A könyörülő Istené

 

M

ennyire más az a kép amit a Biblia tár elénk Istenről, mint amit mi festünk le Róla (2Sám 24,1-10). Az ige elmondja, hogy Isten megharagudott. Mi ezt el sem tudjuk képzelni. Mi azt hirdetjük, Isten szeret, semmi baj, és ha vétkeztünk az sem probléma, mert az Úr majd megbocsát. Igen, de ennek is meg van a maga menete. Előbb azonban azt kell látnunk, Isten haragszik, ha népe bűnt követ el, ha akarata ellenére cselekszik. Mert itt nem a világ, a nem hívő népek ellen gerjed haragra, hanem népe, a szíve szerint való király ellen. Miért? Mert népét arra hívta el, hogy az élete különbözzön a világtól, legyen látható, hogy ők másképp élnek. És ha az egyház úgy él, ahogyan a világ, Isten szól és ha nem hallgatunk Rá megítéli. Az Úr nem engedi, hogy a világ azt lássa, nincs különbség, a hívő és a nem hívő között.  Nem akarja, hogy az emberek azt mondják, minek higgyünk, ha semmi különbség nincs?

Jó, jó, de azt olvassuk, Isten mondta Dávidnak, hogy menjen és vegye számba Izráelt. Igen, ezt olvassuk, de azt is tudjuk, hogy nem Isten indít olyan tettre, amivel nem ért egyet, amiért haragszik. Mert ha így lenne, mentséget találhatnánk bűnös életvitelünkre, engedetlenségünkre.  Inkább úgy kell ezt látnunk, mint más esetekben is, hogy a népszámlálás gondolata megfogant Dávidban. A gonosz felhozta ezt benne. Megpróbálta min alapszik a biztonságérzete, Isten szaván, vagy az emberi és látható adatokon. Látnia kell-e hány emberből áll a sereg, vagy elég, ha Istenben bízik? Dávid nem állt ellent ennek a gondolatnak, tudta, ez nem Isten szerint való, mégis úgy döntött, mint korábban Bálám, elmegy és megteszi, amit eltervezett. Nem lehet Dávidot visszatartani. Ha nem így volna, nem bánkódna majd a dolog miatt.

Itt is azt látjuk, Isten megengedi, amivel nem ért egyet. Dávid úgy gondolja, erre szüksége van, csak akkor érzi magát öregkorában, biztonságban, ha tudja, mire számíthat. Valószínűleg Absolon lázadása is ezt erősítette meg benne. Nem kísért meg minket is a gondolat, hogy az Úrban való tiszta bizalom helyett inkább az adatoknak hiszünk. Jobban szeretjük látni a pénzt a bankszámlán. A megfelelő létszámú embereket a templomban, mintsem higgyünk abban, hogy Atyánk tudja, mire van szükségünk. Isten gondoskodása, szabadítása nem a számoktól függ. Ezt tapasztalták annyiszor.  Emberileg érhetetlen helyzetben Isten győzelmet adott nekik. Urunk pedig néhány kenyérrel és hallal ezreket tartott jól. Isten haragszik, amikor népe nem bízik Benne teljes szívből. Pont ez a bizonyságtétel, a világ fél és aggódik, Isten gyermeke pedig bízik az Úrban. Tudja, hogy nem a világ alakulásától, a gazdaság helyzetétől függnek mindennapjai. Mert Isten országa, és Isten hatalma felette áll ezeknek. Amikor Izráelben éhínség volt, Illés prófétáról gondoskodott Isten. Isten éléstára nem fogy ki.

Amikor megtörténik a népszámlálás Dávidot bántja, amit tett. Rádöbben, hogy bizalmatlanná vált Istennel szemben. A pótbiztosíték bizalmatlanságot fejez ki. Azonban azt is látnunk kell több mint kilenc hónap telt el, amíg számba vették a kardforgató férfiakat. Volt idő magába szállni, de  mégsem tette meg időben. Ezért az ítélet végbemegy. Isten ad időt a megtérésre, de ha nem akarjuk komolyan venni, amit mond, letelik a kegyelmi idő és szembe kell nézni Isten haragjával. Népének sem nézi el a bűnt.  A bocsánat mindig a felismert és megbánt bűn után kapható meg. A kereszthez oda kell menni, nem automatikus a bűnbocsánat. Nem lehet leúrvacsorázni sem. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat sem. Sőt a bűnbocsánat azt eredményezi, hogy onnantól kezdve már nem teszem azt, amivel felingereltem az Urat.

Pál határozottan állítja senki nincs hátrányban Isten előtt (Rm 9,14-33).  Ő könyörül, igen, itt könyörületről, vagyis kegyelemről van szó. Nem a származás vagy a tettek alapján dől el, hogy üdvösségre jutunk-e. Kin könyörül? Aki erre igényt tart. Aki kegyelmet kér. Nem azé aki akarja, és nem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené. És mi már az Úr Jézus Krisztus által tapasztalhatjuk, hogy aki nem maga akarja megváltoztatni az életét, nem emberi forrásokra és lehetőségekre támaszkodik, hanem hittel Hozzá megy, kegyelmet nyer.  A lepráshoz így szól, amikor az hittel jön Hozzá: Akarom, tisztulj meg. És ez ma is érvényes. Ő akarja, hogy a bűntől szabadok legyünk, megtisztuljunk, és Isten gyermekeként ujjá legyen az életünk. Ő azt, aki Hozzá jön, nem küldi el.

A fáraó is megkapta a lehetőséget, de megkeményítette a szívét. Nem akart Istennek engedelmeskedni. Miért? Mert istennek tartották, és ő is így gondolkodott magáról. Presztízskérdést jelentett ez neki. Ha enged Izráel Istenének, akkor a nép már nem tartja istennek. És ez fontos, sokan nem akarják életük trónját átengedni Istennek. Nem Isten veti el őket, hanem ők nem adják át az uralmat az élő Istennek. Az ember akar istenné lenni. Azonban ebbe a fáraó élete és országa is beleroppant.

Pál elmondja, Jézus Krisztusban "a nem nép" is Isten népe lehet. Aki nem szeretett volt, Krisztusban szeretetté válhat. Mindenki lehetőséget kap arra, hogy Istenhez járuljon. Ahogyan a tékozló fiú is megkapta a lehetőséget, úgy mi is. A legmesszebbről, a legmélyebb, legkilátástalanabb állapotból is haza lehet menni.  Az Atya vár. Már csak az a kérdés élek-e a lehetőséggel. Örömmel megyek-e haza? Vállalom-e, hogy akár béres is leszek. Követelés nélkül, alázattal mehetek haza.  És az Atya megbocsátással, új lehetőséggel vár.

 

 

Egyedüli reményem

 

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; :/: Jövel és nézz meg engem, Magamra,

ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj ne-

kem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és

a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő ja-

vunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te

magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

 

 

Isten áldásával.