Megigazulva

 

D

ávid megtapasztalta az Úr oltalmát és segítségét, Milyen jó, hogy már nem magára támaszkodik, hanem Istenre (2Sám 17,15-18,18). Az Úr ezt tanítgatja nekünk is. Ne magunkban, saját terveinkben, hanem egyedül Benne bízzunk. Istennek Absolon udvarában is vannak emberei, vannak, akik hűek maradnak Dávidhoz, akik nem érdek szerint cselekszenek, hanem szívből. Húsaj tovább adja mindazt, ami történt, elmondja Absolon tervét. Követek indulnak Dávidhoz. Úgy tűnik, minden simán megy, azonban a gonosz mindig résen áll.  Ne feledjük, hogy sátán gonosz, a zűrzavar mestere, és állandóan pusztítani akar. Embergyilkos, ezért úgy kavarja a lapokat, hogy pusztíthasson. A követeket meglátják, ám nemcsak a gonosznak, hanem az Úrnak is vannak emberei. Egy asszonyt használ fel a megmentésükre. Isten csodálatos, mindenféle helyzetben jelen van, megoltalmaz és ad kiutat. Mindez természetesen akkor igaz, ha az Ő ügyéért harcolunk. Mert Absolonra már ez nem volt igaz. Ő nem Isten akaratát kereste, nem az Ő ügyét tartotta szem előtt, hanem a sajátját. Absolon pont azért bukik el, mert nem Isten akarata, hanem személyes ambíciói vezetik. Akkor bízhatunk az Úr segítségében, ha az Ő útján járunk, és az Ő országáért munkálkodunk.

Ahitófel rádöbbent, hogy eddig becsapták, és ő ebben a tévedésben élt. Most döbben rá, hogy nem Isten tanácsa, amit mond. Érdekek mentén haladt, és ezt most nem tudja feldolgozni. Ne arra építsünk, amit mások mondanak rólunk, mert egyszer kiderül, hogy az nem igaz. Mindig Isten véleményét tartsuk szem előtt, keressük, hogyan lát minket az Úr. Isten tanácsa mindig megáll, Ő nem mutat hamis képet, és amit elénk tár azért teszi, mert segíteni akar. Nem engedi, hogy becsapjuk magunkat, de Krisztusban megmutatja azt, akik vagyunk és lehetünk.  Jézusban értéknek lát, és azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus.

Vannak, akik segítik Dávidot, akik a bajban is mellette állnak.  Ezek nem érdekből vannak Dávid mellett, hanem látják elhívatását, ezért a bajban is mellette maradnak. Nem a pillanatnyi ábra szerint döntenek, ők tudják, hogy Dávid Isten választottja, és emellett most is kitartanak.

Dávidot visszatartják a harctól, féltik, védik. Ő most is gondol a fiára. Nincs benne bosszú, ezt a helyzetet is elfogadja az Úr kezéből.

Dávid népe legyőzte Izráel seregét, azonban nagy veszteség érte Isten népét. És ez mind Dávid vétkeinek következménye. Ezenfelül pedig Absolon hatalomvágya, és öndicsőítése. Emlékoszlopot is készíttetett magának. Mindez azt mutatja, hogy nem Isten volt az első az életében Nem Istennek emelt oszlopot, hanem magának. Kinek adjuk az elsőséget? Kinek állítunk emléket, magunknak, embereknek, vagy Istennek?

Meg kell még említenünk Jóáb bosszúját is. Őt sem az Úr igéje vezeti, egy kiszolgáltatott embert öl meg. Dávid a szívükre helyezte, hogy ne öljék meg Absolont, és még nem is csatában, vagy párbajban ölte meg Jóáb.  Ez azt mutatja, hogy nem tette le az Úr elé az Absolontól kapott sérelmeit.  Ne dédelgessük magunkban a sérelmeinket, ne engedjük, hogy haraggá és gyűlöletté hízzanak.  Időben vigyünk mindent a kereszthez, az Úr vére megtisztíthat tőlük.

A harmadik fejezetben Isten röntgenfelvételt mutat az emberről (Rm 3,1-31). És ez mindenkire vonatkozik. Nincs kivétel. Ez az alaphelyzet, így jövünk a világra, távol vagyunk az Úrtól, és az Ő haragja van rajtunk. Azonban az ige elmondja azt is, Isten mindent megtesz, hogy ne maradjunk ebben az állapotban. Ideadta igéjét, ránk bízta az Úr Jézusban Önmagát. Így azután lehetőséget kaptunk arra, hogy megismerjük Őt. Hogyan? Ha elkezdjük keresni. Mert aki keresi az Urat, az megértheti Őt.  Isten Lelke megérteti az igét a kereső emberrel. Elmondja az igazságot, és rámutat, hogy Krisztus által van bűneink bocsánata, megigazulás, új élet. Az Úr Jézus Krisztus által kerülhetünk új és élő kapcsolatba Istennel.

Nincs különbség, írja Pál, mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül. Mennyire más kép ez, mint amit mi látunk. Hiába vagyunk a világ szerint kiválóak, van meg mindenünk, és élünk nagyszerűen, Isten életünkben való jelenléte nélkül, szűkölködünk. Lelki koldusok vagyunk. Olyanok, mint a gazdag ifjú, akinek ugyan világi mérce szerint meg volt mindene, mégis a szívében hiányt élt meg.  Az Úr Jézus hiányzott az életéből, mert Jézus nélkül nem lehet teljes az életünk.

A nincs különbség azt is jelenti, zsidó és pogány is Jézus Krisztus váltsághalála által igazulhat meg. Nem számít a vallásos előélet sem. Egyedül Krisztus segíthet rajtunk.  Az Ő vére tisztít meg, és ez hit által megy végbe. Hit által, ingyen kegyelemből igazulunk meg, Krisztus váltsága által. Tehát nem az számít amit mi teszünk, hanem, amit az Úr Jézus tett értünk. Az életváltozás helye Krisztus keresztje. Ott jöhetünk rendbe Istennel. A kereszten Ő kifizette minden adósságunkat, az Ő halála elégtétel bűneinkért. Nincs más mód, csak a kereszt.

Isten hosszútűrő, mert azt akarja, hogy megismerjük Jézust, és higgyünk Benne. Aki hisz benne, mint Megváltóban, az megigazul. És ezzel elindul a megszentelődés útján. A megigazulást követnie kell a megszentelődésnek. Ez a hitben való növekedés útja. Ez azt jelenti, hogy Ő formál és alakít. Nem elégszik meg azzal, hogy hitre jutottunk, Krisztushoz hasonlóvá akar formálni. Miért, mert igazán a krisztusi emberek hoznak változást a világba. Azok, akik az Ő természetét kapták meg. Az ilyen emberek kapcsolatban vannak az Atyával és megtalálják a békességre vezető utat, és istenfélelemben élnek.

 

 

Mily jó, ha bűntől már szabad

 

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

 

Isten áldásával.