|
E |
z a fejezet csodálatosan mutatja be Istent (Hós 11,1-11). Mennyi szeretettel van tele, mindent megtett Izráelért, és mindent megtesz értünk a mi megmentésünkért is. Nem akarja, hogy szolgaságban teljen el az életünk. Mert a világ, a bűn egyenlő a szolgasággal. A szabadság azt jelenti, Isten útján járok, és nem engedelmeskedek testem kívánságainak, régi természetem vágyainak. Isten szeretetből hívta ki őket Egyiptomból. Megszerette a tehetetlen, elnyomott népet. Még gyermek volt Izráel, még a bűn útján jártunk, még nem is ismertük Őt, amikor megszeretett, és szeretetből adta értünk a Fiút. Kihív a szolgaságból. Ezt teszi a mai napig, hív az Ő szabadságára. Istennek fáj látni az ember pusztulását, ezért hív magához. Isten nem arra teremtett minket, hogy a sok nyomorúság, betegség, bűn, szenvedély tönkretegyen. Ő nem akarja a családok széthullását. Ha Hozzá megyünk, meggyógyulunk, rendbe jövünk. Isten útján olyan dolgokat tapasztalunk, amit a világban nem. Isten országa tárul ki előttünk, és átéljük, hogy áldottak és boldogok leszünk. Mert a boldogság, kapcsolat Istennel. Az Ő jelenléte jelenti a boldogságot.
Azonban tragikus dolgot olvasunk, minél inkább hívta őket az Úr, annál inkább távolodtak? Ez a tragédia, és megmutatja, nem Istennel, hanem velünk van a baj. Ma is hív minket, ennyire talán soha nem ért el hozzánk az Ő hívó szava. De mi is egyre inkább távolodunk. Ahelyett, hogy odamennénk Hozzá, Édesatyám itt vagyok, bocsáss meg, fogadj vissza: Távolodunk. Egyre messzebbre megyünk. Miért? Mert vonzz a világ, azt gondoljuk az ember elég magának. Nincs szüksége önmagán kívül senkire. És ez a nagy tévedés. Szükségünk van Istenre, mert nélküle értelmetlen az élet. Isten nélkül, nincs reményünk, nincs jövőnk.
Nem értették meg, hogy az Úr gyógyította meg őket. Vajon a mai ember felismeri, hogy az Úr a gyógyítója? Nem, mi is a bálványainknak tulajdonítjuk, amikor rendbe jövünk. A pénzünk, a tudományunk oltárán áldozunk. Mert a pénz és a tudás érte el, hogy meggyógyultunk. Micsoda vakság ez. Az élő Isten, a Jézus Krisztus Atyja adja a gyógyulást. Azért teszi, hogy megismerjük Őt, és hálás szívvel magasztaljuk.
Emberi kötelékkel, a szeretet kötelékével vonta őket magához az Úr. Megtapasztalták szeretetét, és mi is átélhetjük. Nincs Istenhez hasonló, szereti a bűnös, nyomorult embert. A kereszten megnyilvánuló szeretete vonz magához. Engedjünk a vonzásnak, menjünk a kereszthez, és bízzuk magunkat Arra, Aki így szeret! Megesett rajtad a szívem, ők nem akarnak visszatérni Istenhez, de Isten sem akarja, hogy elvesszenek. Mennyire más Isten, mint az ember. Az ember makacsul ellene áll Isten szeretetének, de Ő továbbra is hívogatja. Azonban ha végleg elutasítja Isten kegyelmét, marad a fogság. Most még itt a lehetőség az újrakezdésre. Még visszatérhetünk Hozzá, Isten kész a bűnbánónak megbocsátani. Még föltekinthetünk a keresztre, és átélhetjük bűneink bocsánatát, életünk gyógyulását.
Pál apostol, mint mindig most is Krisztusra mutat (Rm 15,1-13). Őt állítja középre, és kéri, nézzétek Őt! Nézzétek, ő nem a maga javát kereste. Nem azt nézte mi az előnyösebb, hogyan jöhet ki jobban az adott helyzetből. Mindig a tanítványaira, az Őt keresők javát nézte. Támadások, értetlenségek közepette is meggyógyította azt, aki ezért ment Hozzá. Hiába nevezték Isten káromlónak, Ő azt mondta a bénának, kelj fel és vedd az ágyadat és menj haza! Sőt a kereszten magára vette a gyalázkodást, a mi bűneinket, hogy megszabadulhassunk. Így mi is mindig az Úrra nézzünk. Aki hitben erősebb, az ne csupán a maga javát keresse, hanem törekedjen arra, ami a másik javát szolgálja, ami őt erősíti. Aki erősebb, az türelmes szeretettel hordozza a másikat, és szolgáljon neki!
Pál most az igéhez, az Írásokhoz irányít minket. A Biblia nem egy kultúrtörténeti mű, egy régi érték. Nem, hanem élő üzenet. Azért írták meg, hogy használjuk, és tanuljunk belőle. Isten azért íratta meg a Szentírást, hogy legyen mihez nyúlni, legyen miből tanulni. Azért van a Biblia, hogy megismerjük Istent, és megtanuljuk az Ő szerinte való életet. Legtöbb problémánk abból származik, hogy nem tanulunk a Bibliából? Vajon minden magát keresztyénnek nevező ember kézbe veszi, olvassa? És úgy olvassuk, hogy meg akarjuk belőle tanulni az életet? Amit megtanulunk, azt beépítjük a mindennapjainkba? Ha igen, akkor látszódik a növekedés, látszódik a változás. Az ige tanít meg türelmes kitartásra, és tesz képessé arra a Szentlélek által, hogy megragadjuk a reménységet. Az Úrral való kapcsolat által tanulunk meg egyetértésben és harmóniában élni. Aki összhangban van az Úrral, az összhangba kerül a testvérrel, a másik emberrel is.
Isten a reménység forrása, írja Pál. Isten az élet forrása, így a reménységé is. Aki Hozzá jön hittel, azt Ő a Szentlélek által betölti örömmel. Istenhez tartozni öröm, túlcsorduló öröm. Már az nagy öröm, hogy én bűnös ember kegyelmet kapok, és új életet kezdhetek. Az öröm forrása a Vele való élő kapcsolat. Ha kapcsolatban vagyok Vele, örvendező lesz a szívem. Mert Hozzá tartozni olyan örömöt jelent, mint a gyermeknek szüleivel együtt lenni. Hit által békességgel és reménységgel, a Szentlélek által a reménységünk túláradóan bőséges lesz. Azt jelenti ez, az élet nehéz pillanataiban sem csüggedünk el, mert tudjuk, Kihez tartozunk, és hová tartunk.
Ó, könyörgést meghallgató
1. Ó, könyörgést meghallgató Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És
a buzgóság szárnyain, :/: Ajakim óhajtásain Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy
az örök élet Már e földön az enyém lett.
2. Ha örömmel gerjedezem És rebegni igyekezem, Tetőled mennyi áldást vészek! Fel-
tekintvén rád, Atyámra, :/: Könny csordul már az orcámra; Azáltal olyan újjá lészek, Mint
a plánta, mikor arra Harmatcseppet szülsz hajnalra.
3. Ha szívemet bánat járja, Szemem keserűség árja: Előtted való zokogásom; Titkon aj-
tómat behajtva :/: És magánosan sóhajtva Akkor is édes újulásom, Mert minden köny-
nyűvel, jajjal Könnyebbül sorsom egy bajjal.
4. Ha templomban megjelenek, Ahol összesereglenek, Felséges neved imádói: Velük
együtt fohászkodva :/: Úgy tetszik, mintha vigadva Ott volnék, hol a menny lakói A te ki -
rályi székednek Előtte letelepednek.
5. Te, ki a szív mozdulásit, Mint a vizeknek folyásit, Szabadon hajtod ide s tova, Neveld
ezt az érzést bennem, :/: És taníts jól könyörgenem; Majd egyszer pedig, Mennyek ura,
Vigy be az egek egébe, Imádásod szent helyébe.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése