Ő elküldi igéjét. Itt is azt olvassuk, szólt a prófétához, és rajta keresztül a néphez. Isten szól ma is, de vajon kíváncsiak vagyunk-e arra, amit mond? Érdekel-e még, hogy mit is akar Isten, vagy mi a véleménye arról, ahogyan élünk? Ő ennek ellenére szól, küldi igéjét, és lehetőséget ad, hogy meggondoljuk magunkat, és kiáltsunk Hozzá. Mert gyakran, amikor baj van, kiáltunk. Keressük Istent, elmegyünk istentiszteletre, mihelyst azonban múlik a baj, már nem törődünk Vele. Az Úr ennek ellenére utánunk jön, most is szavát küldi. Álljunk meg, és elcsendesedve halljuk, amit nekünk mond az Úr.

Amikor Isten szól, azt mondja el, ahogyan Ő látja az életünket, és Ő nem szépít. Ő soha nem beszél mellé, hanem őszintén tárja fel a bajt. De mindig a gyógyulás útját is elénk tárja. Azért tárja fel betegségünket, mert meg akar gyógyítani. Orvosra pedig a betegnek van szüksége. Nekem is látni kell, baj van, beteg vagyok, de szeretnék meggyógyulni. És ha ezt látom, akkor keresem a segítséget. A farizeusok azért nem hívták az Urat segítségül, mert nem látták, hogy betegek. Aki meglátta, az jött Hozzá hittel.

Milyennek is látta Isten Izráelt? Hűtlen, parázna népnek, aki nem követi az Urat. És ezt a véleményt Hóseásnak a házasságával is meg kellett jeleníteni. Így vált Isten üzenete erőteljessé. Az élete is alátámasztotta Isten üzenetét. A gyermekeinek nevei Isten ítéletét hirdetik. Eljött az ítélet ideje. Döbbenet, amikor Isten azt üzeni: Nincs kegyelem, nem vagytok az én népem. Így nem, de ha megtértek, akkor igen. Isten nem engedi, hogy népe hosszútávon rossz bizonyságot tegyen. Hiszen akik Izráelt látják, úgy gondolják, az ő Istenük is olyan, mint a többi nép istene.

Jó nekünk is beletekinteni az ige tükrébe, hogyan látjuk életünk dolgait. Mert Izráelre az a panasz, hogy nem Istentől várta a megélhetést. Más népek mintájára kezdett el élni, és az ő isteneiknek tulajdonította a jólétet. Nem gondolták végig, hogy Istentől kaptak mindent, és ők azt a bálványokra költötték.  Vajon mi mire költjük azt, amit az Úr ad nekünk? És mindazt, amivel rendelkezünk, úgy látjuk, hogy Tőle kaptuk? Hálás a szívünk, és az Urat dicsőítjük javainkkal? Ma megkísért, hogy mindent magunknak tulajdonítunk. Embereknek vagyunk hálásak, hiszen ők adják a fizetést, biztosítják számunkra mindazt, amire szükségünk van. Azonban ez csak a látszat, minden mögött az Úr áll. Tőle kapjuk az életet, és annak lehetőségeit. Adjunk hálát mindenért.

Az Úr tudja, hogy amíg a nép a világ zajában van elmerülve, és környezete sodorja, nem hallja meg a szót. Ezért a pusztába csalogatja őt. Ott csönd van. Minket is hív elcsendesedésre, de vajon kivonulunk-e a világ zajából, vagy most még inkább elvegyülünk benne? Most indulnak a karácsonyi vásárok, magával sodor az ár, vagy elvonulunk, és csendben figyelünk az Úrra? Ő nem a zajban szól, de ha nem halljuk meg szavát, és nem változtatunk, akkor az ítélet következik. Isten azért szól, mert azt akarja, hogy elmaradjon az ítélet. Ő menteni akar, azért is jött el az Úr Jézus. Ma még kereshetjük Őt. Elrejtőzhetünk sebeibe, mert igazán ott gyógyul a szívünk.

Pál apostol tudja, hogy a gyülekezet még nem kész, növekedniük kell (2Thessz 2,1-17). Azzal is tisztában van, hogy a növekedésnek akadályozói is lesznek. Sátán meg akarja akasztani a fejlődésünket. Nem akarja, hogy igazán megismerjük az Urat, és végig megmaradjunk a nyomában. Nem a vallással van baja, amíg vallásoskodunk, addig nem jelentünk veszélyt másokra. A vallásos ember elvan magának, úgy él, mint a világ fiai. Nincs különbség, nem menti a lelkeket, csak a maga megélhetésével van elfoglalva. A hívő embernek azonban van meggyőződése, tudja, hogy Jézus a Krisztus, a Szabadító. Ő a Győztes, Aki diadalt aratott a gonosz felett. Sátán le van győzve. Sátán azonban nem szeretné, ha az emberek ezt tudnák. Ezért támadja Isten gyermekeit. Ha pedig van, Aki legyőzte a sátánt, akkor erről beszélni kell. Akkor az embernek nem szükséges tovább a gonoszt szolgálni, rabbá válni. Van Szabadító! Lehet új és győzelmes életet élni.  A hívő embert már nem a világ irányítja.

Van-e igei meggyőződésünk? Látjuk-e, kicsoda az Úr Jézus, és ragaszkodunk-e szilárdan ahhoz, amit az ige kijelent Róla? Őbelé vetjük-e mindenkor bizodalmunkat? Hisszük-e szilárdan, hogy Ő él, és Úr az életünk fölött? Ő feltámadt, és vissza fog jönni. Ne engedjük, hogy ebben eltántorítsanak vagy félrevezessenek. Nem számolgatnunk kell, teóriákat felépíteni, hanem várni engedelmes szívvel.

 A visszajövetelt megelőzi a gonosz kiteljesedése. Átveszi az emberek többsége fölött az irányítást, és ezáltal elszakítja őket az Úrtól. A szakadás már folyamatban van. Hogyan szakít el sátán Istentől? Szívünkben felerősíti, amit kezdettől fogva mond: Olyanok lesztek, mint az Isten. Nagy erőkkel propagálja ma ezt a véleményét. Meg is ad mindent ahhoz, hogy elhiggyük. Csodákat és jeleket tesz. Milyen csodákat? Olyanokat, amik által elhisszük: Istenre nincs már szükségünk, mindet megoldunk mi. És ma ezt erőteljesen láthatjuk is. Sok olyan képességgel rendelkezik ma az ember, ami Pál idejében a csoda kategóriájába tartozott. Olyan betegségeket gyógyít a tudomány, amikhez csodára volt szükség. Csodaként tekintett a repülésre, önmozgó járműre az ember. És mi ma ezekre úgy tekintünk, hogy a mi tudásunk hozta létre. Eltávolodunk az Úrtól, mert ezekre már mi is képesek vagyunk. A tévékészülék előtt szavazhatunk egy-egy műsor győzteséről. Az emberek mások élete alakulásának befolyásolására kapnak lehetőséget. Minek keresnénk Istent, ha már sorsokat is alakíthatunk?

Isten gyermekei azonban közrejátszhatnak abban, hogy ne nyeljen be mindent a gonosz. Bizonyságtévő életünk hátráltatja a kiteljesedését. Az Úrról szóló bizonyságtétel által életek születhetnek újjá. Mert Isten népe világosság a sötétségben. Mondjunk nemet a gonosz minden propagandájára, mert az üdvösségre választott ki az Úr. Hosszútávú programot készített. Az Úrral való élet nem pillanatnyi élményt jelent, hanem örök életet.

Az Úr szereti övéit, és nem hagyja őket magukra. Formálja, megszenteli őket, hogy még jobban ragyogjanak. És ez a ragyogás elsősorban az életmódban nyilvánul meg. Arra hív az Úr, hogy éljük is, amit hiszünk. Igéjét adja útmutatásul. Ez az ige a Pál által írt levél is. Azért íratja le, amit Pál által is üzen, hogy útmutató legyen számunkra. Mert szükség van útjelzőkre. Sátán eltávolít minden jelzést, arra megy mindenki, amerre akar. Azonban az Úr adott jelzőtáblát, és ez az ige. Aki olvassa, meglátja a helyes utat. Nem elég látni a jó irányt, azon is kell haladnunk. Ő erősít meg, hogy képesek legyünk az Ő útján járni.

Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; :/: És meg nem szégyeníttetem,

Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok

pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Mi -

ken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd élete-

met, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely

megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy ke-

gyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényi-

re; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában meg-

tartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gon-

dot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnö-

met bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben.

Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség

hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit.

Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a

tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énné-

kem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül;

Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.

Élet Jézussal

A

 mai ember sokfelé keresi kérdéseire a válaszokat , azonban igán nem találja meg azokat (Dán 12,5-13). Miért? Mert az igazi válaszok az igében találhatók. Nem mindegy ezért hová is megyünk. Hol is keresünk feleleteket. Hála az Úrnak, amiért adott nekünk kijelentést. Nem akarja, hogy sötétségben legyünk, és így tévútra jussunk. A legtisztább, legérthetőbb válasz: Jézus. Őbenne láthatjuk meg Istent, és az Isten szerinti életet is. A magunk életét is az Úrra nézve láthatjuk meg olyannak, amilyen valójában. Amikor Őreá tekintünk, nem elkeseredünk, hanem reménységünk lesz. Mert ugyan rádöbbenünk, hogy magunkban esélytelenek vagyunk, nem tudunk Istennek megfelelni, és az életnek sem. Azonban az Úr Jézusban Isten megbocsátott, magához ölel, elfogad, és új lehetőséget kínál. Aki kimondja: Uram, vétkeztem Ellened, nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, az megtapasztalja Isten újjászülő hatalmát. Az már egy más világ más lehetőségeit élheti meg. Isten országának erejével élhetünk ebben a világban. Urunk sóként helyez bele a földi életbe, a só pedig hatást fejt ki. Megízesíti azt a közeget, amelybe belekerül. Mi is ízt adhatunk és tartósíthatunk.

Dániel kérdező személyeket lát, Istentől kérdeznek. Mint általában mi is, ők is azt kérdezik, mikor lesz vége. Sok nyomorúság lepergett már Dániel előtt. Országok és népek harcait látta, ami az ő népének sok nyomorúságot hoz. Mikor lesz vége ezeknek? Jó, hogy Istentől várják a választ, és nem adják fel, hanem bíznak és várnak tovább. Jó az Úrra várni, mert Ő mindig a megfelelő időben cselekszik. Amikor elveszítjük türelmünket, és úgy gondoljuk, be kell segítenünk Istennek, akkor jönnek a még nagyobb problémák. Azonban Neki nincs szüksége a mi segítségünkre, már mindent elvégzett Krisztusban. Diadalkiáltás hallatszik a kereszten: elvégeztetett. Jézus győztes kiáltása ez. Nem vereség, hanem győzelem sugárzik a keresztről. Isten bolondsága diadalt aratott. És Ő ma is a kereszten aratott győzelemben részesíti gyermekeit. A keresztből meríthetünk erőt, kapunk reménységet. Aki Krisztusra néz, nem csügged el, hanem tovább megy Vele.

Eljön az idő, tudja meg Dániel, amikor Isten népe ellenségének az ereje megtörik. A gonosz ordító oroszlánként jár szerte, el akarja pusztítani a bizonyságtevőket, azokat, akik élik is az evangéliumot. Azonban nem jár sikerrel. Az Úr egyházán a pokol kapui sem vesznek diadalt. Krisztus által mi is győzhetünk a gonosz felett. El lehet Őt utasítani, és bátran vállalhatjuk Isten akaratát. Sátán ma is akcióban van, át akarja formálni a társadalmat, célja, hogy minden, amit Isten alkotott, eltűnjön a világból. Amire Isten azt mondja, bűn, azt jónak tünteti fel. Amit pedig Isten jónak ítél, és elrendelt, azt rosszként állítja az emberek elé a gonosz. A házasság jó, és Isten rendelte, az ördög azt hirdeti, nincs rá szükség.  És, amit belevisz a világba, az formálja az embereket. Minden lehetséges fórumon hirdeti elképzeléseit. Mi is minden felületet kihasználunk az ige hirdetésére? Bátran felvállaljuk mindazt, amit Isten kijelentett? Merjük vállalni, hogy Isten akarata és az Általa készített dolgok jók? 

Van, amit Dániel sem ért azonnal, de újra kérdez. Oda lehet újra fordulni az Úrhoz. A tanítványok sem értettek meg mindent azonnal, de amikor eljött a Szentlélek, már elkezdték érteni, amiket az Úr mondott. Jézus feltámadása után világosodott meg előttük több minden. Így, ha keressük Urunkat, megérhetjük azt, ami még nem világos. Minden a maga idejében tárul fel a hittel olvasók előtt. A fátylat a Szentlélek távolítja el. Aki nem nem akarja Istent szolgálni és dicsőíteni, az nem érti meg akaratát, az előtt zárva marad az ige Mert Isten igéje a hit előtt tárul fel. Hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek. A hit nélküli értelem előtt bezárul az írás. Aki maga feszegeti, rossz eredményre  jut. Azonban, aki alázattal jön, és az igét lelke táplálékaként kezeli, az megelégszik. Aki követi az Urat, azt Ő vezeti, azzal megérteti akaratát. Dániel is megtudja: van jövő. Nem reménytelen az élet, és nem a halálé, a pusztulásé az utolsó szó, hanem Istené. Mindez hit által lehet a miénk. Aki hiszi, hogy Krisztus meghalt és feltámadott, az reménységgel várja az Úr napját. Az tudja, hogy el fog jönni a feltámadás és az új teremtés napja. Az ige azt üzeni: Isten mindent újjá teremt. Boldog, aki már most erre tekint, és ezzel a várakozással a szívében él.

Bevezetésként és köszöntésként olvassuk minden levél elején: Kegyelem nektek és békesség (2Thessz 1,1-12). Már megszoktuk, és bele sem gondolunk a tartalmába. Az apostol azért írja, mert több ez, mint köszöntés, a kegyelem és a békesség a hívő élet alapja. Erre lehet építeni az épületet. A kegyelem az alap, és minden, amit ráépítünk, a békesség forrásából táplálkozik. Azt építem rá, azt teszem meg, amiben Krisztusra nézve békességem van. A Szentlélek, mint egy jelzőkészülék, békesség formájában erősíti meg, mi az Isten akarata. Fontos a Lélek jelzése, ha az ige  jóváhagyja a döntésünket, és békességünk van, akkor az jelzi: Isten zöldet ad. 

Pál szívében, mint mindig, most is a hála az első. Hálás, mert látja Isten munkáját a gyülekezet életében. Mi az első a szívemben? A hála? Ha igen, akkor ez jelzi, hogy már látom Krisztusban Isten országának gazdagságát. Igen, már nem elesett, reménytelen szegénynek látom magam, hanem Isten gyermekének, és tudom, hogy az Ő kezében alakul az életem. 

Megnövekedett a hitetek, írj az apostol. Növekszik a hitem? Előrébb tartok, mint korábban? Maga a hit olyan, mint a mustármag, kicsi, szinte alig látható. Akkor miből tudja Pál, hogy a thesszalonikaiak hite növekszik? A hitnek a kifejtett hatása, a megnyilvánulásai mutatják meg, hogy hol is tart a hitünk. Elakadunk minden apró akadály előtt, vagy hit által tovább megyünk? Mint húsvétkor az asszonyok, eszükbe jutott a sírt elzáró nagy kő, de mentek tovább, mert hitték, hogy Isten majd megoldja. Mire odaértek, eltávolíttatott a kő. Ilyen hitem van? Nem tántorodom el a köveket látva sem, hanem az Úrra nézve megyek tovább? A hit növekedése a bővölködő szeretetben is megnyilvánul. A bővölködő szeretet nem akkor szeret, ha a másik problémamentes, hanem akkor is, amikor még nem szeretetreméltó. A szeretet nem várja el azt, amit maga sem tud teljesíteni. Isten szeretete Krisztusban már akkor megjelent, amikor mi még bűneinkben voltunk.

Pál apostol az Úr eljövetelére irányítja a figyelmet. Ne a problémákra, a nyomorúságra, hanem mindig az Úrra tekintsünk. El fog jönni az Úr, és amíg ez beteljesedik, ennek a reménységével éljük meg a hitünket. Legyen látható az életünkben az Úrhoz való tartozás. Nekünk is az lehet az imádságunk, hogy Urunk végezze el, hogy kitartók legyünk, és éljük az evangéliumot. Akkor dicsőül meg bennünk az Úr, ha az életünkben látszódik az Ő élete. Ha a környezet észreveszi, hogy a hívők élete más, különbözik az övékétől.

Krisztus az énekem, Krisztus az életem,

Krisztus az énekem, Krisztus az életem,

Krisztus az énekem, Krisztus az életem,

Mindenem énnekem Ő!

Elfogy az énekem, elfogy az életem,

Megmarad énnekem Ő!

Elfogy az életem, ámde az égbe fenn

Rám örök üdv hona vár.

Vár oda Krisztusom, szívem is arra von,

Hadd megyek én haza már!

Elfogy az énekem, ámde az égbe fenn

Angyalok kórusa zeng.

Ott fogom hallani és vele vallani:

Szent vagy, ó! menny Ura, szent!

Isten áldásával.

Iskolában

F

orr a világ, emberi indulatok csapnak össze, de Isten népe ebben az időszakban sincs elhagyatva (Dán 12,1-4). Fölkel Mihály, a nagy fejedelem, ő mellettük áll. Istennek van gondja a viszontagságos időkben is övéire. Nem a népek tengerének zúgásától függ az életük. Nincsenek kiszolgáltatva, az Úr erős kezében nyugszanak. Azonban ezt hit által láthatjuk meg. A tanítványok sem mindig így élték meg helyzetüket. Gyakran féltek, úgy gondolták, végveszélybe kerültek, de amikor az Úrhoz fordultak, kiderült, hogy jó kezekben vannak. Emberileg minden okuk megvolna a rettegésre, és arra, hogy a maguk kezébe vegyék a dolgok irányítását, de tudják, hogy ők nem képesek elhárítani a bajt, de Jézus igen. Sok esetben az a probléma, hogy nem hagyatkozunk türelmesen az Úrra, azt gondoljuk, most már tennünk kell valamit, és akkor inkább ártunk, mint javítunk. Amikor a körülmények és a félelem irányít, rossz döntést hozunk. Urunk mindig népe mellett áll. Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Akkor is, ha éppen nem úgy tűnik. Soha ne az érzelmeinkre hallgassunk, hanem egyedül az Úr szavára.

Akkor megszabadul néped. Mikor? Amikor ők szervezik meg a szabadulást? Vagy fellázadnak a hatalom ellen? Nem! Akkor, amikor az Úr cselekszik. A Szabadítás az Úré. Isten szabadítja meg népét. Eljött az Úr Jézus, hogy megszabadítson a bűn uralma alól. A kereszten kifizette a bűn zsoldját, meghalt, hogy életünk lehessen. Megvívta a nagy csatát, és győzött. Azt jelenti mindez, hogy a gonosz vereséget szenvedett, szabadok lehetünk. Ennek ellenére ebben a világban úgy tűnik, mintha fordítva lenne, mintha sátán nyert volna. Ezzel téveszt meg. De ne hagyjuk magunkat félrevezetni. Ő már le van győzve, kijöhetek a börtönből, és élhetek Jézussal győztes életet. Most már mondhatom: távozz, sátán, Jézus legyőzött, én szabad vagyok. Ez azzal is jár, hogy a kínálataira is nemet mondok. Nem kell, amit sátán ajánl, mert tudom, ha minden gondomat Őreá vetem, akkor Neki gondja van rám.

Dániel is kap már kijelentést a feltámadásról. Isten teljes győzelmet arat. Nemcsak a bűn, de a halál is le van győzve az Úr Jézus által. Jó mindezt hittel látnunk. És akik hirdetik az Úr igéjét, bizonyságot tesznek munkájáról, olyanok, mint csillagok a sötét égbolton. Ahogyan Pál is írja, ragyognak, mint csillagok a világban. Az Isten igéjével feltöltött ember ragyogó csillag. Reménységet, fényt sugároz a reménytelenségben élők számára. Hirdetheti: ne add fel, van megoldás! Az Úr Jézussal mindig van megoldás. Sokan sokfelé járnak, növekedik a tudás, és még sincs megoldás. Mert ha Istent kihagyjuk, képtelenek vagyunk jól élni. Sokféle tudásra szert teszünk, csak éppen a saját életünkkel nem boldogulunk. Mert ehhez új szívre, Istentől való újjászületésre van szükség. Azt jelenti ez, hogy meglátom bűneim, tehetetlenségem, ezért újat kezdek Vele. Akkor változik meg az ember élete, ha rálép az Úr útjára, a keskenyre, és engedjük, hogy Ő menjen előttünk, és most már igéjét használjuk útmutatónak. Az Úr szava igazít el a mai káoszban. Nélküle sötétségben botorkálunk, még ha ezt világosságként és szabadságként mutatjuk is be. Ő a világ Világossága, és aki Őt követi, nem jár sötétségben.

Akit az Úr elhív a követésére, az egyúttal beíratkozik az Ő iskolájába (1Thessz 5,12-28). Elkezdődik az új élet megismerése, és mindannak az elsajátítása, amit Isten országában tudnunk kell. Mert itt már nem az emberi hagyományok érvényesülnek, hanem Isten akarata. Tehát, aki Krisztusban újjá lesz, nem az addigi megszokott életét viszi tovább, hanem újjá lesz az életvezetése, és az etikája is. Az egész ember újjá lesz. Nem új vallásba lépünk be, hanem elkezdünk az Úr Jézussal élni. Mégpedig úgy, ahogyan azt Isten szeretné. Most már a tetszésére igyekszünk élni. Mindent az Ő szavához igyekszünk igazítani. És ez úgy megy, hogy mindig kérdezzük, mit is tegyek, Uram. Már nem én döntöm el, mi legyek, hol dolgozzak, ki legyen a társam, hanem Tőle kérek eligazítást. Minden dologban úgy akarok dönteni, ahogyan azt az Úr mutatja. Már nem magamat valósítom meg, nem én akarok valaki lenni, mert tudom, hogy Isten országában nem a társadalmi szokások az iránymutatók. Itt, aki nagy akar lenni, az szolgává válik. Ezt látjuk Urunknál is. Nem törekedett a maga társadalmában kiemelkedő pozícióra. Nem azon fáradozott, hogy jobban éljen másoknál, nem a maga hasznát kereste, hanem szolgált az elkallódottak felé. Elindult, hogy megkeresse az elveszetteket, és meggyógyítsa a betegeket. Úgy tűnik, mintha ma az egyházban is ugyanazok a törekvések lennének, csak épp egyházi keretek között. Azonban Urunk más életformára hívott.

Szükségünk van a hitben való növekedésre, és ehhez arra is szükség van, hogy legyenek, akik megtanítanak mindarra, amit az igéből megismertek, és bizonyságot tesznek Isten életükben elvégzett munkájáról. Akiknek az élete világít, példaértékű, azt becsüljük meg. Az éljetek egymással békességben kifejezés talán utalás a tanítványok egymás közötti vitájára: ki a nagyobb? A békétlenséget pont az okozza, amikor Isten gyermekei is többnek tartják magukat társaiknál, és ezt pozícióban, pénzben akarják kifejezni. Jó látni az igében, hogy az Úr tanítványai mind testvérek, akkor is, ha más területen tevékenykednek, vagy más a kegyelmi ajándékuk. 

Oda kell figyelni egymásra, mert a lecke nem könnyű, és vannak, akik nem elsőre oldják meg a feladatot. De akik elbuknak, azokat helyre kell és lehet alázattal igazítani. Fontos a türelem, és hogy ne a visszafizetés vezessen. Krisztus indulatát kérjük el, ami a megbocsátás és a jóra törekvés.

Jézus iskolájának fő mozgatórugója az imádság. Itt minden imádságra működik. Nem a magam erejére, hanem az Úrra támaszkodok, a Szentlélek vezetése által. Az imának a töltést a hálaadás adja. Mindenért hálát adjatok. Ez ellen berzenkedünk, vagy leszűkítjük, mert mindenért hogyan adhatnánk hálát. Képtelenségnek tartjuk, hogy a rossz dolgokért is hálásak legyünk. Pedig ebben az van, mindenért. Mert az Úr formál, a rosszból gyakran hoz elő jót. És mélységek által vezette a megtapasztalás magasabb fokára. József útja először lefelé, sőt, egyre lejjebb vezetett, de eljött az idő, amikor meglátta mindennek az áldását. Isten jóra fordított mindent. A rossz dolgok által készítette fel mindarra, ami várt rá.

Az Úr tud megőrizni az Úr Jézus eljövetelére. A tanítványságban nem én maradok meg. Nem magamat őrzöm meg, hanem Ő őriz és tart meg az új életben. Mindvégig a kegyelemre van szükségünk.

Istennel járni, lakozni

Istennel járni, lakozni, Szent élettel illatozni,

Igaz hitben nem habozni: Jézus Krisztus,

taníts, Taníts imádkozni!

Isten áldásával.

