Hálaadás

M

ivel az elmúlt napokban nem volt lehetőségem bejegyzéseket készíteni, mától ismét folytatom az igéből nyert üzenetek továbbadását. Ezen a héten befejeztük Ámósz próféta könyvének olvasását, mögöttünk maradt már az a kor, de remélem Isten áldásai megmaradtak és ma is formálják életünket.

A Zsoltárok könyvét olvassuk csütörtök óta, és a 107,33-43 verseire figyelünk ma. Azonban tekintsünk vissza a korábbi versekre is néhány mondat erejéig. A Zsoltárok ötödik könyvének az indító imádsága a 107. zsoltár. Hálaadásra való felszólítással kezdődik, nagyon jó, hogy erre bátorít, mert könnyen megfeledkezünk a háláról. Elsősorban Isten jóságáért és szeretetéért adjunk hálát.  Isten alaptermészete a jóság és a szeretet. Gondoljuk végig, milyen jó is hozzánk az Úr, mindent kezünkre bízott, amit alkotott. Vajon melyikünk szokott mások számára házat építeni a saját költségén? Isten pedig ezt a gyönyörűen megalkotott és berendezett világot nekünk ajándékozta. Megajándékozott az élet, és az alkotás lehetőségével. Vegyük most számba mind azt, amiért hálát adhatunk.

A továbbiakban láthatjuk annak az embernek az életútját, aki nem látja Isten ajándékait és nem ad hálát értük. Lefelé tartó élet ez. De a zsoltáros szerint is a mélyben is felragyog Isten kegyelme, azoknak, akik Hozzá kiáltanak.

Az Isten nélkül élő ember életének meg vannak a következményei, pusztulás a környezetben és pusztulás saját lelkében. Istennek azonban meg van a hatalma arra, hogy amit mi tönkreteszünk azt helyreállítsa. Ezt ma is meg lehet tapasztalni. a napokban hallottam egy bizonyságtételt, amelyben elhangzott, hogy egy hívő keresztyén férfitől Izráelben, Kánában járva, megkérdezte egy zsidó ember, magyarázza már el, miként változtatta Jézus borrá a vizet. Ő azt válaszolta, azt nem tudom miként változott a víz borrá, de azt el tudom mondani hogyan változtatta át alkoholista életemet az Úr Jézus, szabad, új életté.

A zsidó levél mai részéből (7,11-22) most csak a következő gondolatot emelem ki: „Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által” (11). Fontos dolgot mond el a szentíró, mégpedig azt, hogy a zsidó áldozati rendszer és a törvény nem oldotta meg a problémát, nem törölte el a bűnt, ezért Jézus áldozatára volt szükség. Ez az igazi megoldás a bűnre. Ebből kifolyólag világossá válik számunkra az a tény is, hogy Jézus nélkül nem tudja az emberiség a problémáit megoldani, a bűn hatását felszámolni. Ha elég lenne mindehhez az ember tudása, kultúrája, jó szándéka, akkor nem lennének hajléktalanok, felbomlott családok, megalázott nők, és gyermekek. Jó lenne meglátnunk már ezt, és komolyan elismerni, hogy Jézus Krisztus nélkül nem boldogulunk.  

 Nemcsak az emberiségre nézve, hanem saját életemre nézve is igaz, nem boldogulok Jézus Krisztus nélkül. A bűn hatalma alól csak Ő képes felszabadítani, és egyedül az Ő áldozata törli el bűneimet. „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7).

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.