Az ige munkálkodik

A

 második látomást kapja Dániel Bélsaccár király uralkodása alatt (Dán 8,1-14). Az Úr csodálatosan felkészíti általuk a fogságban élő gyermekeit. Mert minden álom, látomás elsősorban Isten népének szól. Őket erősíti. Ne féljenek, mert a birodalmak ideje lejár. Nincsenek a látszat ellenére sem kiszolgáltatva, Isten  akarata fog végbemenni. Jó üzenet ez nekünk is, ne a számunkra hatalmasnak tűnő dolgokra figyeljünk, mert Isten uralkodik. Jézussal győzhetünk, a probléma Általa megoldódik.

Azonban ezek az üzenetek a királynak is szólnak, előre szólnak: hatalma és országa megmaradása attól függ, hogy megalázkodik-e Isten előtt. Ezeknek a véres eseményeknek nem kötelező megtörténniük. Semmilyen szenvedésnek, katasztrófának nem kötelező megtörténnie. A gonosz ugyan végzi munkáját, és a bűn is rossz irányba terel, de Isten keres, szól, és ha meghalljuk a szavát, és Rábízzuk dolgainkat, sok minden alakulhat másképp. Izráel népe is, amikor Istenhez visszatér, elmarad az ítélet. Isten közelében már nem erőszakban, fegyverben gondolkodunk. Ahol az Úr Jézus jelen van, ott az Ő szelídsége érvényesül. Az Úr tanítványai, országának polgárai már nem pusztítani akarnak. Ők összeszedik még a maradékot is, mert jó lesz másnak. A régi természet, a világ sodrása azt mondja, ne hagyj maradékot, taposd azt szét. Ha nem tudod te hasznosítani, ne legyen másé se. Mit kezdek a maradékaimmal?

Kos és bak képében lát két birodalmat. A kos a médek birodalmát jelzi, amely legyőzhetetlennek, megdönthetetlennek képzeli magát. Azonban Isten másképp dönt, a magasan lévőt porba dönti, jön egy új birodalom. Mindezzel Isten üzen népének: ne féljetek, nincs olyan hatalom, amely meg ne dőlne. És még akkor üzen, amikor ez a birodalom hatalma teljében van. Nem utólag mondja Isten: látod, nem kellett volna félned vagy meghódolnod. Előre szól: ne a félelem vezessen, és soha ne gondold, hogy egy társadalmi formációnak vagy gazdasági helyzetnek soha nem lesz vége. Véget ér a jólét időszaka is. Isten országa soha nem ér véget. Az Úr örökké uralkodik.

Egyik hatalom jön a másik után, lényegükben azonban nincs változás. A kecskebak is földre dönt és megtapos. Mennyire más a mi Urunk Jézus Krisztus, nem földre dönt, hanem lehajol azokhoz, akiket ez a világ a sárba tapod. Azért jött, hogy a mélységben lévőket kihozza onnan. Ő talpra állít. Ne veszítsd el a reményt, ha ledöntött egy betegség, az élet különféle dolgai, és nem tudsz kijönni belőlük, nézz az Úrra. Ő fel tud emelni, úgy érkezik, mint irgalmas samaritánus. Nem azt nézi, mi okozta a sebeket, hanem megtisztítja azokat, bekötözi, és törődik veled. Ő maga szerez sebeket, hogy általuk meggyógyuljunk. Vére tisztítja meg szívünket a bűntől.

Ez a birodalom akkor ér véget, amikor a csúcspontján van. Ráadásul hirtelen, nem fegyverek győzik le, hanem a legnagyobb ellenség, a halál. A leghatalmasabb uralkodó sem tud a halállal mit kezdeni, de Isten legyőzte őt, a Fiú feltámadása által. A legnagyobb emberi vezetőnek is véges a hatalma. A gazdagság sem tud a halállal szemben megoldást adni, csak egyedül Jézus. Hit által fordulhatunk Hozzá, és részesedhetünk győzelmében. Az élet igazi megoldása a Jézusban való hit és az Ő követése. Ő jó irányt mutat, célba vezet.