Békesség

A

 fejezet mai részében sem változik semmi (Dán 11,21-45). Teljes mélységében feltárul az Isten nélkül élő ember minden belső tartalma. Van itt minden, amit, ha őszintén elcsendesedünk, magunkban is megtalálunk. Sőt, lehet, hogy a Bibliát még igazolásul is használjuk a magunk életére nézve. Azt mondjuk, lám a Bibliában is csalás, hazugság, harc, egymás ellen fordulás található. Igen, így van, mert a Biblia az embernek szól, Isten szava hozzánk, de Ő az emberi történelemben szól. Dániel idejében jelenti ki mindazt, amin népe keresztül fog menni. Mivel az emberi történelemben ölt alakot az ige, bemutatja az embert is. Megláthatjuk magunkat, úgy, amint vagyunk.

A Biblia soha nem hazudik, Isten nem akar megtéveszteni, és elmondja, ha nem hívjuk Őt segítségül, nem a töretlen fejlődés útját járjuk. Nem, az ember magától nem változik. Birodalmak jönnek-mennek, fejlődik a technika, még pusztítóbbak lesznek a fegyverek, egyre rendesebbé válik az ember, de igazából a természete marad, amilyen volt. Ezt tapasztaljuk is. A modern világban sem lettünk jobbak, de hála legyen az Úrnak, még mindig van lehetőségünk megváltozni. Igaz, ezért nem kell erőlködnünk, hanem egyszerűen csak az Urat behívni az életünkbe. Ő megadja a lehetőséget arra, hogy valóban megújuljunk.

Amikor az embert elragadják indulatai, minden addig ismert határt átlép. A gazdagság és hatalom utáni vágy fékezhetetlenné tesz. Mindent akar, ennek érdekében elsöpör mindenkit, aki útjában áll. Ha kell, megvásárolja az embereket. Talán azt gondoljuk, minek olvasni ezeket a sorokat, hiszen semmi építő nincs bennük. Azonban jó, hogy mindez meg van írva, mert megláthatjuk, mennyire mai történések ezek. Ma is van érdekből való behódolás, mert aki így tesz, több pénzhez és hatalomhoz jut. A földet szétosztja a hatalom jutalomként az őt szolgálók között. Nagyon mai ez, és az a szomorú, amikor ezek a történések az egyházban is jelen vannak. Isten népének mindig szabad felfelé nézni. Isten körülveszi Övéit, és aki bízik Benne, az a nehéz időben is meg tud maradni a helyes úton.

Olyan csodálatos a 32. vers: De az Istenét ismerő nép fölbátorodik és tettre kél. A de azt jelzi: lehet másképpen. Nem szükséges az árral sodortatni, vállalhatom az Úr akaratát. Ő megadja hozzá a lehetőséget. Aki Krisztusban van, nincs egyedül, azzal ott van az Úr. Élhet mindig krisztusian, mert a benne élő Úr képessé teszi erre. Az is benne van ebben a versben, hogy az marad meg, aki ismeri Istent. Ezért fontos megismerni Őt. Hogyan ismerhetem meg? Az ige által. Abban jelenti ki magát. Nagyon fontos, hogy ne az emberek által elénk vázolt kép alapján gondolkodjunk Istenről, hanem ismerjük meg Őt igazán. Ő az Élet Fejedelme. Soha nem a pusztulást pártolja, hanem az életet. Azért is lett emberré, hogy a lelki-testi pusztulásból kimentsen. A kereszten mindent elvégzett. Eleget tett az Atya akaratának, és így lehetséges a Belé vetett hit által újat kezdeni. Meg kell ragadnunk Isten kegyelmét Krisztusban, és Általa újjá lehetünk. Igyekezzünk ma is megismerni Urunkat. Kérjük Isten Lelkét, hogy segítsen igazán annak látni Urunkat, Aki, Akinek kijelentette magát.

Azt is olvassuk: az Istenét ismerő nép fölbátorodik. Igen, Isten gyermekei bátrak, nem ijednek meg semmitől, mert ismerik az Úr hatalmát. Nem azért vagyunk bátrak, mert magunkban bízunk, hanem azért, mert Őbenne. Tudjuk, hogy Ő megteheti. Szavára lecsendesedik a vihar, elmúlik a veszedelem. Isten hatalmas csodákat cselekszik életünkben. Hányan gyógyultak meg, és nyertek életet Jézus által, akik már nem bíztak abban, hogy ismét teljes értékű emberek lehetnek. Kiszabadultak hit által a bűn rabságából, bocsánatot nyerve dicsőítették az Urat. Aki ismeri Őt, az nem az emberek véleményére ad, hanem bizonyságot tesz Isten munkájáról. A gadarai, és sokan mások, amikor megtapasztalták az Úr szabadítását, örömmel mondták el másoknak. Legyen ilyen örvendező bizonyságtétel az életünk. Isten gyermeke mindig tettre kész, kész megvalósítani Isten akaratát. Kész mindig elmondani másoknak mindazt, amit az Úr munkájából megismert.

Olyan jó tudni, hogy az Úr él, mindent kézben tart, és nincs távol tőlünk (1Thessz 5,1-11). Közeli Istenünk van, Akivel együtt lehetünk. Ő nemcsak vészhelyzetben érkezik, hanem arra hív, hogy Vele együtt éljünk. Ez azt is jelenti, hogy aki enged a hívásnak, és valóban Rábízza az életét, befogadja Őt, az nincs egyedül. Emberileg lehetünk magunkban, de többé nem egyedül, mert Vele együtt élhetünk. Mellénk szegődik, és vezet, úgy, ahogy az emmausi tanítványok mellé is odaszegődött. Kérjük meg az Urat, nyissa meg a szemünket, hogy lássuk Őt. Mert nem az a baj, hogy Ő nincs velünk, mert Övéit soha nem hagyja el, hanem inkább az, hogy csak magunkat látjuk, vagy az ellenséget, a problémát. Hit által azt vegyük komolyan, amit az ige mond. Az pedig így szól: Vele együtt éljünk. Erre vagyunk elhívva. És gyakran olvassuk ezt: ne félj, Én veled Vagyok. És ha Ő ezt mondja, akkor így is van. Ő veled van! Ne félj!

A gyülekezet a világosság fia, és ez azt jelenti, hogy úgy is kell élnie. Tehát nem úgy, mint akik még a sötétségben élnek. Nem a dogmánk, hanem az életformánk különböztet meg a nem hívőktől. Éberek, józanok és mértékletesek az Úr tanítványai. Akkor maradhatunk meg ezekben, és állhatunk ellen a világ propagandájának, ha magunkra öltjük a hit és szeretet páncélját. Ez ad védelmet a sok információval szemben. A hit páncélja megvéd a divattól, és odaterel az ige mellé. Sisakot is kapunk, az üdvösség reménységét. Azért reménység, mert tudjuk, hogy Krisztusért kapjuk. Nem mi szerezzük meg, nem az érdemeinktől, tetteinktől függ. Ez a reménység egyben bizonyosság is: Krisztusban örök életem van. Bármilyen nyomorúság is vesz körül, mindig az Úrra nézek, és az Ő szavára építek.

Aki Rá figyel, az nem téved el, és nem is csügged. Tudja, hogy az Úr el fog jönni. Akkor is így van ez, ha közben telik az idő. Mi várjuk Őt. Várjuk úgy, hogy nem dátumokra figyelünk, hanem végezzük a ránk bízott feladatokat. Közben ügyeljünk, hogy el ne nyomja az álom éberségünket, mert ha az időpontot nem is tudjuk, látunk eseményeket, amik jelzik: bármikor eljöhet az Úr. Legyünk készek ajtót nyitni, amikor érkezik. Mikor érkezik? Amikor az emberiség úgy gondolja, minden problémát megoldott, békessége van, nincs már szüksége Istenre, se az Ő népére. Azonban ez hamis békesség, a pajzs és sisak pont ettől őriz meg. Az igazi békességet Urunk adja, mégpedig nem úgy, ahogy a világ adja. Krisztus békessége a szívben megy végbe, megbékélek a kereszt által Istennel. Azonban a világban továbbra is békétlenség és háborúság tapasztalható. Az Úrtól kapott békesség azonban megmarad, bármi történik velem és körülöttem.

 A béke messze tőled

1.  

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

2.  

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény.

Megfáradott szíveknek Ő éltető remény.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

3.  

Sok vérező sebéből üdv árad, isteni,

Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

4.  

Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör,

S bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

5.  

Mi az igaz? Tűnődöl, s a kétkedés epeszt,

Jézus az út, igazság s az élet, Őt keresd!

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

Isten áldásával.