A híd

Pár nappal ezelőtt azon szorongtam, hogyan tudok mindennap írni az igéről, lesz-e üzenet, amit kapok és át tudok adni, hiszen nem egyformák a bibliai könyvek. Most azonban nem az üzenet hiánya, hanem a bőség jelent problémát. Olyan sok drága kincset tartalmaznak mai igéink is, hogy nagyon nehéz néhány mondatban a lényeget megfogalmazni. Jó lenne mindent átnyújtani, mert az Írás mély tanulmányozása vezet előrébb hitünkben.

Ámósz próféta (7,1-9) megtapasztalja, hogy Isten nemcsak a nappalait, hanem éjszakai pihenését, egész lényét kéri. Még az álma sem az övé, még azt is felhasználja az Úr üzenetének közvetítésére. Engedjük, hogy így vegye teljesen birtokába az Úr az életünket, hogy egész lényünket gondolatainkat, álmainkat is az Ő akarata, jelenléte hassa át. Uram semmit nem akarok hatalmad alól kivonni. Az Örökkévaló népének bűnös élete fölötti ítéletét látja a próféta. Amint eddig is láttuk nem közömbös számára gyermekeinek élete, van véleménye mindenről, amit tesznek és most a véleménye ítéletben fogalmazódik meg. 

Nagyon megragadó Ámósznak a lelkülete, népéhez való hozzáállása, álmában is felelősséget érez irántuk. Nem azt mondja, csak pusztítsd őket Uram, ez kell nekik, megérdemlik, hanem közben jár érettük. Hatalmas lélek ez az ember, könyörgésével hangsúlyozza a mi felelősségünket környezetünkért. Isten gyermekének ma is ez a feladata, közbenjárás a bűnben élőkért. Adja az Úr, hogy ne megszóljuk, elítéljük kortársainkat, hanem legyen a szívünkben irgalom, és kiáltsunk értük kegyelemért, amint tette Ábrahám is.

A 3. versben olvassuk „Megbánta ezt az ÚR”. Talán többen elbizonytalanodnak ezt olvasva, hogy lehet, hogy Isten megbán valamit? Nos, az 1Sám 15,29-ben a következőt olvassuk: „Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit”. Akkor hogy is van ez? Más fordításokat /Kecskeméti, Káldi, Károli, stb./ is segítségül hívtam és ezek úgy adják vissza a jelzett részt, hogy Isten megkönyörült népén, Ámósz imájára való feleletként. Megesett rajtuk a szíve, ez összhangban van a következő kijelentéssel: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez 18,23).

Mindezekből láthatjuk, hogy az ítélet ígérete azt a célt szolgálja, hogy Isten népe elgondolkozzon életén, komolyan vegye Isten szavát és bűnbánatot tartva megtérjen. A mai sokszor megrázó események katasztrófák is az Úr eszközei, általuk jelzi, baj van az életünkben, de  nála kész a megoldás, csak forduljunk Hozzá. Bár megtennénk ezt az apró mozdulatot.

A zsidók 4,12-16 még gazdagabb, mint ószövetségi szakaszunk volt.  De nézzünk bele, mit is mond mára nekünk Urunk. Ne féljünk a gazdag tartalomtól, hanem szánjunk rá időt a belső szobánk csendjében, és átéljük Urunk jelenlétét, áldását. Mert mikor szánjunk időt az igére, Urunkra, ha nem hétvégén. Legyen az igeolvasás felüdülés, tankolás időszaka, és sok gazdagságot találunk, erőforrássá válik ez az időszak.

Isten igéjéről olvasunk, az Ige az övé, nincs a mi birtokunkban, de ajándékként kapjuk. Általa kommunikál velünk az Úr és rajta keresztül végzi el a szükséges beavatkozásokat. az Ige csodálatos hatalommal rendelkezik, más helyen azt olvassuk, olyan, mint a vetőmag, életet hordoz magában, és ha megfelelő körülmények közé kerül, megfogan és gyümölcsöt, új életet eredményez. Mivel az Ige Istené, az Ő eszköze, veszélyes rám nézve. Ha hittel fogadom, elvégzi munkáját. Olyan, mint az áldozatok tisztításához használt kés, szétválasztja a tisztát a tisztátalantól, az értékest az értéktelentől. Ilyen szétválasztást végez az Ige az életünkben is, amiről mi nem tudjuk eldönteni, hogy Isten szerinti-e, azt világossá teszi számunkra.

Az Ige megítél, megkritizál (κριτικος), tehát nem pecsétet üt a mi saját elképzeléseinkre, hanem kritikát gyakorol, amit mi nem szeretünk. Ez a kritika kimozdító és hazafelé segítő, mint a tékozló fiú esetében is láthatjuk. Isten megítélte idegenbeli életét és ez segítette rá lábait a hazafelé vezető útra.

Ő előtte nincs rejtve senki és semmi. Mások előtt rejtegetett dolgaink is nyilvánvalóak előtte. Ezért jobb, ha őszintén járulunk elé, nem rejtegetünk semmit. A samáriai asszony (Jn 4,4-42) élete is nyitott könyv volt előtte. Azt kéri igénk, járuljunk bizalommal a kegyelem trónusához. A bizalom őszinteséget vár. Szomorúan lehet tapasztalni, hogy az őszinteség még a hívők közt is hiánycikk. Szeretjük bűneinket, nyomorúságainkat takargatni. Vannak, aki nem vállalják a múlt foltjait, mert hátráltatná karrierjükben, vagy rossz fényt vetne rájuk, és csak a szépet, az elfogadhatót osztják meg a nyilvánossággal. Mások testvéreik jelenlétében rejtegetik, káros szokásukat, bűneiket. Egymást meglehet téveszteni, de az Urat nem. Könyörüljön rajtunk, hogy legyünk őszinték és becsületesek, mert csak így ragyoghat fényesen a lámpa.

Jézus főpap, ez a szó hídverőt is jelent. Azért jött el Urunk, hogy hidat készítsen az ég és a föld közé. Ez a híd a kereszt. Csak ezen keresztül juthatunk az Atya elé. Lépjünk rá bátran erre a hídra, nem számít honnan jövünk, nem kell szégyenlősködni előtte, csak őszintén vállalni magunkat. Jézus is tudja mit jelent ebben a világban élni, tisztában van a kísértésekkel is. Ezért bizalommal jöhetünk Hozzá, mondjuk el Neki, Uram, segítségedre van szükségem. Nélküled nem tudok a bűntől szabadulni, nem tudok őszinte és becsületes lenni, új életet kezdeni, könyörülj rajtam. Jöjj még ma a kegyelem királyi trónusához, alázattal bűnbánattal és nem fogsz csalódni. Van kegyelem számodra is.

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

Isten áldásával.