Mennyei trón

K

arácsony van, és ez jelzi, hogy Isten drága szava beteljesedett (Ézs 9,5-10,19). A Gyermek megszületett, Fiú adatott nekünk. Nekünk adatott Isten Fia, már itt van, elérhető, mert amit Ézsaiás idején Isten megígért, az az Úr Jézus születése által beteljesedett. Öröm van a szívünkben, mert Isten itt van, közel az életünkhöz. Kapcsolatba kerülhetünk Vele. Azért is jött, hogy közel kerüljünk Hozzá. Ez a karácsony lehet az Úrral való kapcsolatfelvétel alkalma. Azért is lett emberré, hogy könnyebben Rátaláljunk és meg tudjuk szólítani. Igéje ma is hitet hoz létre bennünk, és a hit összeköt Vele.

Az uralom az Ő vállán lesz - ez beteljesedett? Ez az ígéret valóság az életemben? Átadtam Neki az uramat? Ő irányít már, és én figyelek szavára, és teszem, amit mond? Amikor a földön járt, követésére hívta az embereket, ez fejezte ki, hogy az Ő vállán van az uralom. Ő uralkodik, és az én dolgom, hogy engedelmeskedjek Neki. El is mondta: keressük Isten országát és igazságát, és a többi megadatik majd nekünk. Aki befogadja az Úr Jézust az életébe, az Isten országának polgárává válik. Minden gondunk és terhünk átkerül Őreá. Azért hívogatott, jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megterheltettetek és meg vagytok fáradva, hogy a fárasztó terheket tegyük Rá. Ő ezeket, és különösen a bűnnek minden erejét és következményét magára vette a kereszten. Ez a gyermek elment egészen a keresztig. Nem hátrált meg a szenvedések előtt, hanem elvégezte, amit az Atya Rábízott.

Csodálatos Tanácsadónak nevezik; hát, ha végignézünk világunkon, nem úgy látszik, hogy Őhozzá fordulunk tanácsért. Pedig azért jött, hogy igénybe vegyük tanácsait, vagyis kérdezzük Őt. Úgy teszünk, mintha mindent nagyon jól tudnánk, de az élet nem ezt mutatja. Annyi gonddal, bajjal küzdünk, oly sok tönkrement élettel találkozunk, azonban ma még megtehetjük, hogy segítségül hívjuk Őt. Ma még kérhetünk Tőle tanácsot. A tanácsadó véleményét mindig egy döntés előtt kérik ki, az Úr is ezt biztosítja számunkra. Kérdezhetjük Őt, mielőtt döntünk. Azonban gyakran előbb döntünk, és majd utána kérdezünk. Megtörténik az is, hogy mi már magunkban meghozzuk a döntést, de a látszat kedvéért még Istenhez is odafordulunk. Ő azonban azt akarja, hogy előre keressük Őt.

Azonban a legtöbben csak saját döntéseiknek rossz következményének a megtapasztalása után fordulnak Istenhez. Ilyenek vagyunk: amit elrontunk, azt Vele akarjuk rendbe hozatni. Holott Vele elkerülhetnénk ezeket a kemény dolgokat. Azonban az Úr nagy kegyelme, hogy vállalja elrontott életünk rendbehozatalát. Ha valaki segítségül hívja, nem fordul el tőle. Szinte csak elromlott életű emberek keresték fel Őt, mert felismerték, hogy Jézus azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett, és hogy megmentse a bűnösöket. Minden bűnünket odavihetjük, ha az ördög erősen megkötözött, az sem probléma, mert Jézus legyőzte sátánt a kereszten. Van szabadítás. Neve is azt jelenti, Szabadító, menjünk Hozzá bátran.

 Erős Isten Ő, ami azt jelenti, hogy nem okoznak Neki problémát a mi gondjaink. Bárhol akadunk el, Ő ki tud menteni. Nem rajta múlik életünk megváltozása. Ő nem vall kudarcot, tehát ha nem változik semmi, az nem az Ő hibája, a probléma a mi készülékünkben van. Azt jelenti ez, hogy nem fordultunk Hozzá őszintén, vagyis csak a problémától akartunk megszabadulni, és nem Őt akartuk igazán. De most még akarhatjuk Őt, befogadhatjuk az életünkbe, és a bűnre nemet mondva követhetjük nyomdokait.

Azonban Izráel nem akart változást, nem akartak Isten igéje szerint élni. Hátat fordítottak az Úrnak, figyelembe se vették igéjét. A bűnre azt mondták, hogy jó. Ma sincs ez másként. Isten megítéli népét, fogságba kerülnek, mert elfordultak Tőle. Bálványokat imádtak, mert vonzóbb volt a kultuszuk. Tetszett a szabadosság, a világ, azonban a bálványok becsapnak, sátán félrevezet. Mert amikor jön az ellenség, nem tudnak segíteni. Isten gyermekei ottmaradnak segítség nélkül. Olyan megdöbbentő, hogy nem látják az Urat, és nem fordulnak Hozzá. Ma is mindenfelé megy az ember, sőt, mindent magának tulajdonít. Úgy vagyunk, mint Asszíria, mi sem látjuk, hogy minden jó dolog, előrehaladás Isten ajándéka. Nem vesszük észre, hogy azért sikerültek dolgaink, mert Ő lehetővé tette azokat.

Olyan jellemző mindaz, ami az Asszír király szívében is végbement. Kevéllyé vált a sikerek láttán, úgy gondolta, mindez saját bölcsességének, erejének az eredménye. A kevélység pedig túlkapásba torkollott. Mintha a mai embert hallanánk, kezem ereje vitte végbe, okos vagyok, saját bölcsességemnek köszönhetem. Mennyi öndicséret. Az Úr pedig úgy látja, hogy ő eszköz az élő Isten kezében. Ki látott olyan, hogy a fejsze magának tulajdonítja a fa ledöntését? Csak eszköz a favágó kezében. Isten adjon alázatot a szívünkbe, ne ragadjon el tudásunk, hanem boruljunk le Előtte, és magasztaljuk Őt. Adjunk hálát kegyelméért, azért, hogy mindezek ellenére szeret és újrakezdést kínál nekünk. Ez az ige is rámutat: a világ nyomorúságát nem Isten okozza, hanem az ember felfuvalkodottsága. Azt gondolja, ő mindent megold, és nem bízik az Úrban.

Karácsonyi örömben élünk, azonban az ige elszomorít, és rámutat: nemcsak a zsidók nem fogadták be az Urat Betlehemben, hanem a gyülekezet is eljutott oda, hogy Jézus ajtón kívülre került (Jel 3,14-4,11). Hol van az Úr életünkben? Vizsgáljuk meg szívünket, nem került-e kívülre az Úr. Nem, ez velünk nem történhet meg, tiltakozunk, de nézzük csak meg, hogy mi okozta ezt. Langyossá váltak, ami azt jelenti, hogy megszakadt az élő kapcsolat. Már nem igazán szeretik az Urat, nem Ő a fontos, nem Őt keresik. Már nincs bennük az, hogy reggel mindjárt keresik Őt, mert szomjas a szívük az élő vízre. Szomjazom még az élő vízre, a friss tiszta igére? Vágyakozom Jézus után? Habzsolom még az igét? Mindent alárendelek a Vele való közösségnek, és az igével való élés fontosabb a kényelmemnél? Ezek elkényelmesedtek, megvolt már mindenük, mindent megoldott a pénz és az emberi kapcsolatok rendszere. Már kevesebbszer hívták Őt segítségül. Már nem tudtak áldozatot hozni az Úrért. Inkább az igehallgatásról, a szolgálatról mondtak le a szórakozás vagy a kényelem kedvéért. De hol is tartunk mi? Olyan eleven a hitem, mint kezdetben? Fel tudok még mindig kelni korán a csendesség kedvéért? Milyen is a kapcsolatom: langyos vagy hideg?

Ne hagyjuk kihűlni az Úrral való kapcsolatunkat. Tegyünk érte, és tegyünk az egymással való kapcsolat elevenségéért is. Az Úr segít, kínálja az igazi értékeket. Mert ami elvon Tőle, a világ kincse, az nem adja meg, amire vágyunk. A világ gazdagsága mellett szívünkben szegények maradunk. Hiába a modern orvoslás, egyre betegebekké válunk. Mert van, amit csak az Úr szava tud meggyógyítani. Kínálja bűnbocsátó kegyelmét, hiszen az igazi fehér ruha, ami a bűnt eltakarja, az Ő drága vére. Semmi sem tisztít meg, csak Jézus vére. Semmi nem tud igazán betakarni, csak a kegyelem fehér ruhája. Az igazi gyógyulást az Őtőle való szemgyógyító ír adja meg, a Szentlélek által válok látóvá. Látom az igében Isten akaratát és tervét. Most még lehetőséget kínál a megtérésre. A megtérésben kifejezésre jut, hogy szükségem van az Úrra. A fenyítés is eszköz, ami által rádöbbent az Úr arra, hogy Nélküle nem boldogulok. Sok fölösleges erőfeszítéstől megkímélem magam, ha Őt hívom. Olyan jó, hogy még nem ment el az ajtótól, hanem szól és zörget. Nyissuk ki az ajtót, és engedjük be Őt!

Az Úr megnyitja Isten láthatatlan világának ajtaját János előtt. Megtudja, hogy nem csak a földi nyomorúság van, hanem mindenek felett áll Isten trónja. Szilárdan áll az Úr trónszéke, és senki és semmi le nem taszíthatja Őt onnan. Dicsérjük hát Őt, és imádjuk teljes szívből. Csatlakozzunk már most a mennyei istentisztelethez, ami egészen más, mint a földi, a miénk. Ott Isten trónja áll a középpontban, és a trón nem üres! Isten trónja nem üres, nincs uralkodói válság. A Teremtő Isten ül a trónom, és minden tekintet Rá szegeződik. Az a mi problémánk, hogy még az istentiszteleten is mi akarunk középpontba kerülni. Azt gondoljuk, minden rólunk szól. Azonban minden Istenről szól. Ott öröm van, és önként, szeretetből és hálából hódol mindenki. A vének önként teszik le koronájukat a trón elé, és ezért van rend és harmónia, mert nem ember hordja a koronát. Akkor lesz igazi béke és harmónia az életünkben, ha letesszük Isten trónja elé koronánkat. Engedjük, hogy Ő uralkodjon életünkben, és mi dicsérjük Őt.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.