Az Úr beszélni akar veled!

 

A

 babiloni fogságban élő Ezékielt az Úr megragadja, prófétájává választja (Ez 1,1-3,3). Megerősítésül pedig kijelenti dicsőségét az Úr. Ezékiel, látja Isten dicsőségét, megrendül és arcra borul Előtte. Hol ragadja meg az Úr? A fogságban, ez azt jelenti, engedelmes volt Ezékiel, nem lázadt a fogság ellen, hanem engedte, hogy elhurcolják. És ott nem esik kétségbe, hanem figyel felfelé. Átéli, hogy Isten szól. Mert az Úr, ha engedelmesek vagyunk, velünk van. A nehéz helyzetekben sem hagyja övéit magára. Hogyan van velünk? Igéje által. A nép engedetlen volt ezért következett be a fogság, az első csoportot elhurcolták, de még maradtak otthon. Isten az elhurcoltakat lelkigondozza, erősíti. Jelenléte nem jelent azonnali szabadulást. A próféta feladata, hogy megértesse Isten akaratát velük.

Mielőtt a néphez küldené, Isten élményben részesíti. Megtapasztalja a próféta Isten valóságát. Mert Isten nem eszme, valóságos Lény, aki cselekszik, akinek akarata van, Aki életet ajándékoz. Isten azt akarja, hogy mi is megismerjük Őt. Átéljük, hogy valóságos személy, Aki megszólít. Amikor az igét kezünkbe vesszük, pontosan ezt éljük át. Isten szól hozzánk, elmondja hogyan lát minket, mi a probléma velünk, és megmutatja a megoldást is. Mert Júda népe nem véletlenül került fogságba, ez Isten ítélete, bűneik büntetése. Meg kell látnunk, nem véletlenül történnek velünk sem a dolgok, a sok egyéni, és társadalmi baj sem véletlen, bűneink következménye. Isten pedig ezt is felhasználja megszólításunkra. Rá akar döbbenteni, egyedül nem megy. Nem nemzeti összefogás oldja meg a dolgainkat, mert vakok hiába fognak össze, együtt esnek a verembe.

Isten dicsősége előtt arcra borul Ezékiel. Ez a megfelelő magatartás. Leborulni az Úr előtt.  Ő a Mindenható, én mulandó porszem vagyok. De Isten nem azért jelenik meg, hogy elpusztítson, vagy megrémítsen, hanem azért, hogy szóljon. Szava azt jelenti, terve van velem. De ezt a tervet fel kell vállalnom.

Isten üzenete: „Beszélni akarok veled!” Csodálatos, beszélni akar veled! Van mondanivalója számodra. De ahhoz talpra kell állni, és meghallgatni, amit az Úr mond. Ezért jött el az Úr Jézusban is, hogy szóljon hozzánk. Elmondja kicsoda és arról is tájékoztat, hogy magunkban elveszett emberek vagyunk. Egyedül nem boldogulunk. Sőt még az sem elég, hogy Hozzá fordulunk, új emberré kell lennünk. Ezt Ő végzi el. Ő ad, új, élő, hús szívet. Enélkül képtelenek vagyunk más emberré lenni.

A nép lázadó, makacs és hűtlen. Ezt tudni kell, ne tápláljon hamis reményt. Az igét kell nekik hirdetni, de arra számítson, hogy nem biztos, hogy hallgatnak rá. Az igét kell tovább adnunk, ha hallgatnak rá, ha nem. Miért nem hallgatunk Isten szavára? Mert mindig találunk saját lehetőséget. Akad valamilyen emberi támogatás, és azt gondoljuk, Isten nélkül is megoldjuk a dolgokat.

Mielőtt elindul a nép közé, meg kell ennie a könyvecskét, vagyis az igét. Isten emberének a tápláléka, Isten igéje. Addig nem mehetek szolgálni, amíg nincs bennem az ige, amíg nem vált részemmé. Az ige ismerete nélkül nem lesz eredményes az életünk, a szolgálatunk.

Az Úr Jézus nem menti magát. Ő minket ment (Mk 15,33-47). Halála megmenekülést jelent az ítélettől. Magára vette bűneink büntetését a kereszten, ezért élte át egy időre az elhagyatottságot. Isten ítéletét egyedül kellett elszenvednie. Mindezt értem tette. Van hála a szívemben? Megrendít, hogy Ő azért halt meg, hogy én élhessek? És most már ezt az életet Neki szentelem? A tanítványok élete valóban Jézusról, Isten országáról, a megszentelődésről szól? Vagy ők is a maguk életét élik? Jézus arra hív el, hogy úgy éljünk, ahogyan Ő élt.

A kárpit kettészakadt, szabad az út Isten elé. A bűneit bánó bűnös minden népből jöhet. A kereszt reményt jelent. Remény a bűnbocsánatra, az újrakezdésre. Jézussal mindenki újrakezdheti, aki bűneit meg bánva és megtagadva, hittel jön. Nem az a lényeg honnan jövünk, csak jöjjünk Őhozzá. Kínálja kegyelmét, és úgy vár, mint az Atya a tékozló fiút. Vár, hogy megbocsásson, levegye rongyainkat és új ruhába öltöztessen.

A százados, amikor látja Jézust meghalni, nagyszerű bizonyságot tesz: Bizony ez az ember Isten Fia volt! Egy pogány százados meglátja, hogy a Jézus nevű, megfeszített ember, Isten Fia. Átéli az élő Istennel való találkozást. Pedig Jézus nem nézett ki Istennek. De, ahogyan meghalt, az meggyőzte a századost. Nézd Jézust a kereszten, és megrendül a lényed. Átéled, hogy Ő valóban Isten Fia. A mi életünk is ilyen bizonyságtétel? Akik látják a szenvedés, a bajok idején magatartásunkat, meglátják bennünk, Jézust?

A tanítványok nincsenek jelen Jézus halálakor. Ők féltek, elmenekültek. De megjelenik arimátiai József, akiről eddig nem hallottunk. Isten mindig a megfelelő időben hoz elő tanítványokat. Azt olvassuk bátran bement Pilátushoz. Ő bátor, a magukat tanítványnak tartók, gyávák. Nem beszél József, de amikor kell, cselekszik.

Azt olvassuk, várta Isten országát. Az ismert volt róla. Rólam is ismert, hogy várom Isten országát? Valóban várom, hogy ez az ország valósuljon meg? Teszek is érte? József áldozott is Isten országára. Gyolcsot vásárolt. És ezt a maga vagyonából tette. Aki Isten országára ad, mindig a magáét adja. Ez a jellemző Isten országára, mindig a magamét, és magamat adom.

 

 

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

 

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

 

 

Isten áldásával.