A remény üzenete

A

 fogságban élő nép a hazatérésről kap ígéretet, ez által vigasztalja, erősíti és bátorítja övéit az Úr (Ez 38,1-23).  A próféciák azonban a távoli időről is szólnak, ezáltal rámutatnak, hogy Isten hosszútávon tervez Izráellel. A szabadítás ígérete valósággá fog válni. Nem mindenki hitt Ezékielnek, sokan úgy gondolták Babilonból nem lesz hazatérés, beolvadnak ők is az idegen népek közé, mint a nagyobbik országrészt is. Mai szakaszunkban az Úr egy távoli és számunkra ismeretlen nép részére küldi üzenetét. Ez a nép a jövőben felvonul Isten népe ellen, ez szomorú, de a jelenlegi helyzetben reményteljes, mert azt üzeni, hogy talpra áll a nép, újra lesz ország, lesz élet. A nyomorúságról szóló próféciák nem örömtelik, de mégis reményt keltők, mert azt üzenik, hogy áll még Isten népe.

A megszólított nép Góg, országa Magóg, eddig egyetlen néppel sem azonosították, így valószínűleg még később teljesedik be ez a prófécia. Meg kell látnunk azonban ebből az Igéből, hogy Isten népe mindig gyűlöletes lesz más népek előtt, a világ előtt. Isten gyermekeit mindig el akarják pusztítani, őket mindig veszély fenyegeti. Számukra a világ soha nem barát. Miért akarják elpusztítani őket? Azért mert mások, mert Isten képviselik, a világ azonban Isten nélkül akar élni. A világ nem akarja Isten törvényeit, nem akar hozzájuk igazodni, a maga elgondolása szerint akarja alakítani az életét.

Az ellenség felvonulása Isten ítélete is népe fölött, nem véletlen egy ilyen konfliktus, hanem azt jelzi, a nép a helyreállás az újrakezdés után sem töltötte be teljesen küldetését. Még mindig van bűn az életükben, amit ki kell tisztítani, el kell távolítani. Az előző fejezetben Isten új szívet ígért népé-nek, mert látta, hogy ez az egyedüli megoldás. Azonban a népnek is meg kell látni, hogy baj van az életében és orvosra van szüksége. Izráelnek mindig az volt a problémája, hogy nem akarta meglátni bűneit, nem akarta felismerni, hogy mi a probléma a saját életében. A prófétákon keresztül Isten mindig kérte, hogy nézzenek szembe magukkal, tartsanak bűnbánatot, azt is is megmondta mi a bűnük, de ők mindezt nem akarták meglátni. Ez az Ige azt jelzi, hogy a fogság sem igazán hoz életükbe változást és a hazatérés után, ismét vétkeznek az Úr ellen.

Jó nekünk is szembenézni magunkkal az Ige által és meglátni van-e változás? Látom-e miben kell megváltoznom, mit kell letennem, vagy úgy gondolom nálam minden rendben van. Az Újszövetségben azok keresték fel Jézust, akik látták betegségüket, felismerték bűnös állapotukat és szerettek volna ebből megszabadulni. A farizeusok a vezetők azért nem keresték a maguk számára Jézus közelségét, mert nem látták magukat bűnösnek. Úgy amint Simon farizeusnál is láttuk, a Jézus előtt leboruló asszonyról azonnal tudta kicsoda, de nem látta meg, hogy ő is adós Isten előtt. Ő is csak leborulva lehetne előtte. Boruljunk le mi is az Úr előtt, kérve, hogy engedje el bűneinket.

Azonban az Úr nem hagyja magára népét. Ha ellene támad is a roppant sereg, az Úr megoltalmazza övit. Isten népét nem lehet legyőzni. Ez az esemény az Úr kegyelmét is felragyogtatja, hisz nem törli el az embert, hanem esélyt ad számára, hogy megismerje Istenét. Isten megadja az utolsó utáni esélyt is, de élni kell vele.

Pál ígéri, hogy amikor Korinthusba érkezik szelíden jelenik meg köztük (2Kor 10,1-6). Voltak, akik tartottak Pál keménységétől, azonban az apostol biztosítja őket, mivel rendezték a problémás ügyeket engedékenységgel jelenik meg, mert megbocsátott nekik. Haragját elengedte és kész velük szelídséggel, alázattal, békességgel beszélni. Mi el tudjuk-e engedni a sérelmeket, vagy ragaszkodónk hozzájuk?  Pál miután megoldották a problémát elengedi a bántást, és szeretettel megy közéjük.

Pál hangsúlyozza, hogy ők is testben élnek, de nem a test fegyvereit használják. Ez lényeges, a hívő is testben él, de nem test szerint, hanem Isten akarata szerint igyekszik élni. A test jelen van a maga szokásaival, de Isten Lelke által, az Ige által le lehet győzni, hogy ne ő irányítson, hanem Krisztus.

Az apostol a gondolatokat is foglyul ejti, itt kezdődik, hogy a gondolatainkat Jézus Krisztusnak rendeljük alá. Bizony ez nem mindig sikerül, pedig a gondolatoknak is Krisztusnak kell, hogy engedelmeskedjenek.  Az Úr azt kéri, hogy egész lényünkkel engedelmeskedjünk Neki, vagyis engedjük, hogy Ő vezesse teljes életünket.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3.                   Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.