Iránytű

 

D

ávidot hazahívták, és ő indul is vissza a fővárosba (2Sám 19,16-20,26). Simei is elébe jön a királynak, az az ember, aki menekülésekor gyalázta őt. Most leborul előtte, és kegyelmet kért. Simei látta, hogy megfordultak a dolgok, és ehhez alkalmazkodik. Ő a jó alkalmazkodó, mindig tudja, mit kell tennie a talpon maradáshoz. Nem szívből cselekszik, hanem érdekből. Sokan gondolják a lényeg a jó helyezkedés. Jókor legyünk jó helyen. Simei is így gondolkodik. Nem figyel Istenre, taktikázik, arra figyel hol éri meg neki jobban. Absolon mellé állt, de mivel ő halott váltani kell.  Mi van a szívünkben? Az Úrnak való öröm és hála, vagy csak a helyezkedés?  Sokan aszerint váltanak, ahogyan az élet megkívánja. Nincs meggyőződésük, csak elvannak. Ez a Simei is csak érdekből cselekszik, nem látja Dávidban Isten választottját. Simei most sem tartja Dávidot az Úr felkentjének, csak az életét menti. Alakoskodik, szerepet játszik, mert most erre van szükség. Milyen jó, amikor ezeket a szerepeket letesszük, és meglátjuk Isten tervét. Aki találkozik az Úrral, az nem ingadozik, és nem csapódik ide, oda.

Dávid emberei meg akarják ölni, mert számukra Dávid Isten felkentje, de látják, hogy Simei nem így gondolja ezt. Szívükben bosszú van. Úgy vélik törleszteni, kell. Ez azonban nem Isten gondolata. Dávid felismeri Isten akaratát, meglátja, kegyelem, hogy továbbra is király lehet, azért kegyelemben részesíti Simeit. Dávid már látja Isten Lényét, tisztában van az Úr kegyelmével.  Másrészt meglátja, hogy ő is hűtlen volt Istennel szemben, megérdemelte volna, hogy Isten elvegye tőle a királyságot, ám az Úr megkönyörült rajta. Ezt a könyörületet gyakorolja most Dávid. Aki látja, hogy maga is kegyelemreszoruló ember, az kész megbocsátani az ellene vétkezőnek. Az Úr Jézus is megbocsátott Péternek, és azt tanította, hogy az övéi is bocsássanak meg az ellenük vétkezőknek.

Barzillaj is jön a király elé, de ő nemcsak most jön, támogatta, segítette Dávidot amikor menekült. Vannak hűségesek, akik látják Isten választottját, és kitartanak mellette a nehéz időben is. Aki Dávid mellett kitart, az tulajdonképpen Istenhez hűséges, mert ő az Úr választottja. Isten nem változtatott döntésén, nem vonta vissza Dávidtól elhívását.  Barzillaj ezt látta és vállalta nyomorúságában is a királyt. Nem állt a friss erő mellé, volt hitbeli látása. Nekünk is hitbeli látásra van szükségünk, és a Szentlélek munkája által ez lehetséges. Azért adja Isten az igét, hogy ne rohangáljunk ide, oda, hanem tartsunk ki hitben az Ő akarata mellett. Ne emberekhez, az időkhöz, hanem mindig az igéhez igazodjunk.

Dávid hálás Barzillajnak, meghívja őt Jeruzsálembe. De ez az idős ember nem akar teher lenni. Nem jutalomért, hanem Isten ügyéért cselekedett.  Ez az ember valóban bölcs és józan. Látja, hogy idős, nem csapja be magát, tudja, hogy csak teher lenne. Amit tett Istennek tette, nem vár érte jutalmat.  Milyen jó, őszintén és érdek nélkül, szívből az Úrnak szolgálni.

Azonban a gonosz soha nem nyugszik. Mindig széthúzást generál és az Úr felkentje ellen lázít. Bikri istentelen ember. Ez azt jelenti, hogy nem Isten a tekintély számára. Nem veszi figyelembe Isten akaratát, nem akarja elfogadni, hogy Isten Dávidot választotta. Sátán könnyen megtalálja azt, akinek a szíve nem az Úré, és felhasználja céljai elérésére. Vannak, akik hallgatnak rá. Dávid felismeri a veszélyt és cselekszik.  Tekintély-e nekem Isten szava? Alárendelem-e magam neki?

Dávid emberei között is kifejti hatását a gonosz.  Jóáb bizalmatlanná válik Amászával szemben, aki nem érkezik vissza időre a királyhoz. Láthatjuk, hogy aki nem rendezi életét az Úrral, nem szabadul régi természetétől, az nem változik. Telhetnek az évek, de az sem segít. Jóáb megmaradt bosszúálló. Leszámol Amászával. Ő sem Istenre bízza a dolgokat, hanem a saját kezébe veszi azokat. Nem Isten Lénye, hanem a leszámolás hajtja.  Mi hajt? Milyen indulat mozgat. Pál azt írja, hogy a tanítványokban az az indulat legyen, ami Krisztus Jézusban is megvolt.

Pál apostol elmondja, egy ember Ádám által jött be a bűn és a halál a világba (Rm 5,12-7,13).  Minden problémánk oka az a bűn, ami az Istentől való elfordulás eredménye. Az ember tudatosan nem Istenre, hanem a sátánra hallgatott. Így azután a bűn nyitott ajtóra talált, megfertőzött, és átterjedt minden emberre.  A bűn által belépett Isten nagyszerű világába a halál is.  Most már van pusztulás, és véges a földön az élet. Sátán célja, hogy az embert örökre elpusztítsa. Lázadóvá teszi Istennel szemben, és általa igyekszik célt érni. Az ember ma is lázadó. Nem hajol meg az Úr előtt, hanem önmagát imádja. Az embernek nincs megoldása a bűn ellen. Semmilyen orvosság, vakcina nem használ. Sőt a tudás, és a jólét sem. Egyedül Istennél van megoldás. Mégpedig Krisztus az, aki megoldást hozott. Jézus Krisztus által Isten kegyelmi ajándéka válik elérhetővé hit által.

Pál elmondja, hogy aki megvallja bűneit és megkeresztelkedik, az Krisztus halálába keresztelkedett meg. Aki hitből keresztelkedett meg, annak a régi embere meghalt, és új emberré vált. A keresztség a régi, bűnös emberünk halálát fejezi ki. A régi meghalt, és egy új ember támadt fel. Ez az ember most már az Úrral él. Tehát itt nagyon mély és komoly dolgokról van szó. Az a kérdés meghaltam e már a magam számára, és élek-e már a Krisztusnak? A Vele való élet azt jelenti, már nem a bűnnek élek. Krisztust követem és Isten akaratát cselekszem.

Pál határozottan írja, aki Krisztusban van, annak ne uralkodjon a bűn az életében. Már nem a bűn, hanem Krisztus uralma alatt élünk. Ez az uralom meg kell, hogy látszódjon a mindennapjainkban. Nem is akarunk már a bűnben élni, mert a bűn megfizeti a zsoldját, ez pedig nem más, mint a halál. A bűn mindig halállal fizet. Isten azonban kegyelmi ajándékot készített, ez pedig az örök élet. Az örök élet Krisztus kegyelme által lehet az enyém. Aki meghalt a bűnnek, és feltámadt az Úr szolgálatára, megkapja az örök élet ajándékát. Ez az élet ingyen van. A kegyelem ingyen van, de Istennek sokba került, Fia halálába.

Aki meghalt a bűnnek az most már nem a törvény szolgaságában van, hanem a Lélek hatalma alatt. Így azután a Lélek által egy új életet élhetünk. Ez nem azt jelenti, hogy a hívő mivel nincs törvény alatt, úgy él, ahogy akar. Nem, hanem azt jelenti, hogy most már Isten Lelke képessé tesz Isten törvényének, akaratának a megcselekvésére. A törvényből nem igazulok meg, de az új ember már Isten törvényéhez igazodik. Isten szava a mérce és az iránymutató is. Krisztus tanítványát mindig Isten szava vezeti. A Szentlélek által rácsatlakozhatunk az Úrra és így az ige világít számunkra. Ahogyan az autóst vezeti a dzsípíesz , úgy vezeti a hívőt Isten szava. Az ige nélkül eltévednénk. Az ige mindig Krisztusra mutat, és Hozzá vezet.

 

 

Szívemet hozzád emelem

 

 

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; :/: És meg nem szégyeníttetem,

Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok

pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Mi -

ken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd élete-

met, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely

megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy ke-

gyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényi-

re; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában meg-

tartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gon-

dot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnö-

met bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben.

Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség

hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit.

Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a

tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énné-

kem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül;

Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

 

Isten áldásával.