Immánuel: Az Úrnak szolgáljatok!

sten a vallási és a politikai vezetőkhöz is küldi igéjét (Hós 5,1-13). Azt kéri, hallják meg, amit mond. Álljanak meg, és hallják meg, vagyis vegyék komolyan, amit a próféta által Isten mond nekik. Jól ismeri őket, ezért Ő nem megtéveszthető. Nem lehet a bűnt vallásosságba csomagolni. A két hegyen bálványkultuszt vezettek be, és oda terelték a népet. Mindezt igazi Isten imádatként igyekeztek feltüntetni. Sátán a megtévesztés nagymestere. Sötét dolgait vallási kultuszba csomagolja, mégpedig úgy, hogy az emberek előtt ez igaznak tűnjön fel. Összekeveri Isten imádatát a pogány kultusszal, és ezt úgy teszi, hogy a nép jónak tartja. Meggyőzi őket, ugyanarról az Istenről van szó, csak most egy kicsit másképp tisztelik. Ez a mai napig bejön a gonosznak. Hangoztatja az egységet, és elhiteti, hogy amikor mindenki együtt tart istentiszteletet, akkor valóban Isten imádatáról van szó. Azért szól az ítélet a papok és a királyi ház ellen, mert nekik kellene, elsősorban a papoknak Istenhez terelni az embereket. Nekik kellene a hamisságot leleplezni, és rámutatni, nem ugyanazt az Istent imádja mindenki. Nem csupán a formában van eltérés, hanem akik nem Krisztust imádják, azok Istent sem imádják, mert Istenhez Krisztusban visz az út. Ezek a papok udvari papok voltak. Azt mondták, amit a király elvárt, és amit a nép hallani szeretett volna. Nagy veszély, hogy nem Istenhez igazodunk, hanem az emberekhez, mert nem szeretnénk rossz fényben feltűnni.

Az egész kultuszban az csapda, hogy észre sem veszik, hogy elfordultak Istentől, nem látják, hogy hűtlenné váltak. Kérjük, Isten Lelkének világosságát mutassa meg, jó úton járunk-e? Mert Ő jól ismer minket is, nem lehet Őt megtéveszteni, tudja, mi van a szívünkben. Látja az Úr, mihez és kihez rögződünk, mi van az első helyen az életünkben. Azt is látja, milyen lélek van bennünk, őket a paráznaság lelke, a hűtlenség lelke töltötte be. Megnyitották szívüket a bűn előtt, a hamis kultusz előtt, és az annyira átformálta őket, hogy természetesnek találják a Baal kultusz életformáját. Ma is így működik a világ, már természetes lesz a bűn, annyira hozzászokunk. Az egészben a legnagyobb baj az, hogy itt nem a világról, a hitetlenekről, hanem Isten népéről van szó. Isten mindig a maga népe életét vizsgálja meg. Megítéli, ha nem különbözik a világtól a hívők élete. Vajon ma mit lát Isten? Mert nem az a lényeges a világ milyen szokásokat követ, hogyan él? Az a lényeges, az egyház milyen úton jár? Nem az a probléma, ha a világ paráználkodik, a pénzt imádja, az embertől vár segítséget, politikában bízik, hanem az a baj, ha mindez az egyházban is megtalálható. Isten azért ítéli meg Izráelt, mert elvárta, hogy más legyen az életük. Isten a mai hívőktől is elvárja, hogy más legyen az életük, mint a világ élete.

Izráel és Júda is látta a problémát, de a megoldást, az életgyógyulást, a biztonságot már nem Istentől várta, hanem Asszíriától. Az idegen kultusz megrontotta az élő Istenben való bizalmukat. A nagyhatalomhoz, a politikához dörgölőztek, azt gondolták, majd ő tud segíteni. Az Úr elmondja nekik, tévesen gondolkodnak, mert az általuk nagynak tartott király nem tudja őket meggyógyítani. Hányszor mi is a világ hatalmánál, tudásánál keressük a gyógyulást. Isten szól, nem tud meggyógyítani, nem orvosolja a sebeket. Azért jött el az Úr Jézus, hogy meggyógyítson. Ehhez azonban meg kell látni vétkeinket. Fel kell ismerni, hogy rossz helyre mentünk, és az Urat kell segítségül hívni. Aki Őhozzá folyamodik, az gyógyulni, szabadulni fog.

Most már a gyakorlati életről beszél az apostol (Rm 12,9-21). Arról a magatartásról, ami mássá teszi Isten népét. Akik az Ő útján járnak azoknak az élete a nem hívőket is elgondolkodtatja. Az ilyen életvezetéshez kegyelmi ajándékot kapunk. Tehát az új életet nem nekünk kell valahogy megélni, hanem az Úr tesz rá képessé. Akit Isten Lelke betölt az kegyelmi ajándékokat is kap. A Lélek tesz képessé a krisztusi életformára. Mert mindaz, amiről Pál beszél Krisztusban érkezett meg a világba. Ő bemutatta hogyan is kell élnünk.

Az Úrnak szolgáljatok, ez az új irány, már az Úr van a középpontban, az életem a Neki való szolgálatról szól. Nagy veszély a belefáradás, a meglankadás, azonban ezt megelőzhetjük, ha Isten Lelkének tüze lobog bennünk. A Szentlélek kapcsolatban tart Istennel és az ige által szítja az Úr iránti szeretet lángját. A Szentlélek tart karban, nem engedi, hogy a tűz elhamvadjon. Fontos, hogy állandóan imádkozzunk. Csodálatos lehetőség az imádság, állandó összeköttetés az Úrral. De ezzel a lehetőséggel élni is kell. Hiába van kiépítve a közvetlen vonal, ha nem hívom az Urat. Pál arra bátorít, használjuk a vonalat, és imádkozzunk szüntelen. Ez azt is elmondja, Isten mindig ott van a vonal másik végén.

A tanítvány számára az Úr Jézus a minta, és Pál ezt tudja, és azt is, hogy amit elvár a hívőktől, azt maga az Úr is megcselekedte. Így válik Ő mintává. Amit tanított az Úr, azt élte is. A kereszten is imádkozott ellenségeiért. Nemcsak elvárja, hogy mi így tegyünk, hanem maga is kérte az Atyát, hogy bocsásson meg az Őt bántalmazóknak, a gyilkosainak. Jézus mást mutat, mint a világ. A világ bosszút áll, Krisztus megbocsát. Azt kéri, hogy ne álljunk bosszút, és ne fizessünk rosszal a rosszért. Miért? Mert ezt teszi az Isten nélküli világ, és ha mi is így teszünk, az nem lesz hiteles élet. Természetesen magunktól ez nem megy, de az Úr új, isteni természetet ad, és ez már képes jóval fizetni a gonoszért. Pál Filippiben imádkozik a börtönőrért is, majd megmenti az életét, amikor ő el akarja azt dobni magától. Pál krisztusian gondolkodik és cselekszik, és ezt kéri minden tanítványtól. A világ elvár, a másik adjon, Pál azt mondja, te adj, az ellenségednek is, ha éhezik, vagy szomjazik. És ha így teszünk, arra lehet, hogy majd felkapják a fejüket, és akkor beszélhetünk Megváltó Urunkról.

NAGY ISTENEM, HA NÉZEM A VILÁGOT

Nagy Istenem, ha nézem a világot,

Melyet teremtett szent „legyen” szavad,

Ha itt a földön millió lényt látok,

Kiket igazgatsz s táplálsz egymagad,

Szívem Feléd ujjong örömtele: