|
A |
z utolsó fejezetet olvassuk Hóseás próféta könyvéből, és még mindig hívogatást olvasunk (Hós 14,1-10). Annak ellenére, hogy Isten évtizedeken keresztül küldi üzenetét, és nem látunk érdemleges változást, még mindig nyitva van a kapu. Isten az utolsó pillanatig nyitva tartja a kegyelem kapuját, és felszólít, hogy lépjünk be rajta, térjünk vissza Hozzá. Térj vissza, mert az Úr a te Istened, így hív minket is. Ő a mi Istenünk, és nincs más. Forduljunk végre el a világ bálványaitól, és induljunk el Felé! Nagy az Úr kegyelme, hogy még mindig vár, szeretettel vár. Ő nem akarja, hogy elvesszünk. Kit hív, az elbukott Izráelt. Miért bukott el? Bűnei miatt. Nem más a felelős. Jó lenne ezt meglátni, Isten még mindig hív, de ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van. Azt üzeni, elbuktam, de még talpra lehet állni. Miért buktam el? A bűneim miatt. Azért, mert a bűn útját, a széles utat választottam, és nem az Úr követését.
Azt is elmondja még az Úr, hogyan térjünk vissza. Ez fontos, mert nem lehet úgy menni, hogy nem történt semmi. A „bocsi”, nem megoldás. Az sem, hogy másokat teszek felelőssé. Meg kell látni miattam történtek úgy a dolgok, ahogy történtek. Hogyan térjünk vissza? A bűnbánat szavaival. A bűnbánat azt jelzi, látom a magam felelősségét. Látom a bűneimet, és kérem az Úr bocsánatát. A bűnbánat, a bűntől, jelen esetben a bálványoktól, és az emberi segítségtől való elfordulást jelenti. Ki kell mondani, Asszíria nem segít, és saját csinálmányaink sem segítenek.
Isten erre ígérettel válaszol, kigyógyítom őket hűtlenségükből. Ezért jöjj vissza az Úrhoz, mert Ő kigyógyít az alapproblémádból. Senki nem tud rá gyógyulást kínálni, csak az Úr. Mi az alapprobléma? A hűtlenség, és ezt csakis a hűséges Isten képes meggyógyítani. Hogyan? Megmagyarázhatatlan szeretettel. Szeret, mert így akarja. Ezt nem lehet megmagyarázni. Az igazi szeretet megmagyarázhatatlan. Ezt látjuk a kereszten, mert a keresztet sem lehet megmagyarázni, csak átélni. Így szeret az Úr.
A honfoglalás idejére kalauzol el minket az ige (Józs 1,1-9). Mózes meghalt, de tovább kell menni. Nem állhatnak a határon, mert a határ még nem jelenti azt, hogy be is léptünk az országba. Át kell lépni a határon, és birtokba kell venni az ígéret földjét. Isten országát, az örök életet sem elég a határról megtekinteni, hanem be kell abba lépni és birtokba kell venni.
Isten megszólítja Józsuét, aki eddig Mózes segítője volt, neki kell az élre állni és elindulni. Ne várj másokra, indulj az Úrral, az Úrért! Mert Mózes meghalt ugyan, de Isten ígérete tovább él. Isten szava nem hal meg, nem veszíti érvényét. Amit Isten elkezdett azt befejezi. Megtörténhet, hogy közben változnak az eszközök, de Isten végigcsinálja, nem adja fel, nem hagyja félbe. Nektek adok minden helyet, mondja az Úr, de a megvalósuláshoz el kell indulni, lépni kell. Ahová lépnek az a hely az övék, de ehhez át kell lépni a határt, és haladni kell előre. Amit érint a lábuk az a föld az övék. Mindezt nem egyedül kell megtenni, hanem Vele. Veled leszek! Ha elindulsz, megyek veled, és nem hagylak magadra. Soha nem hagylak magadra. Nem, soha magam, az Úr így ígérte ezt meg. Nem véletlen mondja az Úr: Ne félj! Mert ha Ő velem van, és Ő nem hagy soha magamra, nem kell félnem. Kitől is félnék, ha a Teremtő, Megváltó Isten velem van?
