Áldás

Áldás és békesség az Olvasónak!

Ez a blog azzal a céllal jött létre, hogy a naponkénti bibliaolvasás során kapott üzeneteket rögzítsem és velük segítsek másoknak is. Szeretném naponta leírni gondolataimat a bibliaolvasó vezérfonal napi igéi alapján. Ne számítson senki kimerítő bibliamagyarázatra, elsősorban magamnak szeretném megérteni, amit Isten mond, és azt adom tovább.

Az Ószövetségből most Ámósz próféta könyvét olvassuk. A mai rész az 5,1-15, azonban néhány gondolat erejéig visszatekintenék az előző fejezetekre.

Azt figyelhetjük meg, hogy Ámósz nem álmos, hanem nagyon is éber, mivel hallja, amit Isten mond. Nincs beletemetkezve a munkába, hanem munkavégzés közben is nyitott a szíve fölfelé. Másrészt látja népe életének problémáit.

Ámósz próféta bátor ember, mert ki meri mondani, amit rábízott az Úr. Nem tartja meg magának. A próféta földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, de megragadta az Úr, és ő nem tudott Neki ellenállni, hanem vitte a rábízottakat. Amit mondott, az nemcsak akkor, hanem ma is kor- illetve kórkép. Isten felülnézete egy fejlődő, jóléti társadalomról. Elmondja, hogyan látja kortársait az Úr, mert Ő belelát a szívükbe, látja azt is, ami mások számára nem látható. Ugyanígy a mi életünk is felülnézetből más, mint amit környezetünk számára mutatunk. Isten látja a mosoly mögött lévő bosszúságot, a jólét mögött meghúzódó önzést, kapzsiságot.

A mai rész első versében így szól a próféta: „Halljátok meg!” Az Ige mindig rólam és nekem szól. Azt kell kihallanom, amit nekem mond Isten, és azt meglátnom, amit nekem mutat. Ne másnak, hanem magamnak olvassam. Elsősorban nekem van rá szükségem, engem akar feltölteni az Úr, és engem akar vezetni igéje által. Az eddigi fejezetekben és a maiban is egy kicsit a diagnózist állapította meg. A dorgálást és az igazságot nem szeretik, kihasználják azt, aki az ő támogatásukra szorulna. Mások kárán jutnak előnyhöz, emelkednek egyre feljebb. Kérdezzük meg, hogy én vajon nem használom –e ki a társam, a munkatársam, osztálytársam? Örömmel veszem a kritikát, vagy bosszús vagyok érte?

Nemcsak a terápia, hanem a gyógymód is elhangzik: „Engem keressetek, és éltek.” Az Úrhoz való őszinte odafordulás, az Ő akaratának való engedelmesség hozza meg az életváltozást, a gyógyulást. Ennek az életben való megnyilvánulása a jóra való törekvés. Természetesen az Ige szerinti jóra, ami magával hozza a rossznak a gyűlöletét. Mert igazából az cselekszi a jót, aki a rosszat elveti. Aki Jézus Krisztus igéjét követi, hallgat a Mesterre, megtapasztalja jelenlétét.

Az Újszövetségben a Zsidókhoz írt levelet olvassuk. Ennek az iratnak nem ismerjük sem az íróját, sem a címzettjeit. Csak annyit lehet tudni, hogy zsidókból lett keresztyének lehettek, hiszen nagyon jól ismerték az ószövetségi törvényeket. A levél írója ezért erőteljesen Jézusra irányítja a figyelmüket. Isten ma is szól, szava Jézus Krisztus. Őbenne kapjuk meg az Atya üzenetét, ezért Őrá kell figyelnünk. Nemcsak Isten szava hangzik, hanem sok egyéb hang is van, amely el akar minket téríteni a helyes irányból. De ha Rá figyelünk, nem sodródunk el.  A harmadik fejezetben kétszer is olvassuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket” (3,7-8). Nagyon lényeges a „ma”. Ma, ha olvasom, hallgatom az Igét, vegyem komolyan. Mindig azonnal komolyan kell venni, amit Isten mond, mert a szívem gonosz, és ha halogatom a cselekvést, az engedelmességet, később már azt suttogja, nem kell azt olyan komolyan venni, és végül elmarad. Azért is lényeges a ma, mert ez van a kezünkben, a holnappal nem rendelkezünk, és nem biztos, hogy lesz holnap. Ezért, amikor az Úr hívó szava megragad, késlekedés nélkül induljunk haza,mint a tékozló fiú. Amint egy ének is mondja: „ Még ma, még Jézus hív, nyíljon az ajtó, táruljon a szív, holnap talán késő” .

Isten áldásával.