Az egyetlen adósság

 

A

z Úr gyógyítani akarja népét, gyógyítani akar minket is (Hós 7,1-16). Látja, hogy a látszat ellenére betegek vagyunk. És ez nem csupán testi, hanem elsősorban lelki betegséget jelent. Gyakran a lelki problémák hatnak a testi állapotra is. Mert úgy tűnik, minden rendben van, egyre jobb az élet, de ott belül a lelkünkben mégis baj van. Miért? Mert ha nem az Úr foglalja el a trónt, akkor üres az életünk. Azonban Izráel ezt nem látta, becsapta a világ, amiben élt.  Akkor derültek ki bűneik, amikor Isten gyógyítani akarta őket. Amikor Isten közelít, gyakran azt mondjuk, minden rendben van. Semmi baj az életemben, de ha az ige megszólít, feltárul a valóság. Isten megmutatja a valós állapotot. Ezért tekintsünk az igébe, és lássuk meg, hol tartunk, kik vagyunk. És amikor kiderül, nem egyezik a látszat a valósággal, akkor ne mentsük magunkat, hanem boruljunk le Urunk elé, és mondjuk el, Uram, ez vagyok én, egy veszendő utolsó bűnös, de kérlek könyörülj rajtam.

Isten szomorúan mondja, Izráelnek eszébe sem jut már, hogy Ő látja az életüket. Azt gondolják, Isten nem törődik velük, nem figyel oda rájuk, tehetnek, amit akarnak. A világ, a pogány szokások csábítják őket, és ők engednek neki és csapdába kerülnek. Körbezárták őket saját bűneik, csapdába kerültek, és innen önerőből nem tudnak kijönni. A bűn rabul ejt, azonban az Úr Jézus azért jött, hogy megszabadítson. Aki felismeri, hogy bezárult a kör, az kiált és megtapasztalja az Úr hatalmát. Ő nem akarja, hogy a világ tönkretegyen. Nem akarja, hogy a látszatnak éljünk. Izráelt a látszat elégítette meg. Elhitte, hogy a külső egyenlő a valósággal. Összekeveredtek a népekkel, átvették szokásaikat, pedig nem nekik kellett hozzájuk igazodni. Az volt a feladatuk, hogy a népek felé éljék meg az Istennel való kapcsolat erejét. Amikor azonban Isten népe igazodik a világhoz, olyan lesz, mint a meg nem fordított lángos. Egyik fele lehet szép és vonzó, de a másik fele sületlen, és így használhatatlan. Kifelé sok minden szépnek látszik az egyházban is, de vajon milyenek vagyunk belülről? Nem mi igazodtunk a világhoz, vettük át sok szokását, és nem az egyház volt hatással a világra? A víz bekerült a hajóba. Olyanok lettek, mint a meg nem fordított lángos.

Ez a világ nagyon megtéveszt, annyira beleépít önmagába, hogy nem vesszük észre a változást. Őszül már a haja, de észre sem veszi. A bűn átalakít, de nem akarjuk meglátni. Azt mondjuk, nem az Isten nélküli élet a hitetlenség következménye a betegségünk, a rossz állapotunk. Nem vesszük észre, hol tartunk, úgy gondoljuk, a legnagyobb rendben van minden. A világ, a sok gond,  felemészti erőnket, pedig Urunk arra hív, hogy mindent tegyünk az Ő kezébe. Aggódásmentes életet kínál.  Ő nem felemészti az erőnket, hanem inkább megújít, megerősít.

Isten segíteni akar rajtunk, de segítségül hívjuk-e Őt? Izráel fiai továbbra is vakok maradnak, mert nem térnek vissza Istenhez. Pedig ez volna a megoldás. Ehelyett mit tesznek? Más népekhez kiáltanak, a nagy hatalmakat hívják segítségül. Nem akarják megtanulni, hogy ne emberben, ne a nagy erőben bízzanak, hanem egyedül az Úrban. Vajon mi már megtanultuk ezt? Mi már szívből kiáltunk? Ha igen, akkor az Úr megszabadít minden bűnből, rabságból, és új élettel ajándékoz meg.

Az ige felhívja a hívők figyelmét, hogy senkinek semmivel ne tartozzanak (Rm 13,8-10). Vagyis rendezzék az életüket, amikor hitre jutnak. Talán az apostol Zákeusra gondol, ő amikor beengedte az életébe az Úr Jézust, felismerte, hogy vannak rendezni valói. Tartozik, érdekes módon nem úgy tartozott, ahogy mi, nem voltak adósságai, mégis úgy látta adós. Hogyan? Adós, mert elvett másoktól, jogtalanul szerzett pénz volt nála, és ezt visszaadta, sőt a négyszeresét adta vissza azoknak, akiktől elvette. Adósa volt a szegényeknek. Hogyan? Tőlük hogyan kért volna kölcsön? Nem úgy volt adós, hanem meglátta, hogy adós, mert neki azért van annyija, mert az ő révükön gazdagodott meg.

Ma sok ember adós, hiteleket vesz fel, és Pál azt írja, ne ilyen adósságunk legyen, hanem a szeretet. Az legyen az egyetlen tartozásunk, hogy vannak, akiknek még nem mondtuk el az evangéliumot. Pál apostol a római levél elején azt írja, hogy ő mindenkinek adós az evangéliummal. Ez az egyetlen adósságunk, az evangélium.

Az evangélium nem bonyolult, azt mondja el, hogy az Úr Jézus másképp él, mint a világ. Nem elvesz, kifoszt, hanem ad. Az életét adta oda a kereszten értünk.  Az Ő vére belépést jelent Isten országába, és ha már belépünk, mi is megtanuljuk annak az országnak a működési elvét. Ez az elv, az adás. A Tőle kapott szeretet, az annak ellenére való szeretet továbbadása. Ez a szeretet nem elvár, hanem ad, mert tudja, hogy ő maga is ezt szeretné. És Urunk arra tanít, hogy amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek, mi azt tegyük velük. És ne várjunk a másikra, hanem legyünk kezdeményezők. Az agapé szeretet megélésében legyünk aktívak!

 

 

CSODÁLVA, IMÁDVA TEKINTEK

 

1.  

Csodálva, imádva tekintek

Kegyelmének tengeribe,

És hallgatom édes örömmel,

Mit Róla tanít az Ige.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

2.  

Ó, mennyi időt veszítettem,

Sóhajtva a terhek alatt,

De hogy magam Őneki adtam,

Lelkemről a súly leszakadt.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

3.  

Gyöngéd keze szívemet érte:

„Meggyógyítalak, fiam, én”.

S megfogva ruhája szegélyét,

Erő s öröm szállt énbelém.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

4.  

Most vélem a béke Királya,

Vezéreli lépteimet,

S oly édes az ajkán e szózat:

„Békém adom én teneked!”

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

 

Isten áldásával.