Absolon megosztotta Izráelt, egy részük mellé állt, ám többen megmaradtak a Dávid iránti hűségben (2Sám 19,9/b-15). A hűségesek győzelmet arattak Absolon felett. Dávid fia meghalt, és Izráel törzsei király nélkül maradtak. A vesztesek elmenekültek, és nem tudták mire számíthatnak. Izráel most döbbent rá, hogy rosszul döntött, a megtévesztésre hallgatott. Mert Absolon megtévesztette őket, szépnek látszó dolgokat ígért, majd ő meghallgatja az embereket, elhitette, hogy apja nem alkalmas az uralkodásra, hanem csak ő egyedül. Sátán ugyanígy elhitet, meg akar győzni arról, hogy nem Jézus a király, hanem ő. Sátán meghallgatást, igényeink kielégítését és szép jövőt kínál. Azonban ennek mindig vereség a vége. Aki elfogadja ajánlatait kiszolgáltatottá, rabbá válik. Azonban eljött a valódi király, Aki nem ígérget, de megszabadítja azt, aki segítségül hívja. És valóban teljes életet ad. Ő nemcsak ígér, hanem életét adja értünk, majd gondoskodik az övéiről.
Mivel hagyták magukat megtéveszteni vereséget szenvedtek. Miért is történt ez meg? Mert kihagyták Istent a számításaikból. Csak emberi tervekre figyeltek, és nem gondoltak arra, hogy Izráelben másképpen mennek a dolgok, mint más országokban. Itt nem a nép választ királyt, hanem Isten, mert valójában Izráel Isten népe. Igazából Isten a király, csakhogy őseik lázadtak, királyt akartak, és Isten megengedte nekik. Azonban láthatjuk ebből sok kalamajka támadt. Már Saul hűtlen és engedetlen lett Istennel szemben. Dávid Isten szíve szerint való király volt, de őt is legyőzték a test kívánságai. Dávidot azonban Isten hívta el, és ő szem előtt tartotta, hogy az ő uralkodója Isten. Tehát Dávid úgy élte meg a hatalmát, hogy fölötte is vannak, elszámolással tartozik Istennek. Amikor Absolon színre lépett, az emberek nem kérdezték meg Istent, akar-e királyváltást? Izráel Isten nélkül, és Isten helyett választott. Amikor magunk akarunk királyt, az mindig azt jelenti, hogy Isten helyett választunk. Nem akarjuk, hogy az Úr uralkodjon felettünk. A bálványok, a világ szokásai, mind Isten helyére törekednek. Amikor nem Isten ül életünk trónján, abból mindig bajok származnak. Ki ül a trónon? Az Úr Jézus vagy én, esetleg ennek a világnak az istenei? Isten Jézust adta királynak a számunkra. Ő az Úr, és az első gyülekezet tagjai ezt így is gondolták. Teljes szívükből imádták az Urat, és a világ előtt is megvallották, hogy Jézus az Úr.
A vereség után civakodnak, de már kezdik végiggondolni a dolgokat. Meg kell látni, hogy Dávidot választotta Isten, és az életén áldás volt. Vannak, akik ezt meglátják, felismerik, hogy ő győzte le a filiszteusokat és csak azért került le a trónról, mert elmenekült az ellene támadó Absolon elől. Igaz Isten megítélte őt bűnei miatt, de nem vonta meg tőle irgalmát, nem vette el tőle a királyságot. Felismerik, hogy vissza kell hívni a királyt. Van, amikor nem arra kell várni, hogy Isten külön kijelentse akaratát, mert már korábban megmondta, csak végig kell gondolni a dolgokat. Izráel ezt teszi.
Dávid a papok által küld üzenetet Júda véneinek, meg kell látniuk, Isten Dávid pártján áll. Nem váltotta le, nem kent fel mást, Dávid a király. A nép megértette Isten akaratát és küldik az üzenetet: „Térj vissza!” Csodálatos üzenet ez, ezt kell nekünk is végre üzenni az Úr felé, „Térj vissza!” Azt kell kérnünk, hogy térjen vissza az életünkbe, hiszen elszakadtunk Tőle. Még az Édenben letaszítottuk a trónról, de még visszahívhatjuk, még át adhatjuk az uralmat Neki. Úgy is a miénk lehet ez a kérés, hogy várjuk Őt vissza. Teljes szívből hívjuk és várjuk Őt, ahogyan az első keresztyének is várták. Hiszen Isten gyermeke már nem e világhoz kötődik, mi Isten országának a polgárai vagyunk. Várjuk a Királyt!
Az apostol határozottan ír, megigazultunk, békességünk van (Rm 5,1-11). Nem bizonytalan, nem azt mondja, lehet, meg bízunk benne, hogy majd üdvözülünk. Nem, ő határozottan vallja, hogy aki Krisztussal rendezte az életét, akit a vér megmosott, azt Isten igaznak fogadja el. Azzal szemben nincs követelése, mert azt az Úr Jézus a kereszten elrendezte. Aki bűnbocsánatot nyert annak békessége van. Megbékült Istennel. Ez a megbékülés az Úr Jézus áldozata által megy végbe. Érte békül meg velünk az Úr.
A kegyelemhez Jézus az út. Nem dolgozhat meg érte senki, nem szerezheti meg senki. Jézus által lehet a miénk. Ez a kegyelem az Úrnak az életébe került. Ingyen van, de sokba került Neki. Jó látni, hogy ez a kegyelem stabil, erre rá lehet állni, és aki rááll az nem bizonytalan. Reménységünk van az örök élet felől. Pál trombitája biztosan zeng, nincs benne semmi bizonytalanság, mert nem magára, hanem Isten ígéreteire épít. Tudja, hogy amit Isten ígér azt meg is teszi. Ő nem húzza el előttünk a mézes madzagot. Aki hitben jár, és a megpróbáltatásokban is állhatatos, az célba ér. Isten megpróbálja a hitünket, a próba kipróbálttá tesz. A próbák közepette a Szentlélek tart kapcsolatban Istennel. A Szentlélek által árad a szívünkbe Isten erőcsomagja, ez pedig az Ő szeretete, végül is Önmaga.
Nagyszerű üzenetet olvasunk, Krisztus időben halt meg értünk. Ő nem késik, megmentő szava időben érkezik. Nem rajta, hanem rajtam múlik. Elfogadom-e kinyújtott kezét, elfogadom-e kegyelmét? A kereszten a Vele együtt megfeszített két lator is átélte értük, bűnösökért halt meg Jézus, de csak az egyik hívta Őt segítségül. Aki segítségül hívja, azt megmenti a haragtól. Istennek van haragja, és ez a harag meg fog nyilvánulni a bűn felett. Azonban, akik megbékültek Vele Krisztus által, nem éri a harag, azoknak üdvösségük van.
Áll a Krisztus szent keresztje
1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom
üdvösségemet.
2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad:
Békesség van énvelem.
3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fénye-
sebb lesz szép napom.
4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békessé-
ged ott keresd!
5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom
üdvösségemet.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése