Hit által

 

A

 harc eldőlt, Dávid serege győzött (2Sám 18,19-33). Isten az ítéletében is kegyelmes. Ha el is kellett Dávidnak menekülnie, de az Úr megtartotta őt a trónon. Bár Dávid azt is elfogadta, ha Isten már nem engedi vissza és Absolon vezeti tovább az országot.  De ez csak emberi elgondolás, mert Dávidnak van elhívása. Isten Őt választotta, és nem veti el. A bűnnek ugyan van büntetése, de mivel Dávid rendezte az Úrral kapcsolatát, Isten megkönyörült rajta. Ha mi nem szakadunk ki a Vele való kapcsolatból, Isten nem vet el. Elhívását nem vonja vissza.  Sault elvetette az Úr, de továbbra is király maradhatott. Dávidnál nincs elvetés, a következményekkel szembe kell néznie. De Isten megtartja őt a királyságban.

A győzelem után megviszik a hírt a királynak. És ez lényeges, mert ebből láthatjuk meg mi is az evangélium. Győzelmi hír! A király győzött az ellenség felett és ezt meg kell vinni a hátországba. Mivel a király most nincs a helyszínen még fontosabb a hír közlése. Ráadásul a király fia az ellenséges csapat vezére. Tehát el kell juttatni a hírt a királynak, aki nagyon várja a jelentést. Nem mindegy mi a hír. Vége a harcnak, vagy folytatódik tovább, esetleg vereséget szenvedtek, és így bizonytalanná válik a jövőjük. Villám, vagy elhúzódó háború?

A hír annyira fontos, hogy futva viszik el a királynak. Abban a korban nem volt modern technika. Nem lehetett kiposztolni, győztünk! De az is benne van, olyan fontosnak tartják és megtisztelőnek, hogy nem lovon mennek, hanem futva viszik a hírt. Futva mondják el, győztünk! Az evangélium is az Úr Jézus Krisztus győzelmi híre. A világ legjobb és legfontosabb híre. Mi is így látjuk? Készek vagyunk magunkat kockáztatva vinni ezt a hírt? Mindennél fontosabb, hogy elvigyem és elmondjam, Krisztus győzött a bűn és a halál fölött? Húsvétkor is azt látjuk, amikor az asszonyok rádöbbennek, hogy valóban él az Úr, futva viszik a jó hírt a tanítványoknak. Nem lehet késlekedni, minél hamarabb meg kell tudniuk az embereknek, a csata eldőlt.  Mégpedig jól dőlt el, a Király győzelmével végződött.

Ezt a hírt elmondani mindennél fontosabb és nagy megtiszteltetés is. Jutalom jár érte. Ezért jelentkezik Ahimaac, ő szeretné közölni a királlyal, hogy győztek, és így továbbra is trónon maradhat. Ránk is a jó hír, a legnagyobb  hír lett bízva. El tudjuk vinni másoknak? És úgy viszem, mint itt a követek? Futva, hogy minél hamarább a másik emberhez jussak vele. Hiszem, hogy amit az Úr tett, az mindenki számára jó hír? Hiszem, hogy ennek a hírnek az elfogadása által mássá lehetnek az életek? A Jézus Krisztusról szóló örömüzenet azt jelenti, kijöhetünk a bezártságból, vége a menekülésnek, a bujdosásnak, a félelemnek. Jézus legyőzte a bűnt és a halált, valóban szabadok lehetünk. Más minőségűvé válhat az életünk.

Dávid azonban nem a győzelmet, hanem fia halálát látta. Fáj neki fia elvesztése. Valószínűleg fáj mindaz, ami miatt így történtek a dolgok. Azonban most már Isten kegyelmi munkáját kell meglátnia. Isten győzelmet ajándékozott neki. Ez jelzés is, az Úrnak még van terve vele. Még van feladata. Az Úrtól kapott elhívást nem lehet csak úgy átadni. Azt Isten adja, annak, akit kiválasztott. Absolon nem volt kiválasztva, ő maga akarta megszerezni a trónt. Azt is látnunk kell, Dávidban más, Istentől kapott indulat van. Sír a fia halála felett, és nem ujjong rajta. Absolon örömmel vette volna apja halálát. Absolon csak a trónt látta, Dávid a fiát, az embert. Látom-e az embert a dolgok mögött?

Pál elmondta a csodálatos hírt, hit által igazul meg az ember (Rm 4,1-12). Mégpedig minden ember. Nem a tettei, vagy vallásossága alapján, hanem hit által. Azt jelenti ez, hogy elfogadom a halálos ítéletemet, de hit által meglátom és elfogadom Isten felmentő ítéletét is. Miért ment fel? Tettem érte valamit? Jézus Krisztus kereszthaláláért élhetem át, hogy Isten megkönyörül rajtam, szabadon bocsát, és úgy élhetek, mintha nem lettem volna halálraítélt.

Az apostol hangsúlyozza, hogy minden ember hit által igazul meg, a zsidó is. Igen, azok is, akik Izráel népéhez tartoznak, és szövetségben vannak Istennel. Mert nem a kultusz üdvözít, hanem az élő hit. És ezt Ábrahám példájával támasztja alá. Amikor Isten elhívta az ősatyát még pogány volt, bálványkultuszt gyakorolt, nem ismerte Istent.  Azonban, amikor átélte, hogy van élő Isten. Aki beszél, Aki őt megszólítja, hitre jutott. Hit által épített Isten ígéreteire és indult oda, ahová az Úr mondta neki.

Ábrahám nem a saját erejéből igazult meg. Nem azért mert tett valamit, hanem hit által. A körülmetélést is akkor kapta, amikor már hitben járt. Mindez rávilágít Isten országa működésére. Nem azért cselekszek, hogy elérjek valamit. A kegyelem, az üdvösség az nem árucikk. Nem lehet megszerezni. Isten kínálja azt, ingyen, kegyelemből. Tehát csak elfogadhatom, Jézusért. Az a boldog ember, akinek Isten nem tulajdonít bűnt, de ez azért történik, mert megtapasztalom Isten kegyelmét. Meglátom, hogy az Úr Jézus megbocsátja bűneimet és megtisztít, így már egy új életben szolgálhatom Őt. A cselekedetek az új életben jönnek. De ezek hálából fakadnak.  Most már Szabadítómnak élek, szavára hallgatok. Önként és örömmel cselekszem akaratát. Isten kegyelme, a megigazított élet már egy bűn nélküli életformáról szól. Arról, hogy már ismerem Isten akaratát, és egyre elmélyülök benne, és így már nem a régi vágyak, szokások szerint élek, hanem Isten igéje szerint. A megigazított ember Isten tetszésére igyekszik élni. 

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.