Járjunk az Úr világosságában!

É

zsaiás beszéde ez a könyv, amit az Úr adott neki látásban (Ézs 2,1-5). Isten elé vitte saját és népe életét. Az Úr előtt kereste kérdéseire a választ. Nem tudta, mit várhat, milyen reménysége van Izráelnek. Tapasztalta a nép hűtlenségét, de ezt az Úr elé vitte. Szerette volna, ha megtérnek, és egészen megváltoznak. Tudta, hogy ezt a változást az Úr képes végbevinni. Magunktól képtelenek vagyunk mássá lenni. Erőlködhetünk ugyan, de a természetünk romlott, és bármit teszünk, nem lesz mássá.

Igénk bátorít: forduljunk kérdéseinkkel az Úrhoz. Bízzunk Rá bátran mindent, mert Ő válaszol, és ad látást. Ha elakadtunk az élet dolgaiban, keressük Urunkat, és Ő megmutatja, hogyan tovább. Ehhez az igét használja fel. Jó, ha már azelőtt keresünk, mielőtt megtervezzük dolgainkat. Előbb Vele beszéljük meg, és Tőle kérjünk tanácsot.

Nagyszerű dolgokat ír a próféta, mindezek lehetőségek, amik már akkor megvalósulhatnának. Isten ezt készíti nekik. Az igében benne van, mit készít az Úr nekünk, csak át kellene ezt venni. Mert amit ígér, az akkor lesz a miénk, ha teljes szívvel Hozzá fordulunk, és mindenben Rábízzuk magunkat.

Az Úr hegye áll a középpontban, és ez már most megvalósulhatna. Jézusban eljött Isten országa, és aki hittel belép, annak a középpontjába Isten kerül. A templomhegy jelzi, hogy élővé válik az Úrral való kapcsolat. Amikor az ige  jövő időről beszél, az azt a lehetőséget adja, hogy már jelen idő lehet belőle. Különösen a saját életemben megtörténhet, hogy Isten a középpont. Figyelek igéjére, járok a gyülekezetbe, és megteszem, amit mond. Mert az Úr házának hegye magát a templomot és Isten törvényét jelenti.

Az Úr nem vallásos kultuszt vár, hanem, hogy azért menjünk az istentiszteletre, hogy megtanítson útjaira. Tehát konkrét elhatározással. Isten útján akarok járni. Ösvényeit szeretném követni a mindennapokban. És ezzel nem kell a távoli jövőre várni, már most megtörténhet. Uram, azért jövök, hogy taníts utaidra. Ne csak egy kis megnyugvásért, megpihenésért menjünk az Úrhoz, hanem azért, mert szava szerint akarok élni. Azért keressem, mert tudom, az a jó, amit Ő mond.

Az igazi tanítás, az életre nevelés az Úrtól jön. Az Úr Jézus személyesen tanította a tizenkettőt, és általuk, az evangéliumon keresztül minket is. Nagyszerű kort ír le Ézsaiás, a fegyverekből termelőeszközöket készítenek az emberek. Látunk is erre különféle formális próbálkozásokat, azonban mindig több és pusztítóbb fegyverrel rendelkezünk. Miért? Mert nem Istent akarjuk, Nélküle pedig képtelenek vagyunk mindezt megvalósítani. Amíg az Úr Jézust, a békesség fejedelmét be nem fogadjuk az életünkbe, minden a fegyverekről, a pusztításról szól. Csak Ő tud igazi békességet adni. Jézus nélkül békére vágyunk ugyan, de a gyermekek fegyvereket, háborús videojátékokat kapnak ajándékba. Szórakozásképpen pedig olyan filmeket nézünk, amiknek az alapja az erőszak. Mit is akarunk igazán? Ilyenekkel tömjük magunkat, és csodálkozunk azon, ami a valóságban körülvesz minket. Kérjük Urunkat, hogy jöjjön és formálja át szívünket és gondolkodásunkat. Valljuk meg, hogy mi az Ő világosságában akarunk járni. Ne csak akarjunk, hanem járjunk is benne. Ő a Világosság, és mi járhatunk az Ő fényében.

Pál apostol az utolsó napokra nehéz időkről beszél, és nagyon érdekes, ahogyan leírja azokat (2Tim 3,1-9). Az emberek magukat szeretők és pénzsóvárak lesznek. Azért érdekes, hogy ezt az időszakot nehéz időnek mondja, mert a társadalmunk pont arra igyekszik, hogy az emberek minél inkább szeressék magukat. Magukért éljenek, fogyasszanak, szerezzenek meg mindent. És ezt látjuk, mindent a pénz megszerzése utáni vágy ural és irányít. Látszatra jónak tűnik minden, a valóságban azonban valóban nehéz idők ezek. Az önzés és a pénz szeretete átformálja az embereket, rabokká válnak, és nincs már igazi kapcsolat egymás között. Aki csak magára figyel, az nem érti a másikat, gyakran még azt sem, aki közvetlenül mellette él.

Nehéz idők ezek, mert valami más tölti be a szíveket, és nem Isten kegyelme és szeretete. Teljesen átalakul körülöttünk a világ, és ez az Úr Jézus követőire is hatással van. A kegyesség látszata megvan. Vagyis ügyelnek az emberek arra, hogy hívőknek, Isten gyermekeinek látsszanak, de a hit ereje és igazi tartalma hiányzik. Elcsendesedve vizsgáljuk meg az életünket: hitünk látszat vagy valóság? Van-e erő a hitünkben? Ha az első keresztyéneket figyeljük, azt látjuk, hogy erőteljes életet éltek. A Szentlélek be- és feltöltötte őket mennyei erővel. Ezzel az erővel vitték az evangéliumot. Bizonyságot tettek, odafigyeltek a nehéz helyzetben élő testvérekre, és gyógyulások, szabadulások mentek végbe. Sátán meghátrált előttük. Mi történik a mi hitünk által? Nyomul az örömhír? Emberek élete megváltozik az igéről való bizonyságtételünk által?

Kegyes Jézus, itt vagyunk

1. Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Ígéd hallására, :/: Gyúljon fel kívánságunk Idves-

ség tanulására, Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.

2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé, :/: De szent Lelked szívünket Tiszta

fénnyel úgy töltse bé, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tőled kell azt várnunk.

3. Dicsőségnek napfénye, Istentől jött világosság! :/: Indítsd lelkünk készségre, Nyisd

meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk Jézus, halld meg, ké-

rünk!

Isten áldásával.