Épül az ország

M

egkezdődik a nagy kalandtúra, Izráel elindul majd a tejjel és mézzel folyó földre (2Móz 5,1-23). Még nincs változás, de az első lépéseket megteszik, elmennek a fáraóhoz. A legnagyobb dolgok is mindig az első lépéssel kezdődnek. Engedelmesen megteszem, amit Isten mond. Mózes és Áron megtette, elmentek a fáraóhoz. Ez az időszak a tanulást is magában foglalja. Mit tanulnak? Türelmet! Nem mindig azonnal történnek meg a dolgok. Mózes bizonyságot tesz Isten akaratáról, de nincs azonnal pozitív hatása. A fáraó nem engedi el a népet. Inkább rosszabbodik a helyzet. Most van szükség türelemre, az Úrban való bizalomra. Amikor nem jön azonnal a változás, ne adjuk fel, ne engedjünk a csüggedésnek, hanem hittel tekintsünk az Úrra. Ha Ő megígérte, meg is fogja tenni, de ki kell várni a menetét. Isten nem siet, a fáraó és népe számára is jelez. Őket is keresi, nekik is ki akarja jelenteni magát. Ne siessünk, hanem végezzük türelemmel, amit az Úr ránk bízott. Ő ott is szólni akar, ahol vagyunk, azok számára is ad üzenetet általunk, ahonnan ki akar vezetni.

A fáraó nem engedte el a népet, kudarcnak tűnik Mózes fellépése, csalódás és keserűség van a szívekben. Se szabadulás, se könnyebb szolgálat. Még rosszabb lett a helyzet. Isten akaratát és munkáját nem mindig lehet azon lemérni, hogy sikerül-e a vállalkozás. Mózest is megkísért ez a gondolkodás, de ha így állunk hozzá, akkor feladjuk. Isten akaratát otthagyjuk, mert elsőre nem sikerült, és ami azonnal megy, ami sikerrel jár, azt tesszük. Mai igénk arra mutat rá, hogy így téveszt meg az ördög. Ő gyors eredményt kínál, elhiteti, hogy az a mérce: ha sikerül, akkor az Úrtól van, folytasd, ha nem sikerül, hagyd abba. Ha nincs látásunk, nem bízunk az Úrban, akkor rossz vágányra kerülünk.

A fáraó nem engedi el a népet, mert magát tartja Istennek. Az élő Istent, a Teremtőt nem ismeri. Az elkövetkezendő események által Isten bemutatkozik, megismerteti magát a fáraóval. Rá kell döbbennie, hogy Mózes Istene az élő Úr, és ha Ő mond valamit, azt a fáraó nem képes megakadályozni.

Sátán tervét is megláthatjuk, mert nem változott semmit. Ma is úgy dolgozik, mint akkor. Rájött, hogy csak jól le kell foglalni az embereket, és akkor nem lesz idejük Istennel foglalkozni. Sátán az időnket célozza meg. Olyan elfoglalttá tesz, hogy eszünkbe se jusson jobb után vágyakozni. Elhiteti, hogy a rabság a jó. Úgy lefoglal, hogy nem jut idő gondolkodni azon, hogyan szabadulhatnánk meg, hogyan élhetnénk más életet. Hányan mondják ma is, még meghalni sincs időm, nemhogy istentiszteletre menni. És pont ezt akarja sátán, Istenre ne legyen időd, de meghalni majd lesz, és Isten nélkül, üdvösség nélkül ér a halál. Miért? Mert nem volt idő keresni az Urat. Csak a munkára, a világ dolgaira figyeltünk. Elkap a gépszíj, és tesszük, amit a többség, munka, szórakozás, pénzköltés, és egyre jobban rabokká válunk. Bárcsak eljutna hozzánk Isten hangja, kereslek, szeretlek, meg akarlak szabadítani, mert más életet szántam neked. Mi már tudjuk, hogy el is készítette Isten ezt az utat. Az Úr Jézus az életre, a szabadulásra vezető út.

Mózes az Úr elé áll, elment a kedve. Ő is azt gondolta, hogy megjelenik a fáraó előttm és azonnal elengedik őket. Pedig Isten megmondta, hogy megkeményedik a fáraó szíve. Mint ahogy mi sem azonnal engedünk Istennek. A magunk trónjáról olyan nehezen akarunk lejönni. Meg akarjuk mutatni, hogy mi Isten nélkül is boldogulunk. Az boldogul, aki rábízza magát az Úrra. Mózest közben támadják is, azt gondolják, mindezt ő találta ki. Csak emberi akció. Mózes kérdése is: miért? Ne keseregjünk, ha kezdetben rosszabb lesz, mint vártuk, álljunk az ígéretre. Jó, hogy Mózes Isten elé állt, de ott volt a kezében az ígéret és az ígéretet alátámasztó bot. Isten botja vele van, mégis elcsügged. Ne engedjünk a lehúzó hangulatnak, hanem nézzünk Isten botjára, az igére. Álljunk rá, és erősítsük meg magunkat Isten szavával. Mert az Ő szava megáll.

Isten országa eljött Jézusban, a tanítványok is látják, ahogyan elkezd épülni (Mt 17,22-27). Egy apa és beteg fia az újabb kő, amelyet beépített az Úr. Hit által épül ez az ország. Az Istenbe vetett hitnek nagy ereje van, pedig csak apró magnak látszik. Ezzel tanít az Úr, hogy ne külsőségekre, a hit nagyságára nézzünk, hanem a tartalmára. Ha az Úr Jézusra tekintünk, a lehetetlen is lehetővé válik. Így van ez a mai tanítványok életében? A lehetetlen lehetséges, és így győzelmet aratunk a bűn és a gonosz romboló tevékenysége felett? Isten országa begyógyítja a bűn által okozott sebeket, kiemel a pusztulás verméből, és örök élettel ajándékoz meg.

A teljes kibontakozás szenvedésen és halálon keresztül megy végbe. Nem a régi formákat használja az Úr. A tanítványok is földi királyságban gondolkodtak. Úgy képzelték, lesz egy nagy birodalom, ami a politika szabályai szerint fog működni. Isten országa nem az emberi szabályok szerint alakul. Nem trón, hanem kereszt következik. Jézus meghal értünk, mert halál nélkül nincs élet. És meg kell halnia a régi embernek is, hogy újjá legyünk. A keresztet követi a feltámadás. Jézus valóban Isten, ezt támasztja alá húsvéti győzelme, letörte a halál hatalmát. A tanítványok elszomorodtak, mert csak azt hallják, hogy meg fog halni Jézus, de, hogy feltámad, az már nem jut el a tudatukig. Ne csak a felét halljuk meg annak, amit az Úr mond. És ne csak a rosszabbra koncentráljunk. Gyakran az a baj, hogy csak az igék felét olvassuk és halljuk. Sátán módszere ez, csak a felét idézi. A teljes Írás Istentől ihletett, és erre kell építenünk.

Az Úr formál minket, és rámutat: Ő már nem a régi hagyományokhoz, elvárásokhoz igazodik. Újat hozott, és ebben már nekünk kell Hozzá igazodni. Péter még a régiekhez akar igazodni. Jézus azonban rámutat: Isten gyermekei már más szabály szerint élnek. Sőt, már nem szabályokhoz alkalmazkodnak, a fiak mentesek vagy szabadok. Isten gyermekei szabadok, mert Isten Lelke vezérli őket. Ne engedjük rabságba fogni magunkat, ne szabályok befolyásoljanak, hanem az Úr vezetése határozzon meg. De Jézus a szabadságát nem erőlteti rá másra, a nem szabadtól nem várja el, hogy a szabadság szerint éljen. És azért, hogy a bizonyságtétel továbbra is nyitott ajtóval álljon szembe, megfizeti a templomadót. Azt is meg kell látnunk, mennyire nem függ Jézus a pénztől. Nincs pénze, de amikor szükséges, az Atya gondoskodik róla.

 

 

Úr lesz a Jézus mindenütt

 

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

 

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

 

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

 

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

 

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

 

 

Isten áldásával.