Igazság beszéde

 

A

z Úr igéje ismét megszólítja a prófétát (Ez 21,1-22). A fogság nem szabadság, hanem ott is van feladat. Bárhol legyen Isten embere, feladata van. Ez nem más, mint továbbítani Isten üzenetét. El kell mondani, mindazt, ami történni fog. A hamis reményekből ki kell mozdítani az embereket. Meg kell láttatni, Isten megítéli a bűnt. Ha nincs igazi szívből fakadó megtérés, változás, jön az ítélet. Nem könnyű, egyenesen súlyos teher erről beszélni. A még Jeruzsálemben maradt nép abban reménykedik, nem lesz több támadás, Isten megmenti őket, és így rendbe jönnek a dolgok. Azonban az első támadás és fogságba vitel nem hozott eredményt. Továbbra sem hallgatnak Istenre. Szomorú azt tapasztalni, hogy a nehéz időszakok, a katasztrófák, természeti csapások, súlyos események sem rendítik meg az emberek szívét.  Ezek az események se fordítanak Isten felé. Hamis hang szólal meg ilyen esetekben, ami az emberi összefogásra, segítségre irányítja a figyelmet. Istenről, magunkra terelődik a gondolat, majd mi megoldjuk. Pedig ilyen esetekben legtöbbször csak a kárfelmérés és a romeltakarítás marad. És ennek ellenére magunkban reménykedünk. Azt gondoljuk, megérdemeljük Isten segítő beavatkozását, és nem látjuk meg, hogy Ő őszinte bűnbánatot, és a gondolkodásunk megváltoztatását várja. Másképp gondolkodunk már, mint eddig? Istenre tekintünk, és kimondjuk, nekünk nem megy, képtelenek vagyunk magunkon segíteni. Mivel a zsidók erre nem voltak hajlandók, Isten ítélete hangzik.

A fogságban élők számára jelképes üzenetet ad át. Az életével is kiábrázolja mindazt, ami következik. Meghajlott háttal kell sóhajtoznia, és ez jelzi, nehéz események jönnek. Nem olyan hír érkezik, amit várnak. Azt várták, hogy minden rendbe jött Jeruzsálemben, a várost helyreállították, és ők hazamehetnek, mert Isten hazaviszi őket. Nem ilyen hír jön. Nem, hanem totális pusztulás hírét hozzák, és új foglyok érkeznek. A fogság tovább tart, és itt kell megélni hitüket. Itt kell Isten ígéreteibe kapaszkodva bizonyságtétellé válni. A próféta üzenete rávezet az igében való bizodalomra. Meg kell tanulni Isten szavára hagyatkozni. Amit Isten kijelent beteljesül. Ne kimagyarázzuk, ne azt keressük, miért nem történhet meg, hanem bízzuk az Úrra magunkat hittel, és keressük az Ő jelenlétét. Keressük Őt, és ha megtapasztaljuk, az erőt ad.

Amit Isten mond az beteljesül. Mégpedig mindig abban a korban, amelynek ezt üzeni. A zsidók gyakran úgy voltak, igen, úgy lesz, ahogyan Isten mondta, de nem a mi időnkben. Mi is úgy gondoljuk, ami még nem valósult meg, majd a távoli időben történik meg. Azonban fel kell készülni, hogy a mi időnkben lesznek változások. Mi éljük át a bűn következményeit, annak ítéletét. Mi tapasztaljuk meg, hogy a nehéz időben az Úrról kell bizonyságot tenni. Ezékiel fogságban való jelenléte és szolgálata, Isten üzenete, itt is veletek vagyok. Amíg szól az ige, bizonyosak lehetünk afelől, hogy Ő velünk van, jelen van.

Egy levél kerül most elénk, a kolosséiakhoz írott (Kol 1,1-8). Új, mert úgy próbáljuk a kezünkbe venni, mintha még soha nem találkoztunk volna vele. Úgy olvassuk, mintha szivacsok lennénk, és szívjuk magunkba a drága vizet. Igen, az igét így érdemes mindig kézbe venni, most olvasom először, és figyelek, mert nekem szól. Ügyelek, hogy egy csepp se hulljon a földre. Így olvasom? Így hajtom a fülemet az Írásra? Meg akarom hallani, amit az Úr mond? Gyönyörködöm az igében?

