Isten uralkodik

D

ániel élő kapcsolatban van az Úrral, most láthatjuk, hogy nem csak a bajban kiált Istenhez, hanem már korábban is figyelt Rá (Dán 7,1-17). Isten nem egy vészmegoldás volt számára, amit akkor vett igénybe, amikor semmi más nem segített. Amit most olvasunk, azt megelőzte az oroszlánveremben átélt szabadítás. Tehát Dániel mindig Istenre van hangolva, figyel felfelé, és bármikor megszólítható. Most álom által szól hozzá az Úr.  Legyek mindig megszólítható, legyek érzékeny az Úr szavára. Hogyan? Gyakorlás által. Minél többet figyelek az igére, olvasom azt, és sok időt töltök elcsendesedve, megtanulom meghallani az Urat. Jó, ha a környezetünket is elcsendesítjük, mert zajban nehezen halljuk az Úr szavát. Csöndben könnyebben észrevesszük, amit mond. Mert csöndben a hangok is erőteljesebbekké válnak. Ki lehet ezt próbálni. Ha egyedül vagyunk a szobában, és semmi sem működik, meghalljuk a légy zümmögését is is. Az udvaron pedig meglátjuk azt is, amit zajban nem veszünk észre. Isten szól hozzánk, de meg is kell azt hallanunk. Ezért tehetünk is.

Hatalmas álom volt ez. Előremutatott a világtörténelem alakulására. Tulajdonképpen megmutatta, milyen is az ember. Arra is rádöbbent, hogy életmegoldást ne emberektől, eszméktől, rendszerektől várjunk. Miért? Mert az emberrel baj van. Mi a baj? A bűn, ami átformálta a szívét, elszakította Istentől. A bűn sátán eszköze. Általa távolít el egyre jobban az Úrtól, és azt suttogja: nincs Istenre szükséged, mindent megoldasz te Nélküle is. Sőt, eljön az idő, és olyan leszel, mint Isten. Időnként rátesz még egy lapáttal, és azt mondja: minden rossznak Isten az oka.

Isten kijelenti Dánielnek a valóságot. Az ember Isten nélkül mindig hatalmaskodik, rombol, pusztít. Állati természet és indulat tör fel a birodalmakból. Mindig mindent meg akar egy birodalom szerezni. Mindenki fölött egy valaki akar uralkodni. Jó azonban tudni, hogy eljött az Úr Jézus Krisztus, és ezeket a pusztító, gyakran állatias indulatokat képes megfékezni. Sőt, ha én magam látom ezt a szívemben, Hozzá fordulhatok segítségért, és Ő megszabadít. Újjászül, és új természettel ajándékoz meg.

Ne emberekben bízzunk, hanem mindig Isten drága kegyelmében. Az Úr kijelentette, hogy birodalmak mindig lesznek, és a lényegük sem változik soha. A változás inkább a kegyetlenségekben nyilvánul meg. Nem az ember, nem egy nagyhatalom oldja meg az emberiség problémáit, és a sajátunkat sem, hanem egyedül az Úr. Az ige rámutat: ne keseredjünk el, amikor azt látjuk, nem jobbá formálódunk, hanem még rosszabbá. Miért? Mert Isten nem hagyja magára az embert. A trónon Ő ül, és uralkodik. Az Ő trónja soha nem dől meg. Elküldte Fiát, Jézust a földre,  Ő a mi reménységünk. Az elszeretetlenedett világban is van remény és esély. És ez Ő. Ő tud rajtunk segíteni. Azt mondta, hogy menjünk Hozzá bátran, keressünk, zörgessünk és kérjünk. Jöhetünk, ahogy vagyunk, Ő nem küld el. És a legnehezebb problémára is van megoldás. Ha viszem összetört életemet, gyógyulást élhetek át. Minél inkább megismerem Őt, Lénye és igéje átjárja szívemet, meggyógyul az a sok seb, amit a bűn okozott. Az ige hoz rendbe. Nemcsak tüneti kezelést ad, hanem beleintegrálja az életünket Jézusba, és így a mindennapokban már Hozzá tartozunk. Nem a körülményektől függünk többé, hanem egyedül Tőle. Dánielt sem a körülményei határozták meg, hanem a hite.

Mivel az Úré az egyetlen hatalom, amely nem szűnik meg, és aminek nincsenek korlátai, mindig tapasztalhatom jelenlétét és áldását. Isten országában biztonságban vagyok. Mert bár a testet megölhetik, de a lelket nem. És aki a Fiúban hisz, annak örök élete van. Az is biztonságot ad, hogy követhetem az Urat, mert erre hív. Nem csupán pillanatnyi kezelését ad, csillapítja a fájdalmat, hanem egy új életre hív el. Mindenem az Övé, és így megszűnik az aggódás, mert tudom, kihez tartozom, és az Ő uralma alatt jó helyen van az életem. Jézust keresztem felvéve követhetem. Ezt kéri, vegyük fel a keresztünket, vagyis haljunk meg a magunk akarata, elképzelése számára, és engedjük, hogy mindenben Ő legyen a minta. Engedjük az Úr tervét megvalósulni életünkben.

Pál visszaemlékezik arra, amikor Thesszalonikába értek az evangéliummal (1Thessz 2,1-12). Filippiből mentek hozzájuk, ahol megbotozták és bebörtönözték az apostolt. Azonban nincs benne tüske, nem azt mondta, ha ezzel jár Krisztus tanítványsága, nem csinálom tovább. És nem is sajnáltatta magát, hanem a győztes Úrról tett bizonyságot.

Az Úr Jézus követése ebben a világban nyomorúsággal, bántalmazással is járhat. De ezekben megtapasztalhatjuk az Úr kegyelmét és erejét, amint azt Pál is tapasztalta Filippiben. Sokan megismerhették a Megváltó nevét, és átélhették szabadítását. Mert Ő a mi gyengeségeink által mutatja meg erejét.

Jó látni, hogy Pál apostol soha nem az emberek véleményére figyelt. Nem azt nézte, ki mit szól hozzá, hanem mindig Jézusra emelte tekintetét. Ha elismerést keresünk és várunk, az hátráltja a munkát, és el is keserít. Az Úrra nézzünk, és akkor nem csüggedünk el, mert Ő is szenvedett. Őt sem értékelték, de soha nem ez foglalkoztatta, hanem az, hogy elvégezze, amivel az Atya megbízta. Ha másokra, vagy hátrafelé figyelünk, nem vagyunk alkalmasak Isten országára. Aki hátrafelé tekintget, elesik.

Ábrahám se másokra figyelt, nem sajnálta, hogy elindult az Úr szavának engedelmeskedve, hanem felemelte tekintetét, és kitárta szívét az Úr előtt. A mélypontokon Isten mindig megerősítette. Veled vagyok, ne félj, megáldalak. És Ábrahám ment tovább, és eljött az idő, amikor az ígéret beteljesedett. Menj Vele tovább!

Ebből az üzenetből meglátjuk: az életünk bizonyságtétel. Szavaink hitelességét életvitelünk adja meg. Úgy éljünk, hogy életünkön keresztül Isten országát lássa meg a környezetünk. Az Úr rajtunk keresztül teszi láthatóvá országát. És ezt látva nyújt reményt és vigasztalást a bűn rabjainak, az elcsüggedteknek. Azt üzeni, hogy ahogyan a hívő tanítványok életét mássá tette, úgy azokét is újjá tudja tenni, akik még vergődnek az ördög rabigájában. Urunk legyőzte az ördögöt. A tanítványok élete az Úrra kell, hogy mutasson. Nem elméletet tanítunk meg, hanem egy új életformát, egy élhető életformát mutatunk fel. Isten országában kiteljesedik az élet, jövőképet kapunk, mert nem ér véget néhány évtized után. Jézusban és Jézussal örök életünk van.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.