Segítséget is ad, nem üres kézzel küld. Az igét adja a kezembe. Ha szüntelen olvasom, elmélkedek rajta, akkor mindig tanácsot kapok. Akkor megértem Őt, és akaratát. Olvassam szüntelen, ne hagyjam abba soha az ige olvasását, tanulmányozását. Ha így teszek, nem vallok kudarcot, nem bukok el, mert Isten szava a legnagyobb sötétséget is megvilágítja.
Az apostol továbbra is az Úr Jézus Krisztusra mutat, Ő a győztes (Rm 16,17-24). Ő az, Aki összetiporja a sátánt. Jó ezt tudnunk, Jézus legyőzi a gonoszt. Nem engedi, hogy övéit eltiporja. Az Úr tiporja el, zúzza össze őt.
Elmondja Pál, hogy hitük és az Úrnak való engedelmességük híre mindenhová eljutott. Vagyis mindenütt beszélnek arról a változásról, amin a rómaiak keresztülmentek. Beszélnek a mi életünk változásáról, a mi hitünkről is? Azért beszélnek róla, mert észrevehető. Észrevehető a hitem, a bennem élő új ember?
Az utolsó versekben Istent dicsőíti az apostol. Mégpedig azért, mert Ő meg tudja erősíteni őket a hitben, Hogyan? Az evangélium által. Isten szavában erő van. Minél többet foglalkozunk vele, és viszünk át belőle a gyakorlatba, annál erősebbé válunk. Isten az igét használja fel övéi formálására. Minden munkát az igén keresztül végez el bennünk. Ezért fontos, hogy minél többet foglalkozzunk az igével.
Az igével való foglalkozás célja, eljussunk a hit által való engedelmességre. A cél az engedelmesség. És ez nem valami önkényuralmi módszer, hanem ez a javunkat szolgálja. Ha Istennek engedelmeskedünk, az mindig a javunkra van. A probléma pont az Ő akaratával szembeni engedetlenségből fakad.
Pál elmondja, hogy Ő Isten akaratából lett Jézus Krisztus apostola (Ef 1,1-14). Nem Ő akart apostol, vagyis küldött lenni. Ő nem akarta Jézust képviselni a világban. De Isten akarta, és átformálta őt. Azért lett apostol, mert Krisztus megragadta az életét, és újjá tette. Most már nem Saul, nem a fanatikus rabbi, hanem a Jézusért szenvedni is kész tanítvány. Az Úr minket is az Ő képviselőivé akar tenni. Arra hívott el, hogy az Ő nagykövetei legyünk. Olyan emberek, akik Isten országáért élnek, annak nevét öregbítik.
Az apostol áldja Istent, mert Krisztusban megáldott minket minden áldással. Krisztusban lehet áldott az életük, Általa minden áldást megkapunk, amire a tanítványi életünkhöz szükségünk van. Mégpedig azért, hogy szentek és tökéletesek legyünk. A hívő élet célja a megszentelődés, egy olyan élet amelyről kitűnik, hogy Isten gyermekei vagyunk. Hiszen Jézus Krisztus által erre hívott el Isten. Kegyelmével ajándékozott meg Jézusban. Nem érdemeljük, hogy fiak legyünk, kegyelemből kapjuk meg ezt az ajándékot. Mégpedig azért, mert Jézus vére által megtisztíttatunk bűneinktől.
Testvérek, menjünk bátran
1. Testvérek, menjünk bátran, hamar
leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy
veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé
sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél
előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen
meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s
igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s
benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város fe -
lé.
3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk,
tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár
jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le,
mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén
halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk
üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, va -
gyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi
tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket
gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok
tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De
egy út van csupán, Így hát előre bátran,
Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint
ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se
hallva meg. De aki ránk figyel, Víg
énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit aj-
kunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az
erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége
győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk
utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten
át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre
fogy; Nap megy napot követve, S a test majd
sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt
híven követjük: A láncot mind levetjük S vár
ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És
az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár
angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S
az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése