|
D |
ávid menekül, de nincs egyedül, körülötte vannak barátai, azok, akikkel együtt harcolták az Úr harcait (2Sám 15,24-37). Vannak hűségesek, akik nem csak a jólétben tartanak ki, hanem a bajban is. Ezek közé tartozik Cádók pap és a fiai is. Sőt Ebjátár áldozatot mutat be Istennek a szövetségláda előtt. Csodálatos, hogy ebben a helyzetben sem feledkeznek meg az Úrról. A láda Isten jelenlétét fejezi ki, az áldozat pedig bűnbánatot és Isten dicséretét. Ebben a helyzetben is dicsérik az Urat, és az Ő oltalmára bízzák magukat. Húsvét után tovább dicsérjük az Urat? Vagy rohanunk a dolgaink után és megfeledkezünk Róla. Jézus feltámadt, él így állandóan kapcsolatban lehetünk Vele. Munkánkba is vihetjük Őt. Sőt azt kellene, hogy a mindennapi feladatainkba is mindig Vele induljunk. Vihetjük magunkkal az igét, ma már ez könnyen megtehető, könnyebben, mint amikor a szövetségládát vitték magukkal. Ha velünk a Biblia még a nehéz pillanatokban is hallhatjuk az Úr szavát, megtalálhatjuk válaszát.
Dávid visszaküldi a ládát és a papokat Jeruzsálembe. Teljesen az Úrra bízza magát. Nem maga akarja megoldani ezt a helyzetet, hanem elfogadja, azt, amit Isten cselekszik. Tegye velem, amit jónak lát. Mennyire megalázza magát Dávid, teljesen Istenre bízza a dolgok alakulását. Ki tudom én is mondani, tegye az Úr velem, amit jónak lát? Ebben benne van, hogy mindent elfogad, azt is, ha Isten elveszi tőle a trónt. Nem akar mindenáron uralkodni, nem akar mindenképpen tovább maradni. Jó, ha így az Úrra hagyjuk életünket és készek vagyunk elfogadni, ha Úr, befejez valamit, de nyitottak vagyunk a folytatásra is.
A visszatérők reményt is jelentenek az információ áramlásában. Ebjátár és fiai értesítik majd a helyzetről a királyt. Húsaj pedig majd a maga tanácsával meghiúsíthatja Ahitófel tanácsát. Dávid Istenre támaszkodik, az Úr pedig kezébe veszi a dolgokat. Isten mindig cselekszik, nem hagyja magára azt, aki bízik Benne. Még ha reménytelennek tűnnek a dolgok, akkor is bízzunk Benne. Isten lehetőségei mások, mint a miénk. Ezt tapasztalták meg az asszonyok húsvét hajnalán. Mennyire reménytelen volt a helyzet, emberileg elképzelhetetlen volt, hogy még történhet valami, és történt. A világ legnagyobb eseménye, Isten kihozta a sírból az Urat. Amit az emberek lepecsételtek, azt Ő feltörte, és kinyitotta a sírt. Erre csak az Úr képes. Ilyen hatalmas és csodálatos Urunk van. Ezért nem kell félnünk, Számára nincs lehetetlen.
A király betakart fejjel, mezítláb és sírva megy, az Olajfák hegyén vonul, azon a területen, ahol majd az Úr is gyötrődik. Dávid alázattal és bűnbánattal megy. A sírás jelzi, tudja, bűnei miatt történnek ezek az események. Mindez fáj neki. Nem hárítja Istenre a felelősséget, hanem elfogadja Isten akaratát, és ítéletét.
Pál apostol a római gyülekezetnek írja levelét, egy olyan közösségbe, ahol még nem járt (Rm 1,1-15). Ennek ellenére van élő gyülekezet. Hatalmas az Úr! Munkája nincs emberekhez, neves személyekhez kötve. Az apostolok nélkül is eljutott az örömhír a birodalom fővárosába. Hogyan? Hitre jutott embereken keresztül. Voltak köztük olyanok, akik az első pünkösdkor jelen voltak és átélték a Szentlélek kitöltetését. Amikor megbizonyosodtak Krisztus feltámadásáról, átélték bűneik bocsánatát és betöltötte őket a Lélek, visszamentek Rómába. De már nem magukban mentek, hanem vitték a szívükben az Urat. De nem tartották meg a jó hírt, hanem elmondták másoknak, és így az ige terjedt, többen hitre jutottak és megalakult a gyülekezet. Nekik ír most az apostol. Hallott már róluk, egy onnan származó házaspárral munkálkodott is együtt. Isten mindent megtesz, hogy a győzelmi hír eljusson a bűn hatalmában élő emberhez, és így adjon neki lehetőséget a szabadulásra, az új életre. Még mindig van lehetőségünk, de vajon élünk vele?
Elmondja mire is hív el az Úr. Kihív a világból, a bűnből, hogy Őt szolgáljuk. Hívőnek lenni azt jelenti, az Úr Jézus Krisztust szolgálom. Ezt élte át az apostol, és ezt élhetjük át mi is. Mire vagyunk elhíva? Vigyük és hirdessük az evangéliumot. Mondjuk el környezetünkben a jó hírt, beszéljünk a Megváltó Jézusról. Sok ember van nehéz helyzetben, küszködik különféle problémákkal és nem látnak kiutat. Mondjuk el, hogy van megoldás, mégpedig Jézus. Őáltala lehetünk szabaddá.
Az evangélium Jézus Krisztusról, Isten hatalmas Fiáról szól. Feltámadása által Isten Fiának bizonyult Jézus. Tehát az evangélium nem Pál vallási tétele, nem valami, amit meg kell tanulni. Ők megbizonyosodtak arról, hogy Jézus feltámadt és él. Hogyan lehet megbizonyosodni felőle? Úgy, hogy találkozom Vele, hallom a hangját és átélem munkáját az életemben. Ma is, aki igazán keresi Istent, megbizonyosodhat Jézus hatalmáról, arról, hogy Ő él. Megtapasztalhatjuk bűneink bocsánatát és életünk újjá lételét. Jézus hit által Urunkká válik, Akivel naponta kapcsolatban lehetek. Az új élet a Krisztussal való élő kapcsolatról szól. Kapcsolatban vagyok az Úrral? Mindennap élek az igéből?
Jézus az Urunk, ha engedelmeskedünk Neki. Pál hitre és engedelmességre hív. Az a tanítvány, aki engedelmeskedik Urának, mindennap követi Őt, teszi, amit mond. Engedelmes vagyok Jézusnak?
Azt is érdemes meglátni, mi Pál számára az első? A hála. Nekem is a hála az első? Mindenért hálát adok? Hálás, mert híre van a rómaiak hitének. Van híre a hitemnek? Tudják, hogy Krisztushoz tartozom? Lehet tapasztalni, hogy Jézus tanítványaként élek? Miért szeretne Rómába eljutni Pál? Nem azért, hogy megismerkedjen a város nevezetességeivel, hanem azért, hogy lelki ajándékokkal megerősítse őket. Ő a gyülekezethez készül, és visz nekik abból, amit az Úrtól kapott. Mi erősítjük egymást az Úrtól kapott ajándékokkal?
EL SADDAJ
Kar
El Saddaj, El Saddaj, örök élő Adonai,
Eltelnek évezredek, és Te nem változol meg.
El Saddaj, El Saddaj, örök élő Adonai,
Rólad szól a szív és száj, El Saddaj.
1.
Te alkottad az eget, napot, földet, vizeket,
Ábrahám fiainak Te jelöltél ki utat;
Szóltál, feltámadt a szél ott, a Veres-tengernél,
S néped száraz lábbal kelt át.
Kar
El Saddaj, El Saddaj, örök élő Adonai,
Eltelnek évezredek, és Te nem változol meg.
El Saddaj, El Saddaj, örök élő Adonai,
Rólad szól a szív és száj, El Saddaj.
2.
A pusztában vezettél, megbékélést üzentél,
Kenyereddel tápláltál, sasszárnyakon hordoztál.
Mi nem értettük szavad, elvétettük az utat,
De Te mégis elértél, és Tiednek neveztél.
Kar
El Saddaj, El Saddaj, örök élő Adonai,
Eltelnek évezredek, és Te nem változol meg.
El Saddaj, El Saddaj, örök élő Adonai,
Életem kezedben már, El Saddaj.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése