Ő meggyógyít

 

A

 próféta felszólítja népét, hogy térjenek vissza az Úrhoz (Hós 6,1-11). De nem csupán a népet biztatja erre, hanem többes szám első személyben szól, vagyis azt mondja nekik, menjünk együtt vissza Hozzá. Én is megyek Veletek, mert nekem is szükségem van Isten közelségére. Talán némelyek azt mondták, minek menjünk, Isten megvert, Ő adta ránk a bajt a szenvedést. Hóseás elmondja, igen, Ő megengedi a bajt, a nyomorúságot, sőt ha nem térnek vissza Hozzá még a fogságot is. De mindezzel célja van. Keres minket, nem mond le rólunk, nem engedi el a kezünket. Azt akarja, hogy rádöbbenjünk, a baj velünk van. Mi nem hallgattunk Rá, és annak megvan a következménye. Azonban Isten az élet útjára szeretne irányítani.

A próféta ismeri az Urat, tudja, ha megsebez, akkor be is fog kötözni, betegségeinket meg is gyógyítja.  Számára Isten a gyógyító. Azt üzeni, ne a bálványokhoz, vagy más emberekhez menjetek betegségeitekkel, bajaitokkal, hanem az Úrhoz. Ő gyógyító, és meg is akar gyógyítani. Nem gyönyörködik a bűnös szenvedéseiben, segíteni akar, de ehhez a mi közreműködésünkre is szükség van.  Nekem kell visszatérni Hozzá. Nekem kell kiáltani, és mondani itt vagyok Uram, könyörülj rajtam.

Isten számára nincs lehetetlen, lelki halott állapotunkból is feléleszt. Ő tud igazán megeleveníteni, kapcsolatba hozni Önmagával. Az a cél, hogy a színe előtt éljünk. Minden napunk jelenlétében teljen el, és mint a katona, parancsára várjunk. Ebben a kapcsolatban benne van az Úr megismerésére való törekvés. Mivel Ő élő személy, meg lehet, és meg is kell ismerni. Nem elég valamit tudni Róla, hanem arra kell törekedni, hogy személyes kapcsolatba kerülve megismerjük, ki is Ő. Izráel már nem ismeri az Urat, elfeledkezett Róla. Azonban még kap lehetőséget arra, hogy újra megismerje Őt. Szomorú látni, hogy Isten népének mondják magukat, de Istent nem ismerik. Pontosan úgy, ahogyan sokan keresztyénnek nevezik magukat, de Istent nem ismerik. Nem tudják kicsoda Ő, és mit tett értük. Azonban Isten most azt kéri, törekedjünk az Ő megismerésére. Annyi mindent megismer az ember, most szánjunk időt Istenre. Legyen ott, hogy meg akarok Vele ismerkedni. Ennek érdekében kezdjük el olvasni az igét, Isten benne jelenti ki mindazt, amit tudnunk kell Róla. Ő magát a keresővel megismerteti.

Amikor Istent keressük, magunkat is megismerjük. Meglátjuk, hogy Ádám által megszegtük szövetségét.  Vétkeztünk ellene, azonban ha ezt meglátjuk, és őszintén keressük, helyreállhat Vele a kapcsolatunk. Lényeges, hogy nem egy vallás gyakorlásáról van szó. Nem áldozat bemutatását kéri, hanem az Ő megismerését. Azt akarja, hogy tudatosan adjuk át Neki az életünket. Nem kultuszgyakorlást kér, hanem személyes kapcsolatot, engedelmeskedést. Azt akarja, hogy hallgassunk a szavára. Azért hívja őket, mert rettenetes dolgokat látott náluk. Megdöbbentő, hogy Isten népe életében rettenetes dolgok vannak. Mit lát az Úr az életünkben?

Az apostol elmondja, a gyülekezet is beletartozik a társadalomba (Rm 13,1-7). Amíg ez a társadalom nem késztet Isten akaratának az áthágására, amíg nem fordít szembe az Úrral, addig engedelmeskedjünk neki. A hívő ember elsősorban az életével, az ige megélésével hat. Tedd a jót, vagyis tedd azt, amit az Úr tanított az övéinek, azt, amiről az előzőekben beszélt Pál. És ha ezt éljük, ha ezt fogják tapasztalni, akkor a világ is változni fog.  Azért van jelen a gyülekezet, hogy világítson, átformáljon. És ha minél többen a Krisztus útján járnak, nem kell félni. Isten gyermekei könnyebbé tehetik a társadalom életét. Mert ahol Krisztust követik, ott megszűnnek korábban természetesnek vélt dolgok. Már nem lesz bosszúállás, hanem az ellenségek felé is szeretet fog áradni. Pál azt üzeni, hogy tegyük a jót még az ellenségünkkel is, és ha ez történik, akkor az ellenségekből testvérek lesznek. Pál maga is jól tudja ezt. Korábban az Úr gyűlölőjeként élt, de a damaszkuszi úton megfordult az élete, egy újat kezdett Jézussal. Most már testvér lett. Azt a hitet, amit korábban üldözött, most elkezdte hirdetni.

Isten a világ hatalmasságát is felhasználhatja akarata végzésére. Az ószövetségben is látjuk, hogy amikor Izráel letér Isten útjáról, egy nagyhatalom által az Úr visszatéríti őket. Amikor letérünk a keskeny útról, Isten utánunk jön, és azon a területen szólít meg, amelyiken érzékenyek vagyunk. Azért teszi, mert meg akar menteni minket. Ő nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem, hogy éljünk.

Azonban ha a hatalom arra szólít fel, hogy ne hirdessük az evangéliumot, hogy ne tegyünk bizonyságot, nem mondjuk el, hogy az Úr nevében van szabadulás és gyógyulás, már nem vagyunk kötelesek engedelmeskedni. A hívő ember elsősorban az ő Urának enged. Megbízásunk van, hogy Őt szolgáljuk, Róla tegyünk bizonyságot, és Őt valljuk meg Urunknak. Amikor olyat kérnek, ami ezzel jelentkezik, akkor arra mondjunk nemet.  Mert Istennek kell inkább engedni, mintsem embereknek.

 

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

 

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

 

 

Isten áldásával.