Az igéhez igazodjunk

 

I

zráel hűtlen lett az Úrhoz, de Isten nem mond le róla, küldi a prófétát, keresi, mert vissza akarja fordítani magához a szívét (Hós 2,1-4,19). Meg akarja mutatni, hogy Vele jobb az élet. Az igazi boldogság, és teljesség az Istennel való élő kapcsolatban található. Rá szeretné döbbenteni Izráelt, hogy akkor kerül egyenesbe, ha visszatér az Úrhoz. Jó látni, Isten mindent megtesz értük. Nem használ erőszakot, hanem a szívükre beszél. Beszél velük, és bízik benne, hogy szavai meggyőzik Őt. Ma is utánunk jön az Úr, és a szívünkre beszél. Minden igehirdetés ilyen alkalom, Isten beszél velünk, és vissza akar fordítani magához. Az ige az Ő szava, általa rámutat hűtlenségünkre, de arról is szól, még van lehetőség a visszatérésre.  De ez a lehetőség el fog múlni.

Most még az Úr csábítja népét a pusztába, a csendbe, oda, hol van lehetőség meghallani az Úr szavát. Csábító-e Isten szava? Csábító-e, hogy a Teremtőmmel, Megváltómmal lehetek együtt? Csábító-e még a Biblia? Félreteszek-e mindent azért, hogy olvashassam, és Istennel legyek? Miért használja az ige a csábítás szavát? Mert a világ is csábít, és bizony ezt meglátjuk, erre reagálunk. A bűn és a hamis kultusz csábítását nem utasítjuk el, hanem megyünk és tesszük, amire csábít. Sokféle eszközt felhasznál a gonosz csábításunkra, Isten azonban csak az igét használja. Ő mindig szavával hív. Amikor eljött az Úr Jézus Krisztus nem használt semmilyen trükköt, nem megfogni akart, hanem hívogatott, és szólt azokhoz, akik elindultak követni Őt.  Tanításában beszélt a szívünkre, feltárta tervét és bemutatta Isten országát. Elénk tárta azt a csodás világot, amit Isten országa kínál, mi dönthetünk, hogy belépünk-e oda Ez az ország nem csupán a földi életre összpontosít, hanem túlmutat rajta, és örök életet kínál Krisztusért.

Arról is beszél az Úr, hogy mindazokat, akik hallgatnak szavára, akik kijönnek a bűnből, eljegyzi magának. Mégpedig örökre. Az Úr Jézus eljött és vérével eljegyezte mindazokat, akik hisznek Benne, akik megtisztultak bűneiből és új életet kezdtek Vele. Tehát aki az Övé, az az Ő menyasszonya. Krisztus jegyeseként élhetünk, de vajon úgy élünk? A jegyes a Vőlegényé, nincs hozzá másnak joga. Ha mégis másé lesz, akkor hűtlenné vált, a hűtlenre pedig ítélet vár. Milyen jegyes vagyok? Kire hasonlítok? Az okos vagy a balga szüzekre? Várom a Vőlegényt, és csak Neki élek? Az Ő várása tölti be szívemet, egész lényemet?

Az Úr a prófétán keresztül mutatja be népe iránti szeretetét. Szeresd csak tovább, ahogyan az Úr szereti Izráelt. Az Úr nem adja fel, hűtlenségük ellenére tovább szereti őket. Ez a szeretet azonban nem végtelen, még szereti tovább, de várja a változást. Azért szereti tovább, hogy megforduljon az élete. Nekünk is azt üzeni, szeresd tovább! Ne add fel könnyen, hanem tégy meg mindent a kapcsolat gyógyulásáért. Isten a Fiát küldte el, a legtöbbet tette azért, hogy meggyógyuljon a Vele való kapcsolatunk, az életünk. Legyen minden dolgunkban a minta: „Ahogyan az Úr”. Mielőtt bármit is tennénk, vizsgáljuk meg, hogy az Úr is úgy cselekedett-e, ahogyan mi készülünk tenni?

Komoly szavakat mond az Úr, pere van az Úrnak népével. Megdöbbentő, népével, és nem a világgal? Igen a népével. Miért? Mert úgy élnek, mint a világ. Nem lehet különbséget tenni Izráel és a pogányok között. De vajon van különbség a mi életünk és a nem hívők élete között? Vajon mi igazán ismerjük az Urat? Tisztában vagyunk elvárásával? Mert tőlünk mást vár el. Mit? Krisztusit!

