Sodródsz, vagy követed Őt?

Isten magához hív hetven vént és még néhány kiválasztott személyt, Mózessel együtt (2Móz 24,1-18). Eltávolodnak a többitől, és az Úr közelébe mennek, nem mehetnek egészen oda Hozzá, de közelebb mennek, és leborulnak. Menjünk minél közelebb az Úrhoz és boruljunk le Előtte. A leborulás azt jelzi, elfogadom Uramnak, Ő szab törvényt nekem, és én teszem, amit mond. Az Úr Jézus előtt is leborultak mindazok, akik túlláttak emberi formáján, és segítségül hívták. Leborulással fejezzük ki, hogy feladjuk saját próbálkozásainkat, és Őreá bízzuk magunkat. Mert Isten nem dísz az életünkben, hanem annak Ura és Gazdája. Jézus által Édesatyánk. Az Atya nem az életünk nézőterén akar helyet foglalni, és tapsolni, ha sikerül valami, és sajnálkozni, ha kudarcot vallunk. Isten Jézus Krisztus által maga akarja élni az életünket. Már nem én próbálkozom, hanem engedem, hogy részese legyen mindennapjaimnak. Engedem, hogy a napi tervemet is Ő készítse el.

Jó látni, mennyire komolyan veszi Mózes Istent, mindent följegyzett, amit mondott neki az Úr. Tehát Mózes nemcsak ott volt Isten jelenlétében, hanem szorgalmasan jegyzetelt. Nem engedte, hogy bármi is a földre hulljon Isten szavából. A jegyzetek segítenek az emlékezésben, fel tudja idézni mindazt, amit el kell mondania a népnek. Az írás bizonyítja, hogy Mózes nem kitalálta az egészet. Tehát nem bíz mindent az emlékezetére, hanem megörökíti az üzenetet. Ezzel Mózes nekünk is megmutatja, hogyan javíthatunk a memóriánkon. Jegyzeteléssel. Leírjuk az igehirdetésből, ami megszólított, amit nekem mondott az Úr. Jegyzeteléssel mutathatom meg, mennyire fontos nekem Isten szava. A jegyzetet később is elővehetem, és amit korábban hallottam, az ma is üzenetté válhat.

A nép, amikor meghallja Isten szavát, egyhangúlag feleli: mindazt megtesszük, amit Isten parancsolt. Ebben az emelkedett pillanatban olyan könnyű egyhangúlag azt mondani, mindent megteszünk. Isten jelenléte veszi őket körül, most tele van a szívük félelemmel, megrendüléssel és szeretettel. Hányszor mi is így érzünk, mindent megteszünk, meg is valljuk, vagy istentiszteleteinken énekeljük, de valóban úgy is van? Tényleg tesszük is, amit mondunk?

Mózes maga megy fel a hegyre, és ott a felhő közepében átéli Isten totális jelenlétét. Csak Ő és Isten. Minden zavaró körülmény kizárva. Mózes sem megy felfedezni a hegy szépségeit, hanem csak az Úrral van. Negyven nap és negyven éjjel van a csöndben, és figyel Istenre. Milyen csodálatos ez, csak az Úrral lenni. Kizárom a világot, annak minden zaját, és csak Vele vagyok együtt. Ahogyan a becsukott ablak kizárja a szobából az utca zaját, úgy zárjuk ki lelkünkből a világ minden zörejét, és legyünk csendben Urunkkal.

Mózesnek a jelenlét megtapasztalásához be kellett mennie a felhő közepébe. Ez rajta múlott, Isten odahívta, de neki kellett belépni a felhőbe. Lépj be ma is a felhőbe, légy az Úrral. Tedd meg ezt, tégy érdekében mindent félre, olvasd, hallgasd az igét, és légy Megváltóddal.

A szadduceusok sem akarnak lemaradni, ők is odamennek Jézushoz, és kérdésük is van (Mt 22,23-33). És ez elsőre jó, mert az jó, ha valaki odamegy Jézushoz a kérdésével. Bár mi is mindent Elébe vinnénk. Azonban ennél is lényegesebb a szándék. Miért jövök, mit akarok elérni, mit várok? Ezeknek az embereknek a kérdése okoskodó volt. Nem őszintén kérdeznek, nem választ várnak, hanem saját teóriájuk igazolását. Másrészt nevetségessé is akarják tenni az Urat.

Hogyan jövök? Valóban választ várok? Kész vagyok meghallgatni, amit az Úr mond, és ahhoz igazítani magam? Vagy én is csak saját elképzelésemet akarom alátámasztatni Jézussal, egy igével. Mert sokan vannak, akiknek megvan a döntésük, elhatározták, mit fognak tenni, de kell egy ige, amivel alá lehet támasztani. Ha van igém, azzal mást el tudok hallgattatni. Nézd, Isten mondta. Ami nem volna probléma, így is kellene működni, amiről megbizonyosodom, hogy Isten akarata, azt cselekszem. De nem utólag keresek igét, hanem előre tanulmányozom abban a kérdésben Isten Igéjét, és amikor megértettem, mi az Ő akarata, akkor aszerint lépek. És ezt az akaratot vállalom, akkor is, ha ellentétes korábbi elképzelésemmel.

Mondvacsinált sztorival jönnek Jézushoz, de Ő helyreteszi őket. Első szava: tévelyegtek! És ez nem kis bátorságra vall. Egy vezető politikai párt embereinek megmondja, tévelyegnek. Nem udvariaskodik, hanem elmondja a valóságot. Tévelyegnek. Nem járnak jó úton. Azt is megmondja, mi ennek az oka. Nem ismerik az Írásokat. Tehát nem Isten szava az iránytűjük. Nem keresik Isten akaratát, és ha olvassák is az Írásokat, nem arra hallgatnak, hanem emberi véleményekre. Ha levesszük tekintetünket az igéről, eltévedünk. Az Úr szívünkre helyezi: a legfontosabb ismerni a Bibliát. Mindenben igazodni ahhoz, ami meg van írva. Pál apostol is gyakran mondja, meg van írva. Mindig az írott ige igazította útba.

Az Írás és maga Jézus is határozottan kijelenti: van feltámadás. Ez nem kérdés, nem vita tárgya. Több halottat feltámasztott az Úr, és ezek valóságos cselekedetek voltak. Ha ez a téma érdekli őket, találkozhatnak feltámasztott emberekkel. Az életük bizonyítja Jézus hatalmát és a feltámadás realitását. És ha mindez nem elég, eljön az Ő feltámadásának a napja. Jézus győzött a halál fölött, él, és ezért élővé tudja tenni a holtakat, a lelki holtakat is. És, aki meg akarja ismerni Őt és feltámadásának erejét, az megismerheti. Jézus él, és hat ma is. Életünk minden nyomorúságából ki tud emelni, és átvisz az Atya országába, és ott kiteljesedhetünk. Isten országa csodálatos világ. Egész más, mint az emberek világa. Ott Ő van a középpontban. Az Úr Jézus irányítja Isten országát, és így benne gyógyulás, megbékélés, megerősödés, szeretet, szolgálat, boldog élet található. Isten országának más az életritmusa. Aki oda belép, az kikerülhet a világ sodró erejéből. Mert mi nem sodródunk, hanem tudatosan követjük Jézust. Sodródsz, vagy követed Őt?

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne

téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt

a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, bé-

kességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd talá-

lunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.