Csendesség

Még néhány gondolat erejéig visszatérnék a tegnapi igéhez, amelyben olvastuk, hogy „a hirdetett ige nem párosult hittel” (Zsid 4,2). Az istentisztelet alatt elgondolkodtam, vajon mi hogyan állunk ezzel a kérdéssel, hisszük-e a bajban, nyomorúságban is, amit a templomban? Mert amikor jól mennek a dolgok és minden rendben van, könnyű hinni Isten gondoskodását, szabadító hatalmát. Szinte minden alkalommal kérjük Istentől a mindennapi kenyeret és hisszük, hogy meg is kapjuk, mert amikor hazaérünk megrakott hűtőszekrény vár minket. Azonban ha üres hűtő várna, és nem volna mit az asztalra helyeznünk, akkor is könnyen és maga biztosan mondanánk-e, Isten majd megadja a kenyeremet?

Ámósz könyve hatodik fejezetét olvasva, mintha a mai kor emberét látnánk. Valóban úgy van, ahogyan Gyökössy Endre többször is leírta, a kosztümök változnak, de az ember ugyanaz. Majd háromezer év telt el Ámosz kora óta, és ma is ugyanazokkal a problémákkal küszködünk. Az ember szívében, mentalitásában nem változott semmit. Miért? Mert az ember szíve gonosz, és ezen csak az Úrnak van hatalma változtatni. Ő tud új, élő, hús szívet adni. Azonban az Ő műtőjébe kevesen akarnak befeküdni, pedig ez a transzplantáció gyorsan elvégezhető. Nincs váró lista, ingyen kegyelemből, Jézusért megkaphatjuk új szívünket.

Ennek a fejezetnek én most a 13. versben található szavait emelném ki - „a magunk erejével” -, ezeken keresztül láthatjuk az egész szakaszt. Az alap problémát ez jelentette. A jó létet, a növekedést, a társadalmi és politikai biztonságot saját maguknak tulajdonították, hiányzik az alázat a hála. A jólétben elvesztették Istennel való élő és friss kapcsolatukat.

Amit még kiemelnék, a csak a saját kényelmükkel és szórakozásukkal törődő, gondtalanul élő emberek felélik a jövőt. A jelen pillanatnyi és múlandó élvezetéért beáldozzák gyermekeik és unokáik jövőjét. Továbbá nagyon elszomorító, amikor Isten népe gondtalan, hiszen az Úr azért állítja őket a világba, hogy tartsák szívügyeknek a másik ember megtérését, égesse őket az Ige tüze és késztesse a lélekmentés szolgálatára.

József romlásával nem törődnek. Ez egy önző életmód, de meg is lesz a gyümölcse. Csak a saját jólétüket tartják szem előtt, és nem veszik észre, ami testvéreikkel történik. Isten azonban azt mondja erre,  vége lesz. Nem mehet ez a végtelenségig, és ez igaz a mi korunkra is. Vége lesz a felelőtlen gazdálkodásnak, a luxus életnek, pazarlásnak, egyszer ez az életmód is mérlegre tétetik és meg van rá az esély, hogy könnyűnek találtatik. Ámósz még a jólét idején hirdeti Isten ítéletét, ezzel lehetőséget kapnak a változtatásra, az újrakezdésre.  Isten a mi időnket is az új kezdet, megtérés idejének szánta.

A rendszerváltás óta eltelt időszak arra adatott, hogy halljuk: „minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!” (Mt 22,4) Halljuk meg időben a hívást, és ne mentegessük magunkat, hanem menjünk örömmel az Úrhoz.

Innen át is térünk a Zsidókhoz írt levél mai szakaszához 4,6-11. Dicsérhetjük Isten kegyelmét, mert egy napot „ismét mának jelölt” ki, ezzel lehetővé tette a pogányoknak is a megtérést. Sőt ez a nap kétezer év óta tart. Méltán énekelhetjük: „Ó érthetetlen kegyelem”.  Érthetetlen, hogy Isten annyira megnyújtotta a kegyelem napját, hogy még én is beleférjek. Rám és Rád várt az Úr, ne várakoztasd tovább, hanem örvendeztesd meg mennyei Atyádat, hiszen egyetlen megtérő bűnösnek is nagyon örülnek a mennyben (Lk 15,7, 10).

„A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére” (9). Még nem értünk célba, Isten országában azonban már most is részesei lehetünk a szombati nyugalomnak. Úgy értem ezt, hogy amíg nem Jézus Krisztus az életem Ura, addig nem tudok nyugton lenni, mindig hajt valami előre, mint a gadarait, akit már senki és semmi nem tudott megfékezni. Ám amikor az Úr Jézus feloldotta a tisztátalan lelkek  béklyója  alól, ott ült nyugodtan, Jézus lábainál. A mai embert is ilyen nyughatatlanná teszi ez a feszült élet, mindig hajtja valami előre, már nem tud megállni, elcsendesedni, nem ura a helyzetnek. Ám Jézus mellett mi is átélhetjük a nyugodalmat. Ahogyan a zsoltáros írja: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget” (Zsolt 62,2).

„Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, búslakodó megtört szív! Élted csupa bánat, lelked is oly fáradt: Jézus nyugalomra hív! Jöjj ha szégyen ér is, mért habozol mégis. jól ismer Ő, megtört szív! Higgy ígéretébe, Szent üzenetébe: Jézus nyugalomra hív. Csendesség, békesség, üdvösség vár, tekints csak Jézusra fel! Csendesség, békesség, üdvösség vár, ha egyszer övé leszel”.  390. Hallelujah!

Isten áldásával.