Mi a probléma? Miért élnek úgy, mint a pogányok? Mert nem ismerik az Urat. Ez megrázó. Isten népe nem ismeri az Urat. De vajon mi ismerjük Őt? Ismerjük akaratát, és törvényeit? Vagy csak annyit ismerünk, szeret az Úr, és mindent megbocsát? Ismerjük-e teljes akaratát? Az Úr rámutat, azért nem ismerik, mert a pap és a próféta nem Isten akaratát adta tovább, hanem azt mondta, amit a nép hallani akart.  Bűnben él a nép. És már nem Istentől kér tanácsot sem. Mi kitől kérünk tanácsot, Istentől vagy a világtól?

Isten Izráelt nem vetette el örökre, elesésüket Isten felhasználta arra, hogy eljusson a pogányokhoz az üdvösség lehetősége (Rm 11,16-12,8).  Azonban ez nem azt jelenti, hogy Isten a zsidókról lemondott. Nem, terve van velük. Elesésük példa és figyelmeztetés, aki áll vigyázzon, hogy el ne essen. Megszólít az ige: „Ne légy elbizakodott, hanem félj!” Ezt az igét komolyan kell vennünk, ha letérünk a hit útjáról, a keskenyről, ha a világhoz igazodunk, akkor minket sem kímél. Azért hívott el, hogy világosság legyünk mindenki számára.

Az Úrnak terve van Izráellel, addig lesznek megkeményedve, amíg a pogányok teljes számban be nem mennek.  Ez azt is üzeni, letelik a pogányok ideje. Addig kell meghallani az evangéliumot, és új életben járni, amíg lehetőségünk van rá. Az egész Izráel üdvözülni fog. Megismerik Megváltójukat. A Megváltó eltávolítja hitetlenségüket. Ő távolíthatja el a köztünk lévő hitetlenséget is. Forduljunk Hozzá és kérjük, adjon hitet, adjon élő, Benne való hitet. Mert hit által szabadulhatunk meg bűneinktől is.

Nagyszerű igét ír Pál, „Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.” Ezt Izráelre nézve értette, de nagy erőforrás, amikor elcsüggedünk. Ha elhívott az Úr, és kaptam ajándékot Tőle, Ő ezt nem vonja vissza. Ne engedjünk a csüggedésnek, ne a külső hangokra figyeljünk, hanem az igére. Ha az Ige azt mondja, hogy az Ő elhívása visszavonhatatlan, akkor higgyük, hogy úgy is van. Akkor ne arra várjunk, hogy újra elhív, hanem éljünk úgy, mint elhívottak. Vagy ahogyan a Jelenések könyvében olvassuk, ébredjünk, és ébresztgessük a halófélben lévőket (Jel 3,2).

A tanítvány számára utat mutat az apostol, szánjuk oda testünket Istennek élő és szent áldozatul. Az áldozat teljesen Istené, és ez azt jelenti, hogy már nem a testünk van a középpontba, hanem az Úr. Egész életünkkel Istennek élünk és szolgálunk. Az tetszik Istennek, ha egész életünket Neki szenteljük, az Ő szolgálatába állítjuk. Azonban azzal is tisztában kell lennünk, a világ el akar vonni Istentől. Hogyan? Gyakran úgy, hogy magára vonja a figyelmünket. Azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint a többi ember.  Pál azt kéri, ne igazodjunk a világhoz. Ez nagyon fontos ne a világ legyen a minta, hanem mindig az Úr. Ehhez szükség van értelmünk, gondolkodásunk megújulására. Vagyis meg kell tanulnunk biblikusan gondolkodni. Arra kell törekednünk, hogy az ige teljesen járja át gondolkodásunkat. És ez akkor megy végbe, ha olvassuk az igét, ha minél jobban elmélyedünk benne.

 

 

Nem vágyom másra

 

Nem vágyom másra, csupán Feléd,

Egyedül Jézus Te vagy elég!

Legyen az éltem tükörképed,

Hirdessen Téged, csupán Téged.

Kegyelmed elég, elég!

 

Mikor utolsót dobban szívem,

E dobbanás is Tiéd legyen.

Legyen halálom tükörképed:

Hirdessen Téged, csupán Téged!

Kegyelmed elég, elég!

 

 

Isten áldásával.