Kolosséba is eljutott az evangélium, mégpedig Epafrász által. Ő hallgatta Pált Efézusban, majd amit kapott azt hazavitte. Nem a vásárfiát, nem az Artemisz templom mását, azt már a tűzbe dobta, mert igazi kincsre lelt. Az élő Istennel találkozott, és így lelepleződött a hazugság. Felnyílt a szeme, és meglátta, hogy amiben eddig hitt az hamis. A bálványok tévútra visznek, kiszipolyoznak, és tehetetlenek, mert élettelenek. Ő Krisztusra talált, hazavitte a szívében és elmondta a többieknek. És azok örömmel fogadták az evangéliumot. Hogyan fogadom az evangéliumot?

Ezek az emberek felismerték, hogy az evangélium az igazság beszéde. Nagy dolog ebben a világban igazsággal, igaz beszéddel találkozni. Ők meglátták, hogy az evangélium az igazság beszéde. Az igazság az evangélium, nem a kampányok ígéretei, nem a média anyagai, hanem Isten beszéde az igazság. Ha az igazságot keressük, forduljunk bátran és nyitott szívvel a Bibliához.

Kolosséban terjedt a hit, nem tartották meg maguknak, hanem tovább adták. Pál is hallott róla. Hallanak-e ma a hitünkről? Az evangélium nemcsak eljutott hozzájuk, hanem gyümölcsöt is termett. Ahová bekerül az ige, megtermi gyümölcsét. Láthatóvá válik, hogy ott valami olyan indult meg, ami még nem volt. Egy olyan életforma valósul meg, ami eddig elképzelhetetlen volt. Mert ez nem önerőn alapszik. Isten kegyelmének a megtapasztalása, az Ő megismerése által válunk gyümölcstermővé. Ezeknek az embereknek az életében is meglátszott, hogy Krisztust kezdték el követni. Egészen másképp viszonyulnak egymáshoz, mint eddig. Még a rabszolga is ember. Testvérként néztek egymásra, Krisztusban testvérek, akiket a kegyelem megragadott. Így már nem a társadalmi elhelyezkedést figyelték, hanem a szív állapotát. Nem az volt a lényeg, ki milyen pozícióban van, mennyi pénzzel rendelkezik, szabad, vagy rabszolga. A szív állapota volt a fontos. Új emberré lett-e a másik a Krisztusba vetett hit által? Vagy ha még nem, de azért jön, mert Isten kegyelme után vágyakozik?

Pál és Timóteus imádkozik értük. Nem tud velük lenni, de imádság által hordozza őket. Sőt levelet ír, hogy segítsen tovább haladni a megszentelődés útján. A megszentelődés azt jelenti, Isten kézbe vett, elindultam az úton, és kegyelemből haladok előre, és menet közben formál az Úr.

 

 

 

Mely igen jó az Úr Istent dicsérni

 

1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet di-

csérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.

2. Igen reggel irgalmadat hirdetni, Igazságodról éjjel gondolkodni, Hegedűvel, orgonával

zengetni, Minden éneklő szerszámmal tisztelni.

3. Csudaképpen én vigasztalást vészek, Cselekedetidre hogyha tekintek, Kezeidnek

munkájában örvendek, Teremtőmnek, megváltómnak éneklek.

4. Az esztelen ember ezt nem esméri, A hitetlen bolond ember nem érti; Kinek rólad

nincs igaz esméreti: Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.

5. E világon gonoszok gyökereznek, Kik mindenkor hamisan cselekesznek; Mint a fü-

vek, virágoznak, terjednek, Hogy örökül-örökké elvesszenek.

6. Lám, ezeket, Uram, felséges Isten, Kik támadnak a te szent igéd ellen, Viaskodnak a

te híveid ellen: Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.

7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek, Mint pálmafák úgy szintén ők zöldellnek; Mint

cédrusfák, ugyan meggyökereznek Az igazak, kik igaz hitben élnek.

8. Vallást tesznek Minden emberek előtt, Hogy az Isten igaz mindenek fölött; Hamissá-

got soha nem cselekedett, Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.

 

 

 

Isten áldásával.