Élet Krisztusban

 

F

olytatódik Dávid éneke, amelyben az Úr nevének magasztalása, és felemelése megy végbe (2Sám 22,16-23,39). Dávid Istenről énekel. Nem a maga tetteit énekli meg, hanem arról beszél, amit Isten cselekedett, amit megtapasztalt a munkájából. Elmondja azt is, amit megismert Istenből. Mert az Istennel való élő kapcsolat az Ő megismerését eredményezi. Aki pedig Istent megismeri, az nem tud csendben lenni, az elmondja másoknak, amit meglátott az Úrból. Ez volt a jellemző azokra az emberekre is, akik találkoztak az Úr Jézussal. Amikor átélték bűneik bocsánatát, vagy meggyógyultak egy gyógyíthatatlannak tartott betegségből, elmondták, hogy ezt az Úr Jézus végezte el bennük és rajtuk. Leborultak és megvallották, hogy kinek ismerték meg Jézust. Mi is el tudjuk mondani, mindazt, amit az Úr Jézusból megláttunk az istentiszteletek és a bibliaolvasásunk során. Van mondanivalónk Jézusról és Istenről?  Mit mondunk, ha megkérdezik milyen az Isten?

Dávid sorolja meglátásait. Hűséges, feddhetetlen, tiszta.  Ilyennek látja Istent. Ő hűséges, nem Ő hagy minket cserben, hanem mi válunk hűtlenekké. Ő tiszta és szent, és tisztaságot vár el. Azért adta Jézust, hogy általa megtisztuljunk. Jézus vére tehet tisztává. 

Az Úr mécses Dávid számára.  Amikor sötétségbe került az élete, de Isten fénysugarat küldött neki. Ez a fény mindig az Ő szava. Betsabéval való vétke után Isten a próféta által küldi hozzá igéjét, és Dávid felismeri, hogy vétkezett. Bűnbánatot tart és aláveti magát Isten akaratának. Isten az ige által lámpást ad a kezünkbe, amikor sötétség vesz körül, van lámpánk, és ha ezt használjuk, nem tévedünk el. Nagyon fontos, hogy minden dologban a Biblia legyen az útmutatónk. Ne aszerint éljünk, amit az emberek mondanak, ne mások véleményéhez igazítsuk döntéseinket, hitünk megnyilvánulásait. Ha Isten valamire azt mondja az bűn, és azt Ő utálja, attól mi is forduljunk el. Tegyük ezt meg akkor is, ha sok ember másképp látja. Nem az emberek, hanem Isten véleménye a döntő.

Jó még azt is komolyan vennünk, hogy „Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz.” Ez azt jelenti, hogy Isten szavában megbízhatunk, mert amit Dávid mond, azt ő tapasztalatból mondja. Kipróbálta Isten igéjét, és arra jött rá, hogy az igaz. Megbizonyosodott arról is, hogy Isten útja tökéletes, ezért mi is bátran lépjünk rá, és haladjunk rajta előre, ne térjünk le róla. Isten útja életre vezet.

Csodálatos látni, hogy Dávid utolsó szavai Istenről szólnak. Ezt jegyezték fel róla, hogy az Urat magasztalja. Ha valaki feljegyzi utolsó szavainkat, vajon mi marad utánunk? Mit fognak olvasni? Isten dicsőítését? Biblikus gondolatokat, az Úr Jézusról, az igéről való bizonyságtételt? Vagy esetleg zúgolódó, elégedetlenkedő szavak maradnak utánunk, esetleg panasz a szenvedés és más problémák miatt?

Dávid nem egyedül vívta az Úr harcait. Voltak mellette, akikre számíthatott. Vannak mellettünk is hitharcosok? Van kire számítani az Úr szolgálatában? Ezek nem féltették az életüket, bátran belementek királyukért egyszemélyes és kilátástalan küzdelmekbe is. Vagy amikor vizet kellett hozni az életüket is kockára tették a királyért. Mit vállalunk a Királyért? Annyi mindent el tudunk vállalni emberekért, vezetőkért, pénzért, de mit vállalok Jézusért? Ő a keresztet vállalta értem, én tudok szenvedést, lemondást, kényelmetlenséget vállalni érte, az igéért?

