A
|
z Úr vallomását
olvashatjuk ma, elmondja, hogyan is viszonyult népéhez (Hós 11,1-12). Mennyi
szeretet, türelem, gondoskodás jellemzi
Őt. A hűtlen népet is szereti, mindet
megtesz értünk. És ez így van velünk is. Mindent megtesz az Úr azért, hogy
szava eljusson hozzánk, és mi válaszként Neki szenteljük életünket. Izráel léte teljes mértékben kegyelem. Minden
Istenen múlt. Ma sincs másként. Isten kegyelme az, hogy mi megismerhetjük Őt.
Nem a mi érdemünk, ha megváltozik az életünk, és átéljük Isten
megbocsátását. Nem azért szeret, mert
kiérdemeltük, egy gyermeket azért szeretnek, mert gyermek, mert beleszületett a
családba. Isten szeret, mert az Ő teremtményei vagyunk. Bukásunk ellenére sem
mond le rólunk, vissza akar szeretni.
Megrendítő hallani az Úr szájából: minél inkább hívta őket, annál inkább
távolodtak. Jaj, milyenek is vagyunk, hiszen ránk is ez a jellemző. Az Úr körülvesz szeretetével, annyi mindenen keresztül hívogat, és elhalmoz kegyelmének
ajándékaival, mégis távolodunk Tőle. Nem akarjuk Őt. Mi elvagyunk a magunk dolgaival.
Mindent megoldunk Nélküle. Legalábbis
úgy teszünk, mintha mindent megoldanánk, de jönnek olyan események, amikkel
szemben tehetetlenül állunk, és ezek rádöbbentenek: Nélküle nem boldogulunk. A bűn, a betegség és a halál erőnket
meghaladó probléma, Istennek azonban Jézusban van rájuk megoldása. Jézus Krisztus kereszthalála által legyőzte
ezeket az Úr. Aki hit által elfogadja az Úr kegyelmét, és befogadja Őt magát az
életébe, az mindezekben diadalmaskodhat. Jézusban reménységet kapunk a halállal
szemben is, bűneinket pedig odaszegezte a keresztfára. Ma is nézzünk fel Rá.
Vegyük komolyan mindazt, amit az ige mond, és építsünk rá.
Isten szeretetét és gondoskodását tapasztalták, mégis hűtlenek lettek
Hozzá. Isten munkáját nem ismerték el az életükben. Én gyógyítottam őket, de nem ismerték el,
hálátlanok voltak, maguknak, vagy másnak tulajdonították, amit Isten
cselekedett. Mennyire jellemző ez: nem
látjuk meg az Úr munkáját. Mindent az emberi tevékenységnek tulajdonítunk.
Magunkat dicsérjük. Az Úr könyörüljön, és láttassa meg, mennyi mindent
cselekszik bennünk és körülöttünk. Ha meglátjuk ezeket, ne tagadjuk el, hanem
adjunk hálát Urunknak. Köszönjük, meg, hogy ennyi mindent tesz értünk. Köszönjük
meg a keresztet, a drága kegyelmet, amit Jézusért kaptunk. Jó látni, hogy valóban
nem haraggal jön, mert haragját Krisztusra vetette. Ezért menjünk az Úr
Jézushoz, mert aki nem fogadja be a Fiút, aki nem akar megtérni, azon Isten haragja
marad. Nem Ő jön haraggal, hanem az marad rajtunk, mert elutasítjuk a
Megváltót. Talán azt mondjuk, ilyet már mégsem teszünk. És mit mond az ige? Izráel nem akart
megtérni. Látta, hallotta Isten szeretetét, átélte hívogatását, de ő nem akart
Isten uralma alatt élni. Nem az a gond, hogy nem tudunk megtérni, hanem az,
hogy nem akarunk. Olyan jó, hogy ma még
elindulhatunk követni Jézust, és induljunk is el. Ne halogassuk, ne mondjuk,
nincs időm rá, mert ez a legfontosabb. Ma
még le lehet borulni a kereszt alatt. Még behívhatjuk életünkbe, és átadhatjuk
az irányítást Neki.
Határozott irányt szab Pál Timóteus számára (1Tim 6,11-21). Van, amit jó,
ha kerül, és ez a pénz szeretete. Ne engedje, hogy pénz utáni sóvárgás üsse fel
a fejét a szívében, mert ez rossz irányba tereli. Mit is mond? Eltévelyedtek a
hittől. Nem is gondolnánk, hogy ezeknek köze van egymáshoz, és mégis. Ma
különösen láthatjuk ezt, mert mindent pénz által akarunk megoldani. És ha a
pénzben bízunk, akkor már nem az Úrra bízzuk magunkat. Minek hívja segítségül
az Urat az, aki mindent el tud intézni, meg tud oldani maga? Ezért írja Pál: kerüld a pénz szeretetét. Isten
gyermekeinek nem a pénz vagy a hatalom a
munkaeszköze, hanem Isten igéje. A mi eszköztárunkban a hit, szeretet, istenfélelem,
béketűrés található. Életünk azon alapszik, hogy Isten ma is munkálkodik.
A mi feladatunk a hit nemes harca. Az Úr Jézust szolgálhatjuk, az Ő
katonái lehetünk. A bűn és sátán minden romboló tevékenysége ellen szállhatunk
harcba. De nem ember által készített
fegyverekkel, mert a fegyverarzenál csak az embert pusztítja. A bűnön nem
fog a golyó. A bűn ellenszere Isten
igéje a Szentlélek által. Ez az a kard, amivel a gonosz ellen harcolhatunk. És
megkaptuk még az imádságot is. Állandó kapcsolat a Főparancsnokkal. Mert a gonosz és a bűn fölött az Úr Jézusba
vetett hit által győzedelmeskedhetünk. Mint az Ő katonái, ne hátráljunk, ne
féljünk, mert mi a hit emberei vagyunk.
A harc az Úr visszajöveteléig tart. Fontos eleme az ige, Jézus
tanításainak megtartása, életünkben való felmutatása. Más szóval: az engedelmes
hívő élet arat győzedelmet. Teszem, amit az Úr mond. Kinek engedelmeskedem? A
mindenség Királyának? Ő a királyok Királya és uraknak Ura. Nagyszerű ezt olvasni,
nem ember, hanem az Úr Jézus Krisztus a legfőbb tekintély. Őreá figyelhetünk ma
is. Oltalmában járhatunk.
Pál újra visszatér az anyagi dolgokra, és rámutat: ezek bizonytalanok,
ezért ne ezekben, hanem Istenben reménykedjünk anyagi életünkkel kapcsolatban
is. Ő mindent bőségesen megad nekünk a megélhetésünkhöz. A megélhetés feletti aggodalom helyett
őrizzük meg a hit drága kincsét. Hogyan? Úgy, hogy továbbadjuk. A legjobb megőrzés, ha bizonyságot teszünk
Róla, ha Krisztushoz vezetünk másokat.
Mélyen meghajlok ím színed előtt
1.
Mélyen meghajlok ím színed előtt.
Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!
Mester, előtted a porba esem,
Mindenbe' mindenem légy Te nekem!
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
2.
Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,
Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!
Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,
Ámde tudom, hogy meghallod imám.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
3.
Mélyebbre szállva, följebb visz utam,
Míg csak Elédbe nem érek, Uram;
Hordva keresztem a lábad nyomán,
Mennyei dics jön a szégyen után.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése