A
|
z Úr továbbra
is szól Júdához, a király hitetlensége
ellenére is, aki fél a két szomszédos országtól (Ézs 8,1-22). Isten keresi az
övéit, szívükhöz szól, és megerősíti őket abban, hogy félelmük alaptalan. Asszíria elfoglalja Arámot és Izráelt, Izráel
fogságba megy, de Júda még marad. Nem kell félni, Isten hatalmasabb. Az ő
dolguk, hogy bízzanak. Isten már cselekedett, elküldte Fiát, akiben legyőzte a
gonosz erőit, bízzunk Benne! Forduljunk Hozzá hittel és bűnbánattal. Tárjuk
fel szívünk mélységeit Előtte, és vegyük komolyan, amit mond. Szabad a
fenyegetés közepette is látnunk az Úr győzelmét. Sok nyomorúságot látunk, de ne
féljünk, mert Ő legyőzte a világot. Igaz az ének: Félelmektől megszabadít,
szent félelemre tanít, ahol csak megjelent e drága kegyelem, bűnöst megigazít.
Az ellenség, Asszíria, Júdát sem kerüli el, de átélik: velünk az Isten! A karácsonyi
ünnepkör is erre mutat rá, Immánuel, velünk az Isten. Ennek örvendezhetünk. Isten
az emberrel van, nem ellene. Ezt mutatja az is, hogy még mindig nincs végünk.
Ha Isten nem lenne jelen, és nem könyörülne, már elpusztítottuk volna egymást. Azonban
jelen van igéje és Szentlelke által, bűnösöket kiragad a gonosz kezéből,
megigazítja őket, és ők már világosságként élnek a sötét világban. Isten velünk
van, ez erőforrás a mindennapokban, sőt, ez ad igazi tartalmat és célt. Ha itt van,
akkor találkozni kell Vele. Az ünnepek jelzik: még lehet Vele találkozni. Még
átélhetjük kegyelmét.
Isten velünk van, azt is jelenti ez, hogy van mondanivalója számunkra. Beleszól
az életünkbe, megmondja, mit tegyünk. Megmutatja a helyes utat, amin járnunk
kell. A próféta figyelmét felhívja arra, hogy ne a nép útján járjon, ne arra
hallgasson, amit a többség mond. Ez fontos útmutatás ma is, környezettünknek is
megvan a véleménye az életről, de mi ne arra figyeljünk, amit sokan jónak
tartanak, ne sodródjunk az árral, hanem figyeljünk az Úrra! Ne féljünk attól,
amitől mások félnek, hanem forduljunk az Úrhoz. Legyen ez a bizonyságtételünk:
én pedig az Urat várom, és Benne bízom. Olyan jó, hogy várhatunk Rá, és
bízhatunk Benne. Isten ad az igében tanítást, és küld bizonyságtételt is, arra
hallgassunk. Az Ige biztos útmutató, nem téved el, aki figyel rá.
Urunk a szívek és a vesék vizsgálója, lényünk mélyére lát, így meg tud
tisztítani minden bűntől, tévtanítástól (Jel 2,18-29). Látja a valóságot
Thiatírában is. A gonosz beférkőzött a gyülekezetbe, rossz irányba tereli őket,
de az Úr ad lehetőséget a megtérésre, a Hozzá való visszafordulásra. Az Úr a
betegséget is felhasználja arra, hogy magunkba nézzünk és változtassunk.
Gyakran a betegség alatt szólít meg, mert talán ilyenkor van időnk odafigyelni.
A betegség közel hozza a halál gondolatát is, és ilyenkor sokan keresik az Urat.
Olyan jó látni, hogy akik kiállták a próbát, megmaradtak a nyomás idején
is hűségben, nem kapnak több terhet. Az Úr nem ad több terhet annál, mint amit
el tudunk hordozni. És még ahhoz is megadja az erőt. Az Úr odafigyel a győztesekre, és jutalmat
készít nekik. Az győz, aki mindvégig ragaszkodik az Úr Jézus életformájához,
aki éli, amit Ő mond.