Pál apostol is csodálatos vallást tesz Istenről. Elmondja, hogy a Fiát adta oda, értünk a keresztre (Rm 8,31-9,13). Nem kímélte meg, mint ahogy Izsák életét megmentette a haláltól. Mindig nézzünk felfelé, ne engedjünk a csüggedésnek, hanem lássuk meg, olyan Istenünk van, Aki a saját Fiát adta halálra, hogy aki hisz Benne, annak örök élete legyen. Mindez azt jelenti, hogy Ő nem hagy magunkra. Lehet Rá számítani a gonosz támadása idején. Másrészt Isten Krisztussal együtt nekünk ajándékoz mindent. Isten, ajándékozó Isten. Az igazi, a teljes életet kínálja Krisztusban. Csakis Vele együtt kaphatjuk meg az életet, és lehetünk Isten országa polgárai. Jézus nélkül nincs élet. Lehetünk vallásosak, leborulhatunk bálványok előtt, bízhatunk emberekben, nem segít. Egyedül a Krisztusba vetett hit segít rajtunk.

Krisztus tanítványának az élete, amennyiben hűségesen járja a keskeny utat és vállalja Krisztusát, nem sétagalopp. Inkább nyomorúságokkal teljes ez az út. Pál is megtapasztalta, hogy nem könnyű a Krisztus útja, de átélte azt is, hogy az Úr a nehéz helyzetekből is áldást hoz ki. Megtapasztalta, hogy a nehéz helyzetek nem elszakították Krisztustól, hanem még közelebb vitték Hozzá.  Isten a nehéz életszakaszokkal is magához akar közelebb vonni. Átélhetjük a magunk tehetetlenségét és az Ő hatalmát. Ahogyan az apostol is megélte, a tövis ellenére is elég a kegyelem. Így azután nem magunkra építünk, hanem világossá válik, hogy nekünk nincs érdemünk az előrehaladásban, minden az Ő munkája.

Semmi sem választhat el Isten szeretetétől, ami Krisztusban jelent meg, vált elérhetővé. Azt jelzi ez, Krisztustól, az Ő keresésétől semmi sem tud távol tartani. Aki igazán keresi Őt, majd igazán követi, azt a világ sem tarthatja távol, és a gonosz sem. Aki az Övé, azt senki és semmi sem szakíthatja el Tőle. Egyedül én választhatom el magam Tőle, ha tudatosan hátat fordítok Neki. Ha én nem szakadok el Tőle, nem tagadom meg, akkor Ő meg fog őrizni.  Isten népét az Úr megőrzi, mert tudja, hogy bár itt vagyunk a világban, de nem ebből a világból valók vagyunk.

Pál szomorú, mert Izráel népe már akkor elfordult Tőle és megtagadta, amikor az Úr kereste őket. Azért jött, hogy mint a kotlós a csibéit összegyűjtse, de ők ezt nem akarták. Így azután majd szembe kell nézniük a város és a templom pusztulásával. Amikor Pál ezeket a sorokat írja, még előtte vannak, még megakadályozható lenne a tragédia. Hogyan? Ha megtérnek, és Pál ezért könyörög. Mi könyörgünk-e az Úrhoz népünkért, és a hozzánk közel állókért?

Isten elkészítette megváltó tervét, és ez a terv nem vallott kudarcot akkor sem, ha Izráel népe ezt nem ismerte fel. Isten terve nem vall kudarcot, megvalósul, mégpedig Jézus Krisztus által. Az ember ugyan hátat fordított Neki, de Ő már az ószövetségben mentette az embert. Ezért hívta el Ábrahámot, és választotta áldáshordozóvá, majd ezt az áldást továbbvitte Jákób. Mindez nem azt jelenti, hogy a többiek el vannak vetve. Nem, mindenki  megkapja Krisztusban Istentől a lehetőséget, a kegyelem megismerésére. Krisztusban kapunk igazi életet és áldást. Aki ezt hittel elfogadja, az életre jut.

 

 

AKI ÉRTEM MEGNYÍLTÁL

 

1.  

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

Az a víz s a drága vér,

Melyet ontál bűnömér’,

Gyógyír légyen lelkemnek,

Bűntől s vádtól mentsen meg!

2.  

Törvényednek eleget

Bűnös ember nem tehet.

Buzgóságom égne bár,

S folyna könnyem, mint az ár;

Elégtételt az nem ad,

Csak Te válthatsz meg magad.

3.  

Jövök, semmit nem hozva,

Keresztedbe fogódzva,

Meztelen, hogy felruházz,

Árván, bízva, hogy megszánsz.

Nem hagy a bűn pihenést,

Mosd le, ó, mert megemészt!

 

 

4.  

Ha bevégzem életem,

És lezárul már szemem,

Ismeretlen bár az út,

Lelkem Hozzád, mennybe jut.

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

 

 

Isten áldásával.