Isten gyermekei mindig céltáblák. Amikor élik is hitüket, és nem azonosulnak a világgal, és nem szolgálják azt ki, akkor támadásnak vannak kitéve. Tulajdonképpen, ha jól végiggondoljuk, az üldözés azt jelzi: él az egyház. Amikor nincs üldözés, lehet, hogy már nem élünk, hanem a világ életmódját követjük. Ne féljünk, mert a támadás idején is jelen van Úr. Ezekkel is ébresztget és formál. Nem hagyja övéit magára, le fog telni a nehéz időszak is. Urunk megpróbálja hűségünket, hogy baj idején is bízunk-e Benne, Őt keressük mindig, vagy csak akkor, amikor jól mennek a dolgok?

Mivel tegnap a mai részhez írtam, most a tegnapi igét nézzük meg (1Thessz 2,13-16). Pál hálás Istennek, mert ezek az emberek a Pál által hirdetett beszédet Isten igéjeként fogadták. Pál beszédéből kihallották magát az Urat. Megtapasztalták a Szentlélek erejét. Ezért nem azt mondták, csak egy zsidó rabbi szól, nem kell vele törődni, hanem megrendültek, mert felismerték: Isten szól hozzájuk, maga a Feltámadott Jézus van jelen az ige hirdetése által, és ők komolyan vették a szavát. Megrendülve bízták az Úrra az életüket. Mindez azt üzeni, nem mindegy, hogyan olvasom és hallgatom az igét. Több-e nekem a Biblia emberi alkotásnál? Úgy veszem-e kézbe, hogy ez Isten hozzám szóló írása? Nekem szól az Úr.

Mindig úgy induljak a gyülekezetbe is, hogy ott nem egy ember fog beszélni hozzám, hanem rajta keresztül az én Uram. Ő van jelen, és azért vagyok én is ott, mert Vele akarok találkozni. Az Istentisztelet és a csendes óra is Isten világával köt össze. Annak áldását és atmoszféráját hozza a földre. A menny légköréből léphetek az emberek közé. Valahogy úgy indulhatunk az Úrral való találkozás után, ahogyan Jézus lejött a hegyről. Látszott rajta az elváltozás, az, hogy Isten jelenlétében volt. Ezzel a kisugárzással indulhatunk az Urat szolgálni ma is. Mert a hívő ember élete mindig és mindenütt szolgálat. Nemcsak az igehirdető a szolga. És   a szolgálat nem szorítkozik az istentisztelet idejére. A bennünk élő Úr hatni akar, mégpedig ott, ahol vagyunk. Munkában, otthon, betegágyon, örömben és bánatban. 

Az ige munkálkodik bennünk. Aki kinyitja a szívét az Úr szava előtt, az megtapasztalja, hogy az ige hat. Munkát végez bennem. Átalakítja a szívem és a gondolkodásom. Új irányt szab az életemnek. Az ige olyan, mint a vetőmag, belekerül szívünk talajába, és nem mindig látszik azonnal, hogy ott van. De elkezd munkálkodni, növekedni, és a maga idejében szárba szökken és termést hoz. Engedjük az igét hatni. Engedjük, hogy mindig beleszóljon a dolgainkba. Isten szava nem az érzelmeinket hangolja, hanem hathatós változást visz végbe bennünk. Kimunkálja a bűnbánatot, új életet ad, és engedelmessé formál. Az Isten nélküli élet lényege az engedetlenség. Nem hallgatok Istenre. Az ige ezen változat, engedelmessé tesz. Felismerem, hogy az a jó, ha hallgatok az Úr szavára.

Igéje szól, Igéje hív

1.  

Igéje szól, Igéje hív,

Szívünkben kétséget csöndesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

2.  

Igéje szól, Igéje hív,

Urunkat követni megtanít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

3.  

Igéje szól, Igéje hív,

Nagy és szent munkára lelkesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

4.  

Igéje szól, Igéje hív,

Mondjon hát hálát a száj s a szív.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

Isten áldásával.