A szárdiszi gyülekezet is kap levelet, amelyből megtudja, az Úr átlát a
külsőn, tisztában van a valósággal (Jel 3,1-6). Nem téveszti meg a nevünk, és
nem is udvariaskodik. Megmondja a valóságot, mint a jó orvos. Gyógyulásra akkor
van esély, ha tudjuk, hogy betegek vagyunk, és ismerjük a problémát. Szárdiszban
más a látszat, és más a valóság. Hogy van ez a mi életünkben? Az vagyok, aminek
látszom? Az Úr a kettőt összhangba akarja hozni. Nagy baj, amikor elhisszük a
látszatot, amikor úgy gondoljuk, hogy élünk, pedig halottak vagyunk. Az Úr az
életet szereti, és életre akar kelteni. Halott egyházzal nem megy semmire. És
nem a külsőségektől válunk élővé.
Ez a gyülekezet feladatot kap, menjen és erősítse meg a halófélben
levőket, és amíg szolgál, bizonyságot tesz, maga is megelevenedik. Ha foglalkozunk
az igével, az átjár és életre kelt. Azért is halódunk belülről, mert
elhanyagoljuk az igével való élést. Emlékezz vissza, hogyan kaptad és hallottad,
és térj meg, vagyis vedd komolyan az Úr kegyelmét. Amikor először hallottuk,
megrendített, és megváltoztatta az életünket. Ő volt a legfontosabb, vonzott az
Úr Lénye, alig tudtunk Vele betelni. Rongyosra olvastuk a Bibliánkat, kikopott
a pad alattunk a gyülekezetben. Ma is így van? Ez jellemez még minket? Mentünk
és másoknak is elmondtuk, amit az Úr elvégzett bennünk.
Az Úr beszél az élet könyvéről, az a lényeg, hogy oda legyünk beírva. Az
Úr írja be oda azokat, akik hitre jutottak, akiknek bűneik megbocsáttattak. Itt azonban névkitörlésről
is beszél. Aki győz a maga korában a gonosz minden mesterkedése felett, azt
fehér ruhába öltöztetik. Tehát, akik nem
fordulnak el az Úrtól, hanem a próbákban is hűségesek maradnak. Aki győz, az
marad beírva az élet könyvébe. Ezek szerint kikerülhetünk onnan, ha legyőz a
világ, és tudatosan megtagadjuk Urunkat. Ő azonban meg tud őrizni a
mélységekben, a gonosz támadása idején is. Csakis Ő tud megmenteni és
megtartani. A fehér ruhát is Tőle kapjuk. Ezt nem lehet megvásárolni, nincs rá
akció. A Fiú szerezte meg a hozzá való jogot, vére által. És aki enged a
hívásnak, és követi Őt, aki átéli a kegyelmet, azt fehér ruhába öltözteti. Aki
fehér ruhában van, az Vele jár. Erre is hív minket, járjunk Vele, egy új
életben. A fehér ruha jelenti a másságot, azt, hogy különbözünk a többitől, és
észrevehetők vagyunk.
Ó, érthetetlen kegyelem
Ó érthetetlen kegyelem, mely rég utánam jár, ki tévelygőn, vakon
bolyongtam utamon, egyszer csak rám talált!
Félelmektől megszabadít, szent félelemre tanít, S ahol csak meg jelen e
drága kegyelem, bűnöst megigazít.
Hozzá bajok, vészek között mindig járulhatok, megőriz, megvéd, s
bőségesen elég elérni otthonunk.
Az Úr, íme, jót ígért nekem: Vár Nála biztos jövő, Igéje szent erő,
pajzsom, jutalmam Ő, életfogytiglan Ő!
S ha végsőt dobban majd a szív, az élet véget ér Túl titkok fátyolán a
lelkem igazán szent békességre tér.
Sok ezredév, ha eltelik, - kevés, akár egy nap-, Dicsérni az Urat, mivel
kegyelme nagy - oly érthetetlen az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése