Vélemény

Egy húsvéti ének így kezdődik: „Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!” Adjunk hálát Istenünknek, mert a mai nappal is Jézus győzelmének napja ragyogott fel. Ő a győztes. Szívet melengető érzés, hogy én is e győztes Úrhoz tartozhatom.  Mai igénk (Ámósz 5,16-27) pedig még növeli is az örömöt, mert azt olvassuk: „Így szól az Úr” (16).  Szól hozzám az én Uram, úgy is mondhatom, van véleménye az életemről, dolgaimról. Bármerre járunk, bármit tegyünk, és bárhogyan viselkedjünk, higgyük el, hogy van róla véleménye az Úrnak. Számára nem közömbös, ahogy élünk. Ezért az a kérdés mi a véleménye rólam? Az igéből azt látjuk, hogy nem mindig az a véleménye, ami a miénk, nem mindig azt mondja, amit hallani szeretnénk. Szól az Úr, mert szavával végzi el azt a korrigálást, ami szükséges, az Ige az a szike, amellyel végrehajtja a diagnoziált betegség gyógyítását.

Arra gondoltam, hogy bizony óriási öröm, hogy ma ennyire szabadon szólhat az Ige. Sokféle formában olvashatjuk a Bibliát, hallgathatunk és olvashatunk igehirdetéseket, könyveket, még a világhálón is. Nem olyan régen csak nagy nehezen lehetett Bibliához és lelki irodalomhoz jutni. Becsüljük meg a lehetőségeket és éljünk velük. Bánjunk úgy az igével, amint Sámuel bánt: „Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.” (1Sám 3,19)

Isten szól, vegyük örömmel szavát akkor is, ha kritikát gyakorol életünk és istentiszteletünk felett. Mi szeretjük, ha megdicsérnek minket, ám az Úrnak van feddő szava is. Nekem is végig kell gondolnom az istentisztelethez, és az ünnepeinkhez való viszonyomat. Mennyi bennük a megszokás, a hagyományokhoz való ragaszkodás, vagy az elvárásoknak való megfelelés? Isten az őszinte szívet, az utána való vágyakozást és nem a külsőségeket várja tőlünk. Énekem szívből szól, Őt dicséri, vagy csak azt veszem észre, hogy a végére jutottunk, de a tartalma nem járta át lényemet? Más szívvel és új elhatározással, lépek-e ki a templom ajtaján? Vagy esetleg maradok ugyanolyan szétszórt és reménytelen szívű, mint előtte voltam?

A  Zsidókhoz írt levél (4,1-5) írója felhívja a figyelmünket, mivel még én írom és Te olvasod ezeket a sorokat, nem értünk célba, még vándorlunk. Igen, mert a keskeny út vándorai vagyunk, és  a mennyei haza felé tartunk.  Pál apostol vallomását így olvashatjuk: „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék” (Fil 3,12). Mivel úton vagyunk még ezért ügyelni kell magunkra és egymásra is, hogy célba érkezzünk. Egymásért, azért vagyunk felelősök, mert Isten nem remetelaknak akarja majd az új földet berendezni. Ezért segíteni kell annak a testvérnek, aki lemaradozóban van, hogy senki le ne maradjon, hanem ott legyünk ahol az Úr van.

A levél szerzője elmondja, hogy az evangéliumot sokfelé és sokaknak hirdették, de nem mindenkinél párosult hittel a hallott ige. Az evangélium csak akkor válik jó hírré számunkra, ha hittel hallgatjuk. Hinni kell, hogy Aki szól általa, annak van hatalma az életünket megváltoztatni. Jézus volt, hogy megkérdezte a gyógyulni vágyóktól: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?” Ezt felelték: „Igen, Uram” (Mt 9,28)! Ha úgy véled, nincs hited, ne feledd, a hit Isten ajándéka, amit szabad alázattal elkérni.

1.       Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,       Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet,    Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Református énekeskönyv  479. dicséret.

Isten áldásával.