I
|
sten
kijelentette hatalmát ennek a királynak is (Dán 4,1-14). Megrendülten vette
tudomásul, hogy van, Aki az ő kemencéjét is ártalmatlanná tudja tenni.
Nabukadneccar hitvallásnak tűnő sorokat mond, de az előzmény és a folytatás is
azt jelzi, hogy nem hódolt meg Isten előtt. Nem tartja Őt Örökkévaló Úrnak, és nem
bízza Rá az életét. Továbbra is magát
isteníti. A megélt jelek azt a célt
szolgálták, hogy átértékelje életét, és már ne magát tartsa istennek, hanem az
élő Urat, Dániel Istenét. A tűzben jelenlévő Isten a három zsidó ifjú hitét
megerősítette, a királyt pedig döntésre szólította fel. Annyi mindent hallottunk Isten hatalmáról,
tapasztaltuk drága kegyelmét - mit végez el bennünk? Van-e változás? Megtörtént-e
már az uralomváltás?
Hányszor elmondjuk mi is a szép vallomásokat, Úrnak nevezzük Jézust, de
az életünk mást mutat. A valóságban még mindig mi vagyunk az életünk urai. Én
vagyok a középpontban, megsértődöm, haragra lobbanok, ha ezt mások nem
értékelik. Ennek a királynak is még
mindig az énje ül a trónon. Úgy is kezdi
mondandóját, én, és úgy is folytatódik. Nincs hála, mert az előző
vallomás után itt annak kellene következni, hogy a békét és a jólétet Istennek
köszönhetem, az Ő ajándékai ezek. De nem így folytatódik, sőt, az álom is azért
érkezik, mert nincs alázat a szívében, inkább gőg, úgy gondolja, nincs őhozzá
fogható.
Elcsendesedve gondoljuk végig, hogyan is látjuk magunkat? Felismerem-e,
hogy minden Isten ajándéka, és beléptem-e már az Úr országába? Nem elég tudni
róla, be is kell oda lépni. Ez is jellemző a királyra, hogy az élő Istent
utoljára hagyja. Amikor a pogány bölcsek nem tudnak segíteni, akkor fordul
Dánielhez. És nem Dánielnek nevezi,
hanem megmarad Baltazárnál, mert ez az ő istenének a neve. Kiderül, hogy az
eddigi impulzusok, jelek ellenére is megmaradt a bálványainál. A szíve a bálványé, a trónon pedig saját maga
ül. Az álom által ismét szól az Úr. Ma is szól, hanyadjára teszi ezt meg? Adjunk
hálát, hogy ismét küld üzenetet. Elmondja, hogy Ő uralkodik az emberek
birodalmán. Tehát a mi birodalmunk, vagyis az életünk fölött is. Meg kell
tudni, hogy nem azt teszek az életemmel, amit akarok, mert az Úr ajándéka.
Céllal kaptam, felelős vagyok érte. Azért van az életem, hogy megismerjem és
szolgáljam a királyok Királyát, az Úr Jézus Krisztust. Megtörtént-e már ez az
esemény? Ismerem-e Őt, és szolgálom-e?
Pál apostol szépen írja, Krisztus a mi életünk, igen, Ő megtapasztalta,
hogy Krisztus az élete (Kol 3,5-11). Elmondhatom-e már, hogy nekem az Élet
Krisztus? Övé vagyok, és csak Neki élek? Mindennél többet jelent-e Ő nekem?
Bizonyára rávágjuk: igen. Mert egy hívő embernek valóban Ő jelenti a legtöbbet,
valóban Ő az Élet. Hiszen Őáltala kaptunk új életet. Benne újul meg testi,
lelki életünk. Mélyből felsegít, meggyógyítja betegségünket, és megbocsátja
bűneinket.
Azonban nem elég rávágni, hogy Ő nekem az élet, hanem ennek látszódnia is
kell. Miben? Abban, hogy már megöldökölöm, vagyis tudatosan kerülöm mindazt,
ami rabbá tehet, ami Isten törvényével szemben áll. Ez nagyon lényeges, ezek a
területek, amiket Pál felsorol, teszik hitelessé, vagy épp hiteltelenítik az
életünket. Beszélhetünk szeretetről, ha házasságtörés, paráznaság van jelen, ha
a bűnt megtűrjük, vagy telhetetlenek vagyunk. El lehet ezt ütni azzal, hogy
mindenki vétkezik. Igen, még, aki áll, is eleshet, de Pál arról beszél, hogy ez
nem tudatos. Ha az Urat követem, akkor
nem tűröm meg a bűnt, az erkölcsileg nem megálló dolgokat, hanem küzdök ellenük.
Beszélhetünk Krisztus szolgálatáról, ha a pénz vonz minket, és nem tudunk
alkohol nélkül meglenni. Ha megtűrjük a jelenlétét, ha elhallgatjuk, hogy bajok
vannak. Ezek miatt jön el az Isten haragja! És ezt egy gyülekezetnek írja. Mi
azt mondjuk, az áldás jön, de ha ezek a dolgok nem változnak, a harag érkezik.
Mert az Úr áldása nem külső dolgokban, egyházszervezetben, anyagi javakban nyilvánul meg,
hanem tiszta és szent életekben.
Kolosséban már van egy múlt, ezekben éltetek, tehát ezekből szabadultak,
és most már ez nem jellemző. Már nem akarnak erkölcsi vétekben, a bűn
rabságában élni, nemet mondanak rá. De ezt a nemet állandóan ki kell mondanunk.
Ha a fentebb említett bűnökből szabadultak, akkor is van még mitt
eltávolítani. Ne gondoljuk azt, hogy
csak a másikban van hiba. Vizsgáljuk meg a szívünket, hogyan állunk a haraggal,
az indulattal, a gonoszsággal, a káromkodással, a mocskos beszéddel. Gyakran megkísért minket, hogy erre nem
figyelünk, pedig ezek is belülről származnak, és az Úr nem akarja, hogy ott legyenek
a szívünkben. Ő meg akar tisztítani, és
új élettel, új természettel, krisztusi indulattal kívánja betölteni a
megüresedett helyett.
Levetkőztétek az óembert a szokásával együtt. Az óembernek is van
szokása, ezért ezt is el kell távolítani.
Helyette felölthetjük az új embert, aki már Krisztus képmására változik,
újul meg. Aki Krisztusban van, az
állandóan megújul. Növekszik a hitben. Minél inkább megismerjük az Urat, annál inkább hasonlóbbakká
válunk Hozzá. Most már az Ő természete és szokása lesz mérvadó. Levetkőztem már a régit, és Krisztus a minden
mindenekben? Igen, mindenekben Ő lehet
az Úr. Ő tölti be a szívemet, és az Ő természete formál. Vele élhetem az
életem, és győzhetek a régi bűnök és természet felett. Ha Ő a minden, akkor már
nem a rossz győz. Most már nem a bűn a természetes, és nem a világ
életviteléhez igazodom, hanem Isten igéjéhez.
Egek nagy Királya, Magasztalunk téged
1. Egek nagy Királya, Magasztalunk téged, Térjen nevedre dicséret!
Mulandó és gyarló
Életünk átjárja Végtelen kegyelmed árja. Jöjj, segíts, Jóra ints; Rólad
zengjen nyelvünk,
Vígan énekeljünk!
2. Dicsérjed, világom, Alkotód hatalmát, Mindenek felett uralmát! :/:
Hirdesse a csillag
Ránk sugárzó fénye, Mily csodás az Isten lénye! Nagy égbolt, Nap és hold,
Kik ott fen -
nen jártok: Ti is Őt áldjátok!
3. Zengjen minden szívben Boldog hálaének A világ Teremtőjének! :/: Nagy
kegyelmes -
sége Gondot visel rólunk, számon tartja minden dolgunk. Égben fenn,
Földön lenn Ál-
dassék jósága, Nagy irgalmassága!
4. Halleluját zengve, Magasztalva áldjad Krisztus által jó Atyádat! :/:
Ha az Istent élő,
Igaz hittel féled És a szíved Jézusé lett: Boldogság, Üdv vár rád Fenn az
ég honában,
Hófehér ruhában.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése