Mindent Istennek!

Isten további útmutatásokat ad népének (2Móz 23,1-33). Általuk teszi őket világító lámpássá. Mert ezeknek a törvényeknek azt kell megjeleníteni, hogy Isten gyermekeinek az élete különbözik más népek életétől. Másképp néznek egymásra, és másképp viszonyulnak egymáshoz, mint ahogy azt a környezetükben látják. Minden tettük és magatartásuk Istenük magatartását tükrözi vissza. Különösen, ha Jézuson keresztül szemléljük Istent, akkor látjuk, hogy ezekben a törvényekben is az Ő szeretete és irgalma nyilvánul meg. Hiszen Jézusban a legelesettebbek felé hajolt le az Úr, a betegeket, a bűnösöket, a megvetetteket kereste, a szegényeknek hirdette az evangéliumot. Senkit nem hagyott ki, minden réteg számára felkínálta kegyelmét, és mindenkivel szóba állt, aki beszélni  akart Vele.

Urunk is azt tette, amit szeretett volna, hogy Vele is tegyenek, ezért azt kéri az övéitől, hogy még az ellenségük eltévedt állatát is adják vissza. Micsoda bizonyságtétel lehet ez a hozzáállás ma is. Krisztus nevében pozitívan viszonyulni az ellenség dolgaihoz is. Ne úgy álljak hozzá, ha megtaláltam, az enyém, miért nem vigyázott rá. Azonban mindez csakis a bennem élő Krisztus által lehetséges.

Ismét hangsúlyozza a hat napon át való munkálkodást, és kiemeli a hetedik napon való megnyugvást. Talán azért teszi ezt, mert ez a legnehezebb. Hat napon át dolgozni, és a hetediken megnyugodni. És ez a hangsúlyos, megnyugodni, nem megpihenni. És ez több, mint a pihenés. A pihenés azt jelenti, nem tudok megnyugodni, valamit a hetedik napon, az Úr napján is tenni kell. Megnyugodni azt jelenti, semmit sem teszek, csak az Úrral vagyok. Nemcsak munkát nem végzek, hanem a felszabadult napot Istennek szentelem. Vele töltöm el, az igében merülök el, figyelem, mit is mond nekem. És ez megnyugvás, testileg és lelkileg. Nemcsak kipihenem magam, hanem feltöltődöm. És a mi töltésünk, a mi energiánk Isten beszéde. Az nem megnyugvás, amit ma látunk, sokan nem dolgoznak, de a hétvégén bevágják magukat az autóba, elmennek máshová, egész nap járnak-kelnek, és még fáradtabbak lesznek, mint voltak előtte. És a lélek marad üresen. Nem véletlen, hogy amikor Pál Athént végigjárta, a sok emberi alkotást látva, Krisztust hirdette. Mert az ember igazi megnyugvása az Istennel való élő kapcsolatban megy végbe. Akik az Úr tanítványai, mutassák be ezt a fajta megnyugvást.

Jó látni, hogy mennyire segíti az Úr a népét. Nem küldi őket magukban, hanem egy angyal is megy velük, aki megőrzi őket az úton. Ez azt jelenti, hogy vannak veszélyek, a gonosz mindig készen áll arra, hogy letérítsen az Úr útjáról, de Isten megőriz rajta. Ehhez az szükségeltetik, hogy hallgassanak a szavára. Nekünk is azt tanácsolja, hallgassunk az igére. Ma a Biblia által szól az Úr, hallgassunk a szóra. Vegyük komolyan tanácsait, és igazítsuk hozzá az életünket.

Isten felkészíti az övéit, a világban fognak élni, de ne éljenek a világ szokásai szerint. Ne imádják isteneiket, és ne cselekedjenek úgy, ahogyan ők. Nagy veszély ez. Átvesszük a nem hívők szokásait, és mi is úgy cselekszünk, ahogyan ők. De az ige világosan kimondja: ne cselekedj úgy, ahogyan ők cselekednek. Vagyis az életvezetésünk minden területen legyen más. Ne engedjünk a divatoknak, ne a reklámokra hallgassunk, hanem mindig az igére figyeljünk. A társadalmak gyorsan változnak, ami tegnap érték volt, az ma már nem. De mi ne így változzunk, hanem Isten igéje által. Amire Isten azt mondja, érték a szememben, tartsuk meg akkor is, ha a világ már túllépett rajta. És ha Szerinte valami bűn és szemét, akkor mi is tartsuk annak, akkor is, ha a világban elfogadott és népszerű.

Az Úr Jézus rámutatott a legfontosabbra, ami nélkül nem léphet be senki az Életre, és ez a menyegzői ruha (Mt 22,15-22). Nem elég a vallásos élet, a templom látogatása, a hagyományok megtartása, a Biblia olvasása, ha nem éltük át a kegyelmet. Ha nem mosott meg az Úr drága vére, akkor még bűneimben vagyok. Ha megvalljuk, akkor az Ő vére megtisztít minden bűntől. Ezt kikerülni nem lehet. Menyegzői ruha nélkül nincs üdvösség. És ezt a ruhát nem nekünk kell beszerezni, el van készítve, csak fel kell venni. Ennyi a dolgunk, amit az Úr elkészített, éljünk azzal.

A farizeusok úgy gondolták, ők rendben vannak, nem kell nekik semmilyen menyegzői ruha. Még, hogy őket kidobják a menyegzőről, hát azt már nem. Jézus ne mondja meg, mit és hogyan, inkább vesszen. Nem magukat akarják megváltoztatni, hanem Jézust szeretnék megfogni.

Ebből a jelenetből kiviláglik, hogy az Úr Jézus életének középpontjában mindig Isten van. Ő nem a pénzre figyel, nincs is Nála. A farizeusoknak a látszattal ellentétben a pénz és a hatalom, a hatalom kiszolgálása a legfontosabb. Ők nem Isten akaratát akarják cselekedni, hanem a nép szeretetét megtartani, és minél több pénzhez jutni.

Az Úr Jézus számára a legfontosabb, az első, add meg Istennek, ami az Istené. Mi az Istené? Minden! Így ez azt jelenti, hogy az életünk is. Adjuk Neki az életünket. Ne csak valamit az időnkből, erőnkből, egy kis sarkot a szívünkben, a lakásunkban, hanem az egész életünket. Adjuk át Neki az uralmat, az irányítást.

AMEDDIG JÉZUS ÉL

1.

Ameddig Jézus él,

Ameddig Ő segél,

Nem bánthat gond és félelem,

Ő van mindig velem.

2.

Jó Pásztor Jézusom,

Vigyáz rám, jól tudom,

Legeltet szép zöld pázsiton,

Ég harmatát iszom.

3.

Mikor leszáll az est,

Sötétje bánt, ijeszt,

Az éjszakában is tudom,

Hogy megvéd Jézusom.

4.

Ha lábam tévedez,

Bánt a világ, sebez,

Jézus szívén a menhelyem,

Ő gyógyírt ad nekem.

5.

Ha Őrá néz szemem,

Úgy megvan mindenem,

Hogy Jézusom szeret nagyon,

Ez a paradicsom.

Isten áldásával.