Az evangélium szerint

A

z Úr a mai ember életét sem látja jobbnak, másnak, mint amit Izráel mutatott fel (Hós 4,1-19).  Ma is elmondható: nincs igazság, nincs szeretet, nincs istenismeret. Mitől is lenne mindez? Magunktól nem rendelkezünk vele. Az Úr Jézus úgy ítélte meg, „szükség nektek újonnan születnetek” (Jn 3,7). Enélkül nem megy. Csak akkor keressük igazán Istent, és lesz az Ő akarata fontos, ha újjászületünk. Amikor Isten számára megszületünk Szentlelke és igéje által, egy újfajta élet kezdődik el. Most már Őreá figyelek, és szava a mérvadó. Izráel népére nem ez volt a jellemző. Hiába tartották magukat Isten népének, letértek az Ő útjáról. Bálványistenekhez fordultak, és ezek kultuszai határozták meg életvitelüket is. Mi határozza meg az én életemet? Hová fordulok tanácsért? Kire nézek fel példaképként?

Izráelben a társadalmi élet fejlődésnek indult, nem azt jelentette az Úrtól való elfordulás, hogy rosszabbul éltek, mint korábban. Egyre jobban éltek, és így elhitték, hogy mindez Istentől van. Tetszett nekik környezetük szabados élete. A bálványkultusz népünnepély volt. Mindent megkaptak, elérhető volt az alkohol, és kultikus paráznaság is együtt járt a termékenységistenek imádásával. Itt nincs az Úrnak törvénye, nem mondja senki, ne paráználkodj, ne kívánd! Itt mindenki azt csinál, ami neki tetszik. Ez a gondolkodás csábította el Izráelt. A mi világunkban is jelen van ez a gondolkodás, sokakat csábít is. Azonban megvan ennek az ára. Ha Isten népe nem ismeri az Urat, elvész. Ha nem járatos az igében, elvész a nép. A megmaradás feltétele az élő Isten megismerése. Ez a legfontosabb. Annyi ismeretre szert tesz a mai ember, de vajon ismerjük-e Azt, Akinek köszönhetünk mindent? Minden az Ő ajándéka.

Azonban amíg szól az ige, amíg lehetőség van gyülekezetbe menni, addig még a kegyelem időszakát éljük. Még ma kereshetjük Istent, és megismerhetjük Őt. Mi már abban a kiváltságban vagyunk, hogy eljött az Úr erre a földre. Szemlélhetjük Őt, és minél inkább megismerjük, annál inkább átformálódunk. Jézusban Istent látjuk. Ő az, Aki utánamegy az elveszettnek, aki megindul lelkében Lázár sírjánál, Aki leoldja a bűn bilincseit. Istennek fáj az ember nyomorúsága, szenvedése. Azért jött el Jézusban, hogy megszabadítson, és országa polgárává tegyen. Isten országában öröm és békesség van. Ott Ő az uralkodó,  törődik népével, gondját viseli.

Egymás után érkeznek a levelek, Pál apostol termékeny író. Vagy mondhatjuk: az Úr Jézus Kriszts gondol az övéire, és küldi számukra az igei eledelt. Mert ezek a levelek hitben táplálják azokat, akikhez eljut. Pál is felismeri: nem elég hitre jutni, abban növekedni és megmaradni kell. És az Úr Az, Aki megtart. Magunktól sem újjászületni, sem megmaradni az új életben nem tudunk. A születéshez is igére van szükség. Az Úr romolhatatlan igéje által születhetünk újjá, és ez az ige tart meg az üdvösségre is. Ezért fontos minél jobban megismerni az Úr szavát. Foglalkozzunk vele minél többet, engedjük, hogy átjárja lényünket. Mert ha bennünk van az ige, akkor fog tanácsolni, utat mutat, amikor nem látjuk jól az irányt.

Krisztus Jézus a mi reménységünk. Igen, aki megismerte Őt, és Rábízta az életét, annak mindig és minden körülmény között Jézus a reménysége. Azt jelenti ez, hogy ne a problémákra, feladatokra nézzünk, hanem Őreá. Mert ha épp le is blokkoltunk, és úgy látjuk, itt képtelenek vagyunk továbblépni, vagy nem tudjuk megoldani a feladatunkat, emeljük fel a fejünket, és nézzünk Őreá! Ő a reménységünk, azt jelenti, hogy nem csüggedek, mert tudom, hogy Ő meg tudja oldani. Dávid körül mindenki a legyőzhetetlen Góliátot látta, ő azonban nem a filiszteusra, hanem az Úrra figyelt. Őt látta nagynak és erősnek, és így győzött. A világ meg akar félemlíteni, hatalmasként terpeszkedik fölénk, elhiteti, hogy legyőzhetetlen. Azonban mi tudjuk az igéből, hogy Jézus győzött a kereszten.

Timóteusnak tévtanításokkal kellett megbirkóznia, ezek sem voltak kevésbé félelmetesek, mint Dávid Góliátja (1Tim 1,1-11). Ma is annyiféle tanítás, ötlet vesz körül bennünket, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket. Nem könnyű kiigazodni a sokféle vallásos és igeinek látszó gondolat között. Pál apostol rámutat: mindent az evangéliumhoz mérjen. Az evangélium a mérőzsinór. Az Ószövetséget is már Krisztuson keresztül értelmezhetjük. Csak azok a tanácsok állnak meg, amelyeket az Újszövetséggel össze lehet egyeztetni.

Az ige megtisztítja a szívünket és a szeretetünket. Kimunkálja bennünk a feltétel nélküli szeretetet. Képessé tesz arra, hogy mentő szeretettel szeressük a bűnöst, és arra is, hogy felmutassuk: egyedül Krisztus kegyelme által van üdvösség. Semmivel nem szerezhetjük meg. Isten kegyelméért mi nem fizethetünk. A bálványkultuszok épülnek arra, hogy az ember ad valamit az istenségnek, és annak fejében elvár valamit. Visz a pogány oltárra áldozatot, és elvárja, hogy ennek fejében jó legyen a termés, legyen gyermekáldás. Az élő Istent nem lehet lefizetni, Ő ingyen kegyelemből kínálja az üdvösséget, az új életet. Ő csak bűnös szívünket kéri, hogy újjá tehesse, és majd megújult életünk hálás szolgálatára vár. De mindezt önként. Isten országában nem működik a valamit valamiért elv. Bár felismernénk ezt, és nem is ajándékokat várnánk Istentől, hanem Őutána vágyakoznánk. Az Ő megismerése mindennél többet ér. Nem valamire, hanem az Úrra, a Vele való élő és rendszeres kapcsolatra van szükségünk.

Új szívet adj

1. Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak teérted ég,

Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, te lakhelyed,

Hol egyedül a te hangod szól,

Mely véled van tele, csak véled van tele.

3. Jézus, a te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

Én is tudom, bűntelen leszek

Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.

Isten